Ha klasszikus zenei hangszerre gondolunk, Magyarországon legtöbben a zongorát vagy a hegedűt választják elsőként. A klasszikus zenei oktatásban azonban a cselló is többé-kevésbé népszerű maradt, sőt a fiatalabb generációk körében egyre növekvő az érdeklődés iránta.
A cselló népszerűsítéséhez hazánkban olyan zeneszerzők járultak hozzá, mint Kodály Zoltán és Bartók Béla, akik a magyarországi és nemzetközi komolyzenei kultúrában is maradandót alkottak. Kodály híres op. 8-as Szólószonáta című alkotását ma is a csellóirodalom egyik alapműveként tartják számon.
Azok kedvéért, akik még újak a klasszikus zene területén, a hegedű és a nagybőgő között félúton a nagy hangterjedelmű és basszus fekvésű cselló (gordonka, kisbőgő) sajátos hangzása szó szerint zene a fülnek. Gazdag, mély és meleg hangszíne egyedülálló érzelmi kifejezőképességet kölcsönöz a hangszernek, ami szólóban, zenekari és kamarazenei szerepben is megállja a helyét. Zenei és érzelmi sokoldalúságából kifolyólag a csellózás sok nagy nevet számlál.
De kik is azok a nagy nevek, akik a mai napig sokakat arra inspirálnak, hogy belőlük is csellóvirtuóz váljon? A zene és a cselló szerelmesei ebben a cikkben megismerkedhetnek a zenetörténet 12 legnagyobb csellistájának életével és pályafutásával.
1. Pablo Casals, az újító
Pablo (Pau) Casals (1876–1973) katalán származású spanyol zeneszerző, akit generációjának egyik legnagyobb csellistájaként és karmestereként tartanak számon.
Casals már kora gyermekkorában belemerült a zene világába, amely során a zongora és hegedű után gyorsan magával ragadta a cselló is. Zenei tanulmányait Barcelonában és Madridban végezte. Bár már 14 éves kora óta adott szólókoncerteket, nemzetközi karrierje 1899-ben indult be igazán, miután Erzsébet belga hercegnő, majd Viktória brit királynő előtt játszott. A következő években több külföldi turnéja is volt.
1919-ben Barcelonában megalapította a nevét viselő szimfonikus zenekart, amelynek vezetői közt olyan nagy karmesterek voltak, mint Fritz Busch. Hosszú pályafutása során több mint 100 zeneművet írt, köztük 1960-ban az El pessebre („Betlehem”) című oratóriumot, amire ma is a béke himnuszaként tekintenek. Casals nevéhez fűződik Johann Sebastian Bach szólószvitjeinek (Csellószvitek) lemezre történő rögzítése is.
Casals egész pályafutása során harcolt Franco diktatúrája ellen, visszautasított minden hivatalos meghívást hazájától és el is menekült Spanyolországból. A spanyol csellista viszont több pacifista támogató gálán is megjelent, hogy megerősítse politikai elkötelezettségét.
Casals különösen híres a csellótechnikát érintő újításairól, nevezetesen a vonó szögéről a kezek mozgásának és tartásának új megközelítéséről, valamint a vibrato technikájáról, különösen annak mélységének és intenzitásának változtatásáról a bal kéz és a csukló mozgásának finomításával.
Kezdő csellistaként a Casals által előadott mesterművek helyett inkább könnyebb csellódarabok tanulását ajánljuk, amelyekkel magabiztosan elsajátíthatod a cselló technikai alapjait.
2. Msztyiszlav Rosztropovics, az elkötelezett csellista
Teljes nevén Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics (1927–2007) orosz csellista és karmester, sokak szemében a 20. század egyik legnagyobb csellóművésze.
