A Csing-dinasztia volt Kína utolsó császári dinasztiája, amely a 17. századtól a 20. századi Kínai Köztársaság megalakulásáig állt fenn. A Csing Birodalom egy olyan történelmi időszakban volt hatalmon, amikor a világ legnagyobb hatalmai egyre inkább Európában központosultak. A Kínai Birodalom bukásának oka végül az ezekkel a hatalmakkal való versengés és hadviselés volt.
A Csing-dinasztiának rendkívül fontos szerepe volt a modern kínai történelem formálásában, így ha történelem vizsgára készülsz, Kína 20. századi történelmének megértéséhez létfontosságú a Csingek ismerete. Ennek a dinasztiának köszönhető ugyanis többek közt Kína ma ismert határainak véglegesítése, emellett pedig az egyre növekvő multikulturális népességet is sikeresen vezette. A birodalom végül alulmaradt a sokkal fejlettebb technológiákkal, kereskedelemmel és hadsereggel rendelkező hatalmakkal, köztük a Brit Birodalommal szemben.
Mikor és hol terült el a Csing Birodalom?
A Csing-dinasztia 1644-ben került hatalomra, míg birodalmuk 1912-ben szűnt meg hivatalosan. A dinasztikus uralom viszont már ezek a dátumok előtt is létezett, amelyet valójában az észak-kelet kínai Mandzsúriában, a Csing uralkodók származási helyén kiáltottak ki. A birodalom fővárosa a mandzsúriai Senjang volt Peking előtt. Ebből eredően a Csingekre Mandzsu dinasztiaként is hivatkoznak.
A Csing Birodalom a világtörténelem ötödik legnagyobb birodalma volt. Amellett, hogy a birodalom lényegében véglegesíteni tudta a modern Kína határait, ellenőrzést szerzett Tibet, Külső-Mongólia és Tajvan felett is, illetve a Mandzsúriában betöltött szerepe Korea felett is jelentős befolyást biztosított számára.
A birodalom végül 1912-ben omlott össze, miután nyolc világhatalom együttesen indított támadást ellene, köztük Olaszországgal, az Egyesült Államokkal, az Osztrák-Magyar Monarchiával, Franciaországgal, Japánnal, Németországgal, az Orosz Birodalommal és Nagy-Britanniával. A megszállók célja a boxerlázadás elfojtása volt, amely az akkori uralkodó, Ce-Hszi özvegy császárné által vezetett idegenellenes mozgalom volt. Amikor a lázadást leverték, a császárné a mandzsúriai Xi'anba menekült, és a birodalom hamarosan véget ért.
A Csing Birodalom eredete
A 20. századi Kína érdekessége, hogy a han etnikumú kínaiak többségének ellenére a Mongol Birodalom után a Csing-dinasztia személyében másodszor fordult elő a kínai történelem során, hogy nem hanok ültek a trónon, hanem a jurcsen (Jurchen), később mandzsuvá átnevezett nép.
A kezdetleges Mandzsúria államát egy Nurhacsi nevű törzsfőnök hozta létre, aki a mandzsu törzsek egyesítésével 1616-ban Mandzsúria kánjának kiáltotta ki magát. Hogy államát további törzsekkel egyesítse, Nurhacsi hadjáratokat indított a Ming dinasztia ellen. 1625-ben elfoglalta Senjangot, majd Mukden néven Mandzsúria fővárosává tette azt.
A Mongol Birodalom khorcsin leszármazottjaival való szövetkezés nyilvánvalóvá tette, hogy Nurhacsi nem rendelkezett elegendő mandzsu haderővel, hogy meghódítsa magát Kínát. További katonai sikerek után azonban újabb mongolokat toborzott, és seregébe a Mingektől disszidált hanokat is besorozta.
Nurhacsi 1626-ban halt meg. Az utódlásért kiterjedt családi trónviszály után Nurhacsi unokája, Sun-cse lett a császár, aki végül 1644-ben meghódította a Ming dinasztia Pekingjét, és egész Kínát a Csing-dinasztia uralma alá rendelte.
Sun-cse megpróbált létrehozni egy új dinasztiát a Mennyországi (Menny, Ég, Mennyiségi) Mandátum hagyománya szerint. Ez az a kínai hit volt, hogy aki Kínát irányította, az az ég akarata szerint tette ezt. Ha egy dinasztiát megdöntöttek, vagy jelentős természeti katasztrófák történtek, azt annak jeleként tekintették, hogy az ég már nem támogatja az adott uralkodót.
