A szűkös szókincs az érzelemvilágot is elszegényíti, míg a gazdag szókincs színárnyalatok széles skáláját kínálja az élményeink lefestéséhez, nem csak mások, de önmagunk számára is.
Tony Robbins
Az anyanyelv – ez esetben a magyar nyelv – elsajátításához az általános iskolásoknak számos nyelvi készséget kell elsajátítaniuk, szóval igen, akkor is kell tanulnod a magyar nyelv és irodalmat, ha az anyanyelved magyar. Mindez magában foglalja az nyelv- és olvasástanulást, a magyar írásbeli gyakorlatokat, a szóbeli kifejezést és a szókincset is.
A magyar szókincset illetően kb. 85 000-100 000 magyar szót tartanak számon, a legnagyobb egynyelvű magyar szótár pedig, az MTA Nyelvtudományi Intézete és az Akadémiai Kiadó közös kiadványa, a Magyar értelmező kéziszótár 75 000 címszót tartalmaz. Természetesen senki nem ismeri fejből mind a 75 000 szót: egy átlag magyar ember passzív szókincse kb. 5000-10 000 szó, aktív szókincse 3000-5000 szó, míg egy átlag művelt magyar passzív szókincsét 50 000-60 000-re becsülik.
Az iskolai pályafutásuk során a tanulók jelentősen bővítik magyar szókincsüket: amikor a gyerek beül az iskolapadba, passzív szókészlete kb. 3000 szó, ami az általános iskola végére várhatóan 8000-10 000-re növekszik (az olvasottaké bőven meghaladhatja ezt a számot).
Pontosan azonban hogyan tanuljuk a magyar szókincset az általános iskolában? Íme néhány tipp az iskolásoknak.
Milyen előnyei vannak a magyar szókincs elsajátításának az általános iskolai oktatásban?
Anyanyelvünk szókincse és annak ismerete fontos tényező mind az olvasástanulást, mind maga a tanulási képességet illetően. Ezzel párhuzamosan minél jobb a tanuló olvasási készsége, annál több szókincset sajátít el, és annál gyorsabb lesz a fejlődés.
A magyar nyelv mint anyanyelv elsajátítása azonban nem az általános iskolás, sőt nem is az óvodában töltött évekkel kezdődik meg, hanem már kétéves korban.
A beszédfejlődés során a babák 10-14 hónapos korukra elkezdik próbálni a családtagjaik és a környezetük által beszélt szavak reprodukálását, és megtanulják az első 50 szót. Ettől azonban sokkal többet megértenek. A kétéves kor az első mérföldkő, amikor is általában már 50-100 szót alkalmaznak aktívan két-három szavas mondatokba öntve. Hároméves korukra kb. 500-900 szót használnak.
A nevelés célja óvodában hároméves kortól a tankötelezettség kezdetéig többek közt a világ felfedezése, a személyiség kibontakoztatása, valamint az erkölcsi és érzelmi nevelés mellett az anyanyelvi és értelmi fejlesztés és nevelés.
Az óvodai nevelés során a kisdiákok négyéves korukra már 1500 szót, ötéves korukra 2000 szót, hatéves korukra pedig kb. 3000 szót ismernek. Ez a nyelvtanulási folyamat az általános iskola 1–2. évfolyamában a szókincs bővítésével és az írás-olvasás elsajátításával folytatódik. Ez a két év tehát az írás, az olvasás-szövegértés és a helyes beszédképesség fejlesztésének döntő fontosságú szakasza, mert az anyanyelvi kommunikációs készségek a tanulás és a tudás alapvető elemei. Ezeknek a készségeknek a fejlesztését az alapvető nyelvtani ismeretek mellett a szókincs is nagyban befolyásolja.
A gyermekek minél több szócsoport (szemantikai mező) megismerésére való tanítása számos kérdést vet fel:
- Filozófiai és szociológiai kérdések: a világ megnevezésének és elképzelésének megtanulása, a világgal való azonosulás a gondolatok kifejezésére, cselekvés és interakció, kommunikáció stb.
- Nyelvi kihívások: a szókincs gyarapítása és az egyes megtanult szavak jelentésének megértése.
Az óvodától kezdve a szókincs elsajátításának célja az, hogy a gyermek a nyelvtani szabályoknak megfelelően, szóban és írásban egyaránt az adott helyzetnek, szövegkörnyezetnek megfelelően mondatokba tudja építeni mondanivalóját.
A nyelv elsajátítása nem utolsósorban a szocializáció eszköze is, amely hozzájárul a gyermek társadalmi beilleszkedéséhez: minél több szót sajátít el és tud használni egy gyermek, annál jobban fog tudni olvasni és írni, és annál gyorsabb lesz az értelmi fejlődése, amellyel jelentősen csökken annak lehetősége, hogy a gyermek kudarcot vall az iskolában.
De hogyan tanítsuk a szókincset a gyerekeknek? Az olvasás például kiváló módja a szókincsfejlesztésnek, a szókincs fejlesztése pedig kölcsönösen javítja az olvasási készségeket.
A magyar nyelvtanulás külföldieknek segíti a helyi közösségbe való beilleszkedést.
A szókincs tanítása az általános iskolai magyar nyelvben: az iskolai tanterv
A szókincs bővítését célzó gyakorlatok fontos részét képezik a magyar nyelv és irodalom tantárgynak: értelemszerűen minden ismeretlen magyar szó akadályozza a diákot abban, hogy megértse a szöveget, vagy megértse, amit mondanak neki.
A szókincs és a beszédkészség fejlesztése azonban nem korlátozódik a magyarórákra, gondoljunk csak a történelemre, földrajzra vagy a matekra, amelyek szintén megkövetelik a tantárgyhoz kapcsolódó terminológia elsajátítását.
A tantervvel