Miután három egymást követő évben első díjat nyert a budapesti és a prágai nemzetközi zenei versenyen, 1951-ben elnyerte a Sztálin-díjat, a Szovjetunió legmagasabb polgári kitüntetését. Karrierje végleg megalapozódott, és a következő években külföldön is voltak fellépései. Egész életében az opera szerelmese volt: 1967-ben operakarmesterként debütált a moszkvai Nagyszínházban (Bolsoj Színház), ahol Csajkovszkij Anyeginjét vezényelte. Rosztropovics a szovjet zene valóságos nagykövetévé vált nyugaton és világszerte egyaránt.
Azonban a hatalmon lévő szovjet rendszer heves kritikusával, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicinnel ápolt barátsága következtében 1974-ben az Egyesült Államokba kényszerült száműzetésbe, ahol 25 évig a Washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója volt. 1978-ban szovjet állampolgárságától is megfosztották. 1989. november 9-én Rosztropovics ott volt a berlini fal lebontásakor és Bachot játszott. A csellista képei a történelmi esemény egyik erőteljes szimbólumává váltak.
Játéktechnikája szempontjából az intenzív vibrato, az erőteljes vonókezelés és a széles dinamika használatával már-már emberi hangszíntartománnyal ruházta fel a csellót, amivel számos zeneszerzőt inspirált csellóművek komponálására, ezzel jelentősen megnövelve a cselló repertoárját.
3. Grigorij Pjatyigorszkij, a világ egyik legnagyobb szólócsellistája
Casals és Rosztropovics mellett Grigorij Pavlovics Pjatyigorszkij (1903–1976) ukrán származású amerikai csellistát tartják a harmadik legkiemelkedőbb csellóművésznek. Hétéves korától csellózott, két évvel később pedig már a Moszkvai Konzervatóriumban tanult.
1919-ben a Bolsoj zenekarának szólócsellistájaként csatlakozott a Lenin kvartetthez. 1924-től a Berlini Filharmonikusok szólócsellistája lett, ahol Flesch Károly magyar hegedűművésszel és Artur Schnabel osztrák-amerikai zongoristával alkotott triót. Ebben az időszakban indult be igazán páratlan szóló- és kamarazenei karrierje. Két csellója, egy Baudiot és egy Batta Stradivari kíséretében 1929-ben befejezte pályafutását a Berlini Filharmonikusoknál és úgy döntött, hogy nemzetközi szólókarrierbe kezd.
Pjatyigorszkij többek közt Bartók Bélával is koncertezett.
Munkásságával és egyedi, kifejező játékstílusával sokat tett annak érdekében, hogy a cselló a szólórepertoárban is hangsúlyos szerepet kapjon és nagy hatással volt a hangszer elfogadottságára a klasszikus zenében.
4. Yo-Yo Ma és zenei eklektikája
A világhírű Yo-Yo Ma (1955) kínai származású amerikai csellista már gyermekkorában is csellóvirtuóznak számított. Nyolcéves korában kezdett koncertezni, többek közt az amerikai televízióban, ahol John F. Kennedy elnök és Pablo Casals előtt lépett fel – utóbbinak munkássága nagy hatással volt a pályafutására.
Yo-Yo Ma elhivatott amellett, hogy a zene mint univerzális nyelv képes kulturális hidakat építeni és összekötni különböző népeket. Ez ihlette a mindenféle nemzetiséget tömörítő „Selyemút Társulat” (Silk Road Ensemble) megalapításában. Az elnevezés az Európát a Távol-Kelettel és Közép-Ázsiával összekötő selyemút kereskedelmi és kulturális cserék helyszínére utal, az együttes tagjai pedig a selyemút által kulturálisan összekapcsolt országokból származnak. Együttesével tehát különböző kulturális és zenei hagyományokat összehozva köti össze a különféle zenei világokat.
2006-ban az ENSZ béke nagykövetének választották, 2007-ben pedig a párizsi Théâtre des Champs-Elysées-ben adott koncertet a Francia Nemzeti Zenekar kíséretében. Számos díj mellett 2012-ben a Polar zenei díjat is elnyerte.