Peking elfoglalása után a Ming-uralom maradványainak felszámolása még 17 évig tartott.
A Csing Birodalom fénykora
Hat évvel Peking elfoglalása és a Csing-hatalom megalapozása után Sun-cse fekete himlő járványban hunyt el. Trónon harmadik fia, Kang-hszi követte.
A következő három generáció uralkodása alatt, kezdve Kang-hszitól, majd Jung-csengen és Csien-lungon keresztül a Csing Birodalom ereje, befolyása, gazdagsága, valamint kulturális és művészi teljesítménye a csúcsra ért.
Kang-hszi 1661-től 1722-ig uralkodott és ezzel a leghosszabb ideig hatalmon lévő kínai uralkodóvá vált. Érdekes módon azonban unokája, Chien-lung túlszárnyalta volna őt, de lemondott, hogy ne múlja felül nagyapja uralkodását.
A birodalom területe
A Csing-korszak fénykorában a császároknak sikerült megszilárdítani a hatalmat Kína felett és tovább terjeszteni területeiket. Kang-hszi győzelme az oroszok ellen az Amur-folyónál vívott csatában az 1689-es nyercsinszki szerződéshez vezetett. Ezzel Kína megszerezte Szibéria és Mandzsúria nagy részét annak ellenére, hogy a későbbiekben ismét orosz kézre kerültek. Kang-hszi legyőzte a dzsungár mongolokat is, hogy megszerezze az ellenőrzést Belső- és Külső-Mongólia illetve Tibet felett, majd Tajvant is Kína ellenőrzése alá vonta.
A lázadások leverése mindig is a kínai császár hatáskörébe tartozott: Kang-hszi erői sikeresen verték le az 1673-as a három vazallus felkelésének nevezett lázadást, amely a központosított hatalmi rendszer ellen tört ki.
Közigazgatás
Peking, másnéven a Tiltott Város meghódításával egyben a Csing-dinasztia új székhelye is lett.
Miközben minden hatalom a császár kezében összpontosult, hat végrehajtó minisztériumon keresztül kormányzott, melyeknek működésére értelemszerűen ő felügyelt. A minisztériumok a bevételek, a szertartások és a vallás, a háború, a bűnözés, a közmunkák és a közszolgálati kinevezések ügyeivel foglalkoztak. A minisztériumi kinevezések megoszlottak a mandzsuk, hanok és néhány mongol között a rendszer multikulturális jellegének megőrzése érdekében. Példaként már csak a vallás tekintetében is óriási sokszínűség jellemezte a birodalmat, a konfucianizmus keveredett többek közt a buddhizmussal, a taoizmussal, az iszlámmal és később a kereszténységgel.
Ezek a minisztériumok főként a rutinszerű adminisztrációra szolgáltak, de a legfontosabb döntéseket az udvarban hozták meg, ahol a nemesek és a császári család lakott.
Művészetek és kultúra
A nyomtatás és a sokszorosítás új technológiái ellenére a kínai kultúra nem a Csing-dinasztia idején ért fel a csúcspontra. A művészetek inkább a Ming-dinasztia ideje alatt indultak virágzásnak, amely a Csing Birodalom művészeit tovább ihlette. Bár a Csing-korszak a porcelánkészítés, a festészet és a regényírás kiteljesedését hozta magával, mégis mindhárom irányzatot a Ming-dinasztia művészete inspirálta.
A Csingek Mandzsúriából való származása számos intézkedést eredményezett a kulturális kohézió biztosítására Kína-szerte. Kang-hszi ragaszkodott ahhoz, hogy a hadseregben mandzsu frizurát kell viselni, ellenben halálbüntetés járt, a kínai nőknek pedig megtiltotta a lábelkötést. Csien-lung, aki 1735-től 1796-ig uralkodott, agresszívan fenntartotta a hivatalos konfuciánus és mandzsu kultúrát, és elégetett minden olyan könyvet, amely kritizálta azokat.
