A német tanulása során (más idegen nyelvekhez hasonlóan) általánosságban elmondható, hogy kevés hangsúlyt fektetnek a szavak helyes kiejtésére. Ennek egyik oka, hogy a nyelv középpontjának a szókincset és a nyelvtant tekintik. Továbbá sokan arra is hivatkoznak, hogy mivel a széles körű német nyelvjárások amúgy is sajátos kiejtéssel rendelkeznek, ezért a kiejtés tökéletesítése még várhat.
Ha valaki azonban úgy szeretné beszélni a németet, mint egy anyanyelvű, és úgy is akar hangzani, akkor nagyon fontos a helyes kiejtés megtanulása is.
A német magánhangzók kiejtése
Nem véletlen, hogy néhány nyelv ábécéje nem tartalmaz magánhangzókat (vagy csak nagyon keveset), mert ezek a nyelvek egyik legváltozékonyabb elemei. Ilyen például az ókori egyiptomi, a héber és arab.
Ez a változékonyság jól megfigyelhető egy olyan párbeszédben például, amelyet két külön német nyelvjárásban beszélő folytat. Mivel az iskolákban és a tanfolyamokon általában a standard németet (Standarddeutsch vagy a felnémet nyelvjárások megnevezésével osztozó Hochdeutsch) tanítják, mi is ebből a szempontból vizsgáljuk meg a kiejtést.
Német nyelvtanfolyam Budapesten és az ország többi városában is elérhető.
Az „a” hang helyes kiejtése németül
Aki tud vagy tanul angolul, az hamar észreveszi a különbséget az a hang német kiejtését illetően. Angolban ejthetjük ö-nek (another), a magyarhoz hasonló e hangként (mad, sad) vagy ei („éj”) kettőshangzónak (late). A németben az a hang legtöbbször arra hasonlít, mint amikor a fogorvos megkér, hogy mondd, hogy „áááh”.
A magyar anyanyelvűeknek könnyebb dolguk van, mert ez alapján azt mondhatjuk, hogy a német a hang kiejtése legtöbbször megegyezik a magyar á hanggal [aː]. Az egyedüli különbség az, hogy a német a hang a magyar á hangnál nagyon kicsit hátrébb képzett, hosszú hang, például a der Tag (nap) vagy a schlafen (alszik) szavak esetében.
A német a hangnak azonban létezik egy másik változata is: ez a magyar á hang rövidebb változata [a], amely hangsúlyos és hangsúlytalan szótagban is előfordulhat, például a die Tasche (táska, hangsúlyos), die Lampe (lámpa, hangsúlyos) vagy Brasilianisch (brazil; első szótag hangsúlytalan, rövidebb á, második szótag hangsúlyos, hosszú á).
Általában akkor is röviden ejtik a német a hangot, ha két vagy több mássalhangzó követi, pl. arm (szegény), der Sand (homok) vagy der Garten (kert).
Die Fahne (zászló), das Haar (haj), die Straße (utca): emlékszel a fogorvosi rendelőben mondott áááhra? Nos, ez megint az a bizonyos hosszú á hang [aː], amit már említettünk.
A hosszú aa esetében, illetve ha a német a hangot egy mássalhangzó + magánhangzó, ß vagy h követi, akkor a magyarhoz hasonló hosszú á hangot kell ejteni. Mindez csak hangsúlyos szótagban fordul elő, pl. die Autobahn (autópálya; bár az első szótag a hangsúlyos, a második a hangot h követi) vagy der Laden (bolt; a + mássalhangzó + magánhangzó).
A német nyelvtanfolyam Debrecenben segít a nyelvtanulásban és a beszédkészség fejlesztésében.
Az „e” hang helyes kiejtése németül
A németben az e hang kiejtésére is több alternatíva létezik:
- A magyar é hangnál kicsit zártabban és még előrébb képzett hang [eː], amely csak hangsúlyos szótagban fordul elő, pl. gehen (megy), die Genesung (felépülés) vagy neben (mellett). Akkor is ezt a hosszú é hangot ejtjük, ha h vagy egyetlen mássalhangzó követi a német e hangot, pl. die Regel (szabály), die Fehde (viszály) vagy das Weh (fájdalom).
- A csak hangsúlytalan szótagban előforduló, az előbbi hangnál rövidebb magyar é hang [e], pl. die Realität (valóság; hangsúly a második szótagon).
- A magyar e hangnál kicsit zártabb hang, valahol a magyar e és é hang között [ɛ], pl. treffen (találkozni), der Schmerz (fájdalom) vagy das Geld (pénz).
- Az ee hang mindig hosszú [eː]: das Meer (tenger) vagy die Seele (lélek).
- Az -er és -e végződésű szavak esetében egy ah vagy ö hangra hasonlító hangként [ɐ vagy ə] ejtik, pl. der Bäcker (pék), lecker (finom), die Bücher (könyvek), die Rede (beszéd), der Gedanke (gondolat).
- Az -en, -el és -em végződésekkor valamelyest vagy akár teljesen kiesik.