Moes & Moes (2003), Montagnana (1733) vagy Davidov Stradivari (1712) csellóján játszva Yo-Yo Ma zenéjét a kulturális sokszínűség jellemzi. Több mint 120 albumán, amelyek közül 19 Grammy-díjas, kortárs műveket vegyít a hagyományos keleti zenével. Yo-Yo Ma stílusának ismertetője az intenzív érzelemközvetítés, mélység és természetesen a sokoldalúság.
5. Paul Tortelier, a legnagyobb francia csellóművész
Paul Tortelier (1914–1990) párizsi születésű francia karmester, csellista és zeneszerző nagy humanista és elkötelezett zenész hírében áll. Leginkább a vonótechnika forradalmasításáról híres, amit a következőképp fogalmazott meg:
A bal kéz formálja a hangokat és tolmácsolja a kottát, de a jobb kéz az, amellyel beszélünk.
Tortelier Gérard Hekkingtől tanult csellózni a Párizsi Konzervatóriumban, ahol 16 évesen első díját is elnyerte. 1935-ben a Monte-Carlói Filharmonikusok szólócsellistája lett, ahol a Don Quixote költeményt maga Richard Strauss által vezényelve játszotta le. Szólókarrierje 1947-ben kezdett igazán felfelé ívelni: Tortelier barátja, Jean Hubeau csellóversenyét adta elő Amszterdamban Sir Thomas Beecham vezénylésével. Ezt követően Beecham meghívta a londoni Richard Strauss fesztiválra, hogy játssza el a Don Quixote-t. A művet Casals meghívása révén 1950-ben a katalán csellóművész által szervezett Prades-i Fesztiválon (Festival Pablo Casals) is eljátszotta.
Tortelier játéka rendkívül finom technikai tudásáról volt ismert, különösen a zenei érzelmek áradását, a mélységet, az intenzitást és az előadások drámaiságát illetően. A cselló szerepét a klasszikus zene mellett a kortárs zenében is növelte. Műveivel nagyban hozzájárult a csellórepertoár bővítéséhez.
6. Jacqueline du Pré, a tragikus sorsú művésznő
Jacqueline Mary du Pré (1945–1987) brit csellista, akit „a cselló Ginette Neveu-jeként” emlegetnek. Kezdetben édesanyjától tanult csellózni, majd tanulmányai során a legnagyobb csellistákkal került kapcsolatba és Torteliertől, Rosztropovicstól és Casalstól is tanulhatott.
11 éves korában nyerte el első díját a legrangosabb brit nemzetközi versenyen, két évvel később pedig már a BBC-nek adott koncertet Londonban. 1965-ben debütált az Egyesült Államokban Edward Elgar csellóversenyével a New york-i Carneige Hallban. Két évvel később du Pré hozzáment az argentin származású izraeli Daniel Barenboim zongoraművészhez és karmesterhez.
Jacqueline du Pré és Daniel Barenboim szerelmi története ihlette Christopher Nupen 1969-es „A pisztráng” (The Trout) című dokumentumfilmjét, ami du Pré kvintettjének Schubert által írt Pisztráng előadásán és az arra való felkészülésen alapszik, amelyet a londoni Queen Elisabeth Hallban tartottak meg.
Jacqueline du Pré férjével együttműködve Beethoven és Brahms szonátáit, trióit és variációit vette fel. A szklerózis multiplexben szenvedő du Pré romló egészségügyi állapota következtében, amikor már a csellótok kinyitására sem volt képes, 1973-ban mindössze 28 évesen befejezte csellista és koncertművészi pályafutását és úgy döntött, hogy a tanításnak szenteli magát. 1976-ban a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki, de több zenei díjjal is büszkélkedhet. Davidov Stradivari csellóját Yo-Yo Mára hagyta.
