Mintegy 155 millió anyanyelvű beszélővel és kb. 130 millió a németet mint idegen nyelvet beszélővel a német ma a világ egyik legtöbbet beszélt nyelve. Ha azt tervezed, hogy belevágsz a német nyelv vagy az olyan német nyelvváltozatok elsajátításába, mint az osztrák vagy a svájci német nyelv, mindig jól jön, ha ismered egy kicsit a nyelv történetét, mert ezáltal jobban megértheted az adott országok közötti különbségeket.
A tanulni kívánt nyelv történetének ismerete azonban nagyon hasznos lehet, mert segít megérteni többek közt egyes szavak eredetét vagy azt, hogyan fejlődött az adott nyelv nyelvtana az idők során. A német nyelvtörténet tanulmányozásával megtudhatod, hogyan vált a ma általunk legtöbbször beszélt és tanult standard német nyelv (Standarddeutsch) ilyen kiemelkedővé és fontossá. A standard német fontos szerepének ellenére a német nyelv számos nyelvváltozatot és nyelvjárást (dialektust) számlál.
Ebben a cikkben többet megtudhatsz a német nyelv és annak dialektusainak eredetéről és történetéről. Mindez segít megérteni a német nyelvjárások és kultúrák gazdagságát, amellyel arra szeretnénk ösztönözni, hogy soha ne állj le a német nyelvtanulással, illetve hogy az általad keresett és az igényeidhez leginkább illeszkedő németórákat válaszd ki.
A német nyelv eredete
A ma ismert német nyelv több olyan korszakon ment keresztül, amelyek alapjaiban véve befolyásolták a német nyelv szerkezetének és kiejtésének alakulását. Abban, hogy ma milyen különböző német nyelvváltozatokat és nyelvjárásokat ismerünk, nagy szerepet játszott a történelem.
A német nyelv az indoeurópai, a Nyugat- és Dél-Eurázsiában őshonos nyelvcsaládba tartozik, ahová a legtöbb ma beszélt európai nyelv is tartozik.
A német nyelv az angollal és a hollanddal együtt az indoeurópai nyelvcsalád germán ágának, pontosabban a nyugati germán nyelvek csoportjának részét képezi. A kora középkorban a nyugati germán nyelveket északon az elszigeteltebb ó- és középangol fejlődése befolyásolta, míg nyugaton a népvándorlás korában zajlott az ófelnémet (második germán) hangeltolódás.
Ez a hangtani változás az, ami nagyban megkülönböztette az ófelnémetet az ószász, illetve más germán nyelvektől. Történeti nyelvészetben az ófelnémet hangeltolódás egy fonológiai fejlődést ír le, vagyis egy olyan hangváltozás folyamatára utal, amely alapjaiban véve befolyásolta a német nyelv alakulását az idők folyamán. Az ófelnémet hangeltolódás tekintetében a fonetika például olyan aspektusaira kell gondolni, mint a hangsúly- és hangzásbeli változások, például a zöngés zárhangok elzöngétlenedése (d à t).
Emellett új szavak is megjelentek, de az umlaut megjelenésével (ä, ë, ü, ö) a hangzókészletek is gazdagodtak.
A nyugati germán nyelvek esetében tehát az ófelnémet vagy második germán hangeltolódás eredményeként született meg az ófelnémet nyelv, amely a német nyelv legkorábbi szakasza. Az ófelnémet egyben a mai déli német (felnémet) nyelvjárások és a standard német nyelv közös elődje is. Ez az időszak 750-től 1050-ig tartott, amely során nem egy egységes német nyelvhasználat, hanem a nyelvjárások széles skálája dominált. Az ófelnémet nyelvet elsősorban a Közép-Európában található független törzsi királyságok beszélték és használták.
Az egyetlen máig fennmaradt írásos dokumentum ebből az időszakból a német Abrogans glosszárium, amelynek fennmaradt példánya a Sankt Gallen-i kolostor könyvtárban található. Ez a legrégebbi fennmaradt német nyelvű írásos dokumentum. Ez a kézirat az ófelnémet korszak tezauruszának tekinthető, és ezért nagyon értékes forrás, amely 3670 ófelnémet szóval a legrégebbi felnémet nyelv ismereteit összegzi.
A német nyelv története és a német nyelvterületek
Az ófelnémet nyelv Közép-Európában, pontosabban a mai Németország központjában alakult ki. A környező birodalmakban más nyelveket használtak: Európa nyugati részén a frankok például átvették a galloromán nyelvet. Ettől a vonaltól északra a nyelvet nem érintette az ófelnémet hangeltolódás, és így fennmaradtak az óholland nyelvjárások. Délen a longobárdok (langobárdok) a helyi nyelvjárásaik mellett főként latinul beszéltek egészen 774-ig, amikor Nagy Károly meghódításával a területet a Karoling Birodalom részévé vált, így a frank nyelv és kultúra hosszú távú hatással volt Lombardia későbbi nyelveire és kultúrájára. A mai Németországtól keletre eső területeken egészen a középkori (12. század eleji) német keleti terjeszkedésig nem voltak elterjedve a germán nyelvek.
Kolostori nyelvjárások
Mivel az ófelnémet nyelv tekintetében nem beszélhetünk egységes nyelvről, és mivel csak néhány, többnyire a kolostorokból származó írásos bizonyíték maradt fenn ebből a korból, amelyek különböző nyelvjárásokban íródtak, ezeket a dialektusokat kolostori dialektusoknak (Klosterdialekte) nevezzük. Ezek a nyelvjárások különböző területeken alakultak ki, amely jól tükrözi, hogy egy nyelvre milyen hatást gyakorol a környezete, így ezáltal olyan hangokat képezhet, amelyek az adott környezetre jellemzőek.