Az „i” hang helyes kiejtése németül
Ahogyan a német a hang alapvetően a magyar á hangra hasonlít, úgy a német i [iː] hang is mondható a magyar í megfelelőjének. Ez a hosszú í-re hasonlító hang csak hangsúlyos szótagokban fordul elő, valamint ha mássalhangzó + magánhangzó követi, pl. wir (mi), die Linie (vonal) vagy die Brise (szellő).
A német i hangot azonban rövid i-ként [ɪ] ejtjük a hangsúlytalan szótagokban, pl. a das Kind (gyerek), das Ding (dolog) vagy ich (én) szavak esetében. A bonyodalom kedvéért azonban hangsúlyos szavakban is előfordulhat a rövid i, például ha két mássalhangzó követi: die Liste (lista) vagy die Bildung (oktatás, nevelés). Továbbá ha az i hangot -ch követi, akkor mindig röviden ejtjük: das Licht (fény) vagy das Gedicht (dal).
Az „o” hang helyes kiejtése németül
Hosszú ó [oː]: a német o hasonlít a magyar ó hangra, de attól kicsit zártabban képzett, és csak hangsúlyos szótagban fordul elő, például: (der) Oktober (október; első o rövid, hangsúlytalan szótag, második o hosszú, hangsúlyos szótag), der Boden (talaj, föld), loben (dicsér).
Amennyiben a német o hangot h vagy mássalhangzó + magánhangzó hangok követik, akkor is hosszú ó-t ejtünk, pl. die Ohren (fülek), ohne (nélkül) vagy lose (laza, meglazult), die Probe (próba, kísérlet). Ha két o hang követi egymást (oo), azt is hosszan kell ejteni, pl. der Zoo (állatkert) vagy das Boot (hajó).
Rövid o [o]: a német hosszú o rövid változata, amely csak hangsúlytalan szótagban fordul elő, pl. botanisch (botanikus; első szótag hangsúlytalan, második hangsúlyos) vagy probieren (próbál; első szótag hangsúlytalan, második hangsúlyos).
Amennyiben a német o hangot hosszú mássalhangzó vagy két mássalhangzó követi, akkor is röviden ejtjük, de az előző rövid o hangtól nyíltabban képezzük, pl. die Sonne (Nap), wollen (akar), kommen (jön), dort (ott).
Az „u” hang helyes kiejtése németül
Hosszú ú [u:]: a német u hasonlít a magyar ú hangra, de attól kicsit hátrébb képzett, és csak hangsúlyos szótagban fordul elő, pl. der Mut (bátorság), der Zug (húzás; vonulás; huzat) vagy das Blut (vér).
Rövid u [u]: az előbbi hang hangsúlytalan szótagban előforduló rövid változata pl. das Instrument (eszköz, készülék), dual (kettős), (das) Kuba (Kuba) vagy musikalisch (zenei).
Ennek a hangnak van egy hátrébb képzett változata is [ʊ], amelyet a magyar ó és u hangok közé tesznek, pl. der Schluss (vég, befejezés), bunt (színes; sokféle), unter (alatt), dunkel (sötét), die Übung (gyakorlás).
Az „y” hang helyes kiejtése németül
Y = ű [y:]: a német y hang kiejtése hasonlít a magyar ű-re, de attól előrébb képzik, és csak hangsúlyos szótagokban fordul elő, pl. typisch (tipikus).
Y = ü [y]: az előbbi hang rövid változata, amely a magyar ü-höz hasonló, pl. dynamisch (dinamikus).
A német y hangot a magyar ő és ü hangok közti hangként is ejthetjük [ʏ], pl. die Gymnastik (torna), wünschen (kíván) vagy das System (rendszer).
Végezetül pedig idegen eredetű szavakban magánhangzók előtt j-nek [j] (der Yoga = jóga), más esetekben pedig i-nek [ɪ] (der Pyjama = pizsama) ejtik.
A német umlautok elsajátítása
A kezdő német nyelvtanulók a német nyelv világában elmerülve mindannyian megkérdezték már maguktól, hogy mit jelentenek azok a kis pontok az egyes betűk felett.
Az umlautok a magánhangzókat érintő hangváltozásokat jelölik az a, o és u hangok esetében, amelyeket eredetileg ae, oe és ue kettőshangzókként jelöltek, de azt e-t fokozatosan kiszorították az umlautok. A németben nem váltak hivatalosan az ábécé részévé, csak az a, o és u hangok változataivá.
Az „a” umlaut, vagyis a német ä kiejtése
A magyar e és é közötti hosszú hangként ejtik [ɛː], de zártsága területenként és beszélőként változhat: der Käse (sajt) vagy spät (késő). H hang előtt mindig hosszú é-nek ejtik, pl. die Hähne (kakasok) vagy ähnlich (hasonló).
Amennyiben két mássalhangzó követi, kiejtése kissé megrövidül [ɛ], pl. (der) März (március), der Bäcker (pék), die Äpfel (almák). Kivétel a -chen végződésű szavak, ahol szintén hosszú é-nek ejtik: das Mädchen (lány).