Játékstílusát a könnyedség, mégis erőteljes, energikus és szenvedélyes játék jellemezte. Zenei memóriája egyedülálló volt. Technikai bravúrjai mellett a cselló legmélyebb érzelmi tartalmait is képes volt felszínre hozni, amivel művészi szabadságra és új technikák alkalmazására ösztönözte a következő generációkat. Mindeközben a nők előtt is megnyitotta az utat a komolyzene világába. Nem utolsósorban a zongorát és a csellót is közelebb hozta egymáshoz, különösen a férjével való együttműködések által.
7. Starker János, a leghíresebb magyar csellista
Starker János (1924–2013) Grammy-díjas magyar-amerikai csellista. 11 évesen a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (akkor még Főiskola) kezdett tanulni Schiffer Adolf osztályában. Már 14 évesen debütált profiként.
A háborút és számos belföldi és külföldi fellépést követően 1945 és 1946 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának és a Magyar Állami Operaház szólócsellistája volt. 1948-ban az USA-ba költözött, ahol több zenekarban is megfordult, miközben sosem feledkezett meg a magyar költemények játszásáról és a magyar kultúra terjesztéséről. 1953-ban a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólócsellistája lett, 1958-ban pedig az Indianai Egyetem csellótanszékének professzora, majd annak tanszékvezetője.
Starker a világ legismertebb koncerttermeiben játszotta Elgar, Dvořák és Schumann csellóversenyeit, de kamaraegyüttesek tagjaként is tevékenykedett. Emellett az ő nevéhez fűződik Kodály Zoltán mai napig referenciaműként számon tartott Szólószonátájának (op. 8.) lemezfelvétele is. A legjobb hangszeres szólistáknak járó Grammy-díjat 1997-ban kapta meg Bach szólószvitjeinek felvételéért.
Játékát precizitás, érzelemgazdagság és tiszta, fegyelmezett hangzás jellemezte. A játék mellett a hangszerek fejlesztése is foglalkoztatta, amelynek egyik eredménye a róla elnevezett Starker-híd, ami egy a hagyományostól eltérő formájú, kúp alakú vágatokkal ellátott híd. Több mint száz albumának egyes részei a csellóirodalom legfontosabb darabjait képezik.
8. Mischa Maisky, a kamarazene kedvelője
A szovjet-izraeli csellista Mischa Maisky (1944) azon ritka csellisták egyike, akinek megadatott a lehetőség, hogy Rosztropovics és Pjatyigorszkij révén a legnagyobbaktól tanulhasson.
Maisky 14 évesen kezdett zenét tanulni a Szentpétervári Állami Konzervatóriumban (akkor még Leningrádi Konzervatórium). 17 évesen debütált a Leningrádi Filharmonikusokkal, majd egy évvel később a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij-verseny megnyerése után a Moszkvai Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. Itt ismerte meg Rosztropovicsot. Feltehetőleg politikai okokból kifolyólag másfél évet töltött egy Gorky közeli munkatáborban. Büntetését követően Izraelbe költözött nővére után és újraindította csellóművészi karrierjét.
1973-ban megnyerte a firenzei Gaspard Cassado Nemzetközi Versenyt, novemberben pedig már a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral debütált a Carneige Hallban. A koncertet követően kapta meg Montagnana (1720) csellóját. Sikereit követően felkereste Pjatyigorszkijt, akitől néhány hónapig tanult. Nemzetközi karrierje 1975-ben kezdett igazán kiteljesedni és ezután több nagy zenekarban is játszott:
Berlini Filharmonikusok
Londoni Royal Filharmonikus Zenekar
Francia Rádió Filharmonikus Zenekara
1982-ben jelent meg első felvétele a német Deutsche Grammophon kiadónál, amelyen Johannes Brahms Kettősversenyét játszotta. Ezt 1985-ben Bach Csellószvitek költeménye követte. Játékának ismertetői a szenvedélyesség, a mély érzelmi kifejezőerő és a technikai virtuozitás. A keleti és nyugati zenei tradíciók ötvözése még egyedibbé teszi a stílusát.