Az ófelnémet nyelvvel kapcsolatos másik lenyűgöző tény az, hogy az egyes területeken kialakult különböző nyelvjárások közül néhány továbbfejlődött, amelyeket még ma is beszélnek egy adott régióban vagy városban.
Az ófelnémet korszakban több nyelvjárás létezett a közép-európai területen belül, amely két fő csoportra oszlott. Az egyik csoport a középnémet nyelvjárások, amelyeket a Rajna-vidéktől nyugatra beszéltek egészen Németország egykori keleti, ma Lengyelországhoz tartozó területeiig. A középnémet csoportra vagy a középnémet nyelvjárásokra is hatást gyakorolt az ófelnémet hangeltolódás, de kisebb mértékben, mint a felsőnémet nyelvjárásokat. E nyelvjárások némelyike továbbfejlődött, és ma is része Németország különböző területein és városaiban beszélt nyelvjárásainak. Az ófelnémet korszakban tizennyolc nyelvjárást tartanak nyilván.
A másik ófelnémet nyelvjáráscsoportot felsőnémetnek (vagy a fő csoporthoz hasonlóan felnémetnek) neveznek, amelyet főként a mai Dél-Németországban, Észak- és Közép-Svájcban, Ausztriában, sőt Franciaország egyes részein, a német-svájci határ közelében beszélnek. Az ófelnémet korszakban az alemann vagy alemán (alemannisch) és a bajor (bairisch) nyelvjárásokat sorolták a főbb felsőnémet nyelvjárások közé. A felsőnémet nyelvjárásokat szélesebb területen beszélik. A különböző területeken és városokban egy-egy nyelvjárás további nyelvjárás kategóriájába is sorolható.
Bár az ófelnémet írásbeliségről egyedül a kolostorokból származó dokumentumok árulkodnak, az ófelnémet költészet megőrzése iránti elkötelezettség sokkal nagyobb volt, mint azt a ma rendelkezésünkre álló igencsak kevés fennmaradt mű mutatja: a karoling reneszánsz tudósai és szerzetesei latin nyelvről ófelnémetre fordítottak és ófelnémet nyelvű glosszáriumokon dolgoztak, miközben összegezni próbálták a kor műveit. Egyesek szerint maga Nagy Károly rendelte el az epikus költészet írásainak gondos megőrzését az utókor számára.
Nagy Károly uralkodása után az ófelnémet nyelv addig létező feljegyzései azonban nagymértékben elvesztek. Ennek egyik legfőbb oka, hogy utóda, I. (Jámbor) Lajos az epikus költemények pogány tartalma miatt megsemmisítette azok gyűjteményét.
E korszak több szerzője és szerzetese, például Hrabanus Maurus, a 9. században a fuldai kolostor apátja, jelentős szerepet játszott a német írásbeliség ápolásában, míg Notker Labeo bencés szerzetes annak szentelte életét, hogy latinról ófelnémetre fordítson és hogy rendszerezze az ófelnémet helyesírást és írásmódot, amellyel nagyban hozzájárult az ófelnémet nyelv és irodalom fejlődéséhez.
Az ófelnémet korszak vége
Bár az ófelnémet korszakát sok ellentmondás övezi, mind az időszak idejének pontos meghatározását, mind az ófelnémet nyelvjárások számát és azok feltárását illetően, a korszak vége már kevésbé homályos.
Először is, a 11. században a hangváltozások a helyesírásban is tükröződtek, ami a főnév- és melléknévragozás rendszerének teljes átalakításához vezetett. Notker Labeo 1022-ben bekövetkezett halála egyben a latin szövegek németre fordításával, az elegáns írásmóddal és epikus költészettel, valamint a német nyelv tanulmányozásával töltött hosszú életű munkásságának végét is jelentette. Később még a Teutonicus (latin, jelentése: német) nevet is megkapta a német nyelvért tett szolgálatainak elismeréseként.
Német nyelvtanulás magántanárral online vagy személyesen is elérhető.
Ezek az események által a 11. század közepe az ófelnémetről a középfelnémet korszakra történő átmenetet jelentette.
Napjainkban a német nyelvváltozatok és nyelvjárások a nyelv gazdagságáról tanúskodnak, valamint arról, hogyan hatott a második germán hangeltolódás a nyugati német nyelvekre Közép-Európában, és hogyan hozta létre a ma ismert nyelveket és nyelvjárásokat.
Egy Németországban, Svájcban vagy Ausztriában tett utazás során lenyűgöző látni és hallani a kiejtésbeli és hangtani különbségeket, amelyek az egyes országokon belül és az egyes országok között léteznek, legyen szó a svájci standard németről, az osztrák németről vagy a különféle német nyelvjárásokról.
Fontos tehát kiemelni, hogy a történelem és a kultúra erősen befolyásolta a nyelv fejlődését és megőrzését, tény azonban, hogy az ófelnémet hangeltolódás döntő szerepet játszott a német nyelvváltozatok és nyelvjárások megjelenésében és fejlődésében.
Az ófelnémet nyelv történetének megismerésével tehát felfedezheted a nyugati német nyelvek hátterét. A német nyelvben a különböző történelmi vagy nyelvészeti kurzusok során akár mélyebben is elmerülhetsz.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...