Az „o” és „u” umlautok, vagyis a német „ö” és „ü” kiejtése
A sok szabály és kivétel után végre fellélegezhetsz! Az o és u umlautok (ö és ü) német kiejtése nem igazán különbözik a magyar ö és ü hangoktól, amelyeket már a fentiekben megbeszéltünk.
A német kettőshangzók kiejtése
- ae [ɛ] (rövid é): das Aerobic (aerobik)
- au [au] („áu”): das Auge (szem), laut (hangos)
- äu [ɔy] („oj”): die Häuser (házak), träumen (álmodik)
- ay [ai] („ái”, „áj”): das Bayern (Bajorország),
- ei [ai] („ái”, „áj”): das Ei (tojás), drei (három)
- eu [ɔy] („oj”): das Europa (Európa), neun (kilenc)
- ie [iː] (í): nie (soha), bieten (kínál, nyújt)
- oy [au] („oj”): das Foyer (előcsarnok)
A német mássalhangzók kiejtése
Az „r” hang helyes kiejtése németül
Szó (és szótag) elején és magánhangzók előtt jobban pörgetik, és a nyelv megemelkedik, pl. rot (piros), das Brot (kenyér) vagy kräftig (erős, erőteljes).
Minden más esetben a nyelv hátrahúzásával ejtik ki, pl. warm (meleg), fahren (utazni) vagy der Bruder (fiútestvér), míg a szó végén kissé elharapott, de nem tűnik el, pl. die Mutter (anya), bitter (keserű) vagy das Tier (állat).
A „ch” mássalhangzó kombináció helyes kiejtése németül
- Az ä, e, i, ö, ü és y magas hangrendű magánhangzók előtt/után kemény h hangként [ç] ejtik, ami magyarban például a kapj szó utolsó hangjának felel meg, de a nyelv közelebb kerül a szájpadláshoz, mint a magyar j esetében: (das) China (Kína), ich (én), die Milch (tej), das Brötchen (zsemle).
- Az a, o és u mély hangrendű magánhangzók előtt/után lágy h hangként [x] ejtik, pl. die Nacht (éjszaka), der Bruch (törés, szakítás, megszegés).
- Francia eredetű szavak esetén a magyar s-nek [ʃ] felel meg: der Chef (főnök).
- Idegen eredetű szavak elején k [k]: die Couch (kanapé).
- Idegen eredetű szavakban cs [tʃ]: die Couch (kanapé).
- Az -ig véződésű szavakat gyakran kemény h-nak ejtik, pl. billig (olcsó).
A német akcentus azonban – ahogyan már említettük – nagyon változatos, és a ch kiejtése is területenként változhat. Németország északi területein például gyakran hallhatjuk a -ch és -ich végződésű szavakat k hangnak ejtve, pl. ich = [ɪk] és nem [ɪç].
Az „s” hang helyes kiejtése németül
- Szó és szótag elején, valamint a szóban a magyar z [z] hangnak felel meg: singen (énekel), die Rose (rózsa), sagen (mond).
- Szó elején, ha p vagy t követi, akkor a magyar s [ʃ] hangnak felel meg: die Straße (utca), sprechen (beszél).
- Szó és szótag végén a magyar sz [s] hangként ejtik: das Haus (ház), der Gast (vendég), das Festival (fesztivál)
- Az összetett szavak fenntartják eredeti kiejtésüket: például bár a német s-t a szavak közepén sz-nek ejtjük, de mivel az s + p szó elején = s [ʃ], ezért a die Kinder + das Spiel = das Kinderspiel (gyerekjáték) összetett szóban a szó közepén is megmarad a magyar s-nek megfelelő
A „v” és „w” hangok helyes kiejtése németül
A v hangot minden német szóban f hangként ejtik, pl. der Vogel (madár) vagy der Vater (apa), csak az idegen eredetű szavakban ejtik v-nek, pl. die Vase (váza) vagy das Klavier (zongora).
A w hangot v-nek ejtik, pl. der Wille (akarat, szándék), der Wagen (kocsi, autó) vagy der Wein (bor).
A „j” hang helyes kiejtése németül
A magyar j hangtól csak valamivel zártabb a kiejtése, pl. der Junge (fiú), der Jäger (vadász) vagy der Kabeljau (atlanti tőkehal).
Összességében elmondhatjuk, hogy a magyarhoz hasonlóan a német magánhangzók is lehetnek hosszúak (hangsúlyos szótag) vagy rövidek (hangsúlytalan szótag), és bár léteznek szabályok a kiejtés megkönnyítésére, mindig vannak kivételek, így a legjobb, amit tehetsz a német szókincs elsajátításakor, az az, hogy minden egyes új szót annak kiejtésével (főnevek esetén a névelővel is) együtt tanulsz meg.
Ha azon dolgozol, hogy megtanulj akkor olvasd e a némettanulást elősegítő mobilappokról szóló cikkünket is!
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...