9. Sol Gabetta és legjobb együttműködései
Az argentin származású Sol Gabetta (1981) csellista és egyetemi tanár. 11 évesen a madridi Reina Sofía Zeneiskolában kezdett tanulni, majd a Bázeli Zeneakadémián, végül pedig a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Bázelben Ivan Monighettitől, Rosztropovics tanítványától tanult.
Karrierje 2004-ben indult be, miután elnyerte a Crédit Suisse fiatal művészeknek járó díját. Ennek eredményeként játszhatott a Bécsi Filharmonikusokkal, amelyet egyre több nemzetközi fellépés követett Európában és az Államokban is.
Legnagyobb művei közé tartoznak Elgar, Haydn, Barber és Csajkovszkij versenyművei. A csellista 2005 óta Monighetti asszisztense a Bázeli Zeneakadémián. Egy évvel később elindította a svájci Solsberg Fesztivált, amely azóta minden évben megrendezésre kerülve a barokk zenére szakosodott zenészeket tömöríti. 2008-ban Sol Gabetta Leonard Slatkin két csellóra írt versenyművét adta elő Yo-Yo Mával.
10. Truls Mørk, a kortárs norvég csellista
Truls Olaf Otterbech Mørk (1961) norvég csellista és tanár. Natalia Shakhovskaya és Frans Helmerson tanítványa volt és olyan jelentős zenekarokkal játszott, mint a Párizsi Filharmonikus Zenekar (Orchestre de Paris), az amszterdami Királyi Concertgebouw és a New York-i Filharmonikusok.
Truls Mørk szülei maguk is zenészek voltak, apja csellista, anyja pedig zongorista. Gyermekkorában Mørk gyakran apja csellójának hangjára aludt el.
Montagnana (1723) csellójával kortárs, lírai dallamairól, technikai kifinomultságáról és mély kifejezőerejéről ismert. Sikerességét jól mutatja, hogy már több mint 30 premierje volt.
11. Lynn Harrell, született csellista
A New York-i Lynn Harrel (1944–2020) egész életét a csellónak és a koncerteknek szentelte. Nem véletlenül, ugyanis Mack Harrel híres amerikai opera- és koncertbariton volt az édesapja és Marjorie Fulton hegedűművész és kiváló zenepedagógus az édesanyja.
19 évesen a Claveslandi Zenekar szólócsellistája lett. Két Grammy-díjjal is büszkélkedhet:
- Csajkovszkij: a-moll Zongoratríó op. 50 (1981)
- Beethoven: Csellószonáták (1987)
Nemzetközi szólókarrierje mellett kamarazenészként és tanárként is tevékenykedett. 1988 és 1992 között a Los Angeles-i Filharmóniai Intézet zeneigazgatója volt.
12. Natalia Shakhovskaya, amikor a cselló életmóddá válik
Natalia Shakhovskaya (1935–2017) nagyszerű orosz csellista volt, aki a Moszkvai Konzervatóriumban tanult, mielőtt hazájában nagy karriert futott be. A mérföldkövet a Nemzetközi Csajkovszkij-versenyen való győzelem jelentette számára 1962-ben, ami hatalmas löketet adott karrierjének. Csellista pályafutása mellett tanárként is maradandót alkotott: 15 évig tanított a Reina Sofía Zeneiskolában. Tanítványai között szerepelt Mørk is.
Csellistaként zenei kifejezőereje és intonációs tisztasága, rezgő, gazdag hangzásvilága és az a tény tette különlegessé, hogy személyes megközelítéssel, mégis hűen játszotta a műveket.
Ha téged is csodálattal töltött el a legnagyobb csellóművészek élete és pályafutása, fedezd fel a Superprof csellótanáraink kínálatát és vágj bele a csellótanulásba még ma! Egy tanár akkor is a segítségedre lehet, ha nem vagy biztos benne, hogy mire kell figyelni csellóvásárláskor.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...