Az egyik fontos fejlesztés a Kang-hszi szótár volt, amely egységesítette a kínai írást. Kang-hszi a nyugati eszközöket, technológiát és oktatást is kedvelte, ezért számos európai értelmiségit alkalmazott az udvarában.
Világkereskedelem
Miközben a nyugattal folytatott kereskedelem Kína számára a gazdagság egyik fő forrása volt, a császárság hanyatlásához is részben hozzájárult. 1757 után Kanton (Guangzhou) volt az egyetlen hely, ahol engedélyezték a nyugati kereskedelmet. A britek például hatalmas teaszállítmányokat vásároltak a kínaiaktól.
A 18. században viszont, és különösen Csien-lung uralkodása alatt Kína hanyatlásnak indult, miközben Európa egyre erősebbé vált. Csien-lung megtagadta a további kereskedelmet az európaiakkal, mivel a kínaiakhoz képest alacsonyabb rendű népnek tekintette őket. 1796 után így a császár többé nem fogadott európai küldöttségeket.
A Csing Birodalom bukása
Pénzügyek
Csien-lung uralma alatt a Kínai Birodalomnak komoly anyagai nehézségekkel kellett szembenéznie, amely megnehezítette a miniszterek és a katonaság fenntartását. A meglehetősen alacsony adó és a dinamikusan növekvő népesség miatt nagy nyomás nehezedett a földekre, a kormányra és az erőforrásokra is.
A konzervatív politikusok egyre inkább akadályozták a modernizációs törekvéseket. Csien-lung idején emellett a korrupció is elterjedt, így az anyagi források megteremtése érdekében fontos területekről vontak el pénzt.
Háborúk
A 19. századi Kínát háborúk sorozata jellemezte. Ezek közül a legmeghatározóbb a Nagy-Britanniával folytatott két ópiumháború volt 1839–1842 és 1856–1860 közt.
Mivel az ópium egyre elterjedtebbé vált Kínában, a britek jó pénzszerzési lehetőségnek találták az ópium nagy mennyiségű forgalmazását Kínában. Nagyon sok kínai vált függővé, így a kormány hamarosan be is tiltotta azt. A britek fellázadtak az új szabályozás miatt, amely az ópiummal való szépen jövedelmező kereskedelmüknek gyorsan véget vetett. A kereskedelmi nézeteltérések végül kétszer is a háború kirobbanásához vezettek. A britek elsöprő győzelme és a kínaiakra erőltetett szerződések meggyengítették a Csing-uralmat és megnyitották Kína kapuit a nyugat számára.
1860-ban az Orosz Birodalomnak az Amur-folyóig sikerült visszafoglalni területeit. 1894-ben Kína Japánnal is háborúba keveredett a Korea feletti befolyásért. Japán győzelmével Kína jelentős területek és számos kikötő feladására kényszerült.
Felkelések
A Kínai Birodalmat 1850–1864 közt a Taiping-felkelés rázta meg, melynek oka a Csing-kormány válsága, az elszegényedés, a túlnépesedés és az ópiumháború volt. Vezetője a keresztény Hong Xiuquan volt, aki egy új vallás és társadalom létrehozásának reményében seregével elfoglalta Nanjing városát és tíz évig uralta azt. A felkelés halálos áldozatainak számát 20 millióra becsülik. A háború számos más felkelés kirobbanásához vezetett a következő fél évszázadban.
Ilyen volt például az 1900-as boxerlázadás is, mely egy Európa- és idegenellenes nézeten alapult. Ce-Hszi özvegy császárné is végül a lázadók mellé állt, akiknek célja az idegenek kiűzése volt. Az ázsiai gyarmataik védelmének érdekében az akkori nyolc világhatalom együttesen indított támadást Kína ellen és győzte azt le.
A birodalom összeomlása
Ce-Hszi Mandzsúriába menekült, s bár 1902-ben visszatért, de újabb forradalmak robbantak ki. A leghíresebb ezek közül az 1911-es Xinhai forradalom volt, amely Ce-Hszi örökösének megbuktatásával a Csing-ellenes forradalmárok kikiáltották a köztársaságot. Az így létrejött köztársaság a híres Mao Ce-tung felemelkedéséhez vezetett.
Ha még többet szeretnél a világ legnagyobb birodalmairól, a Római Birodalomról és az Oszmán Birodalomról megtudni, olvasd el sorozatunk többi részét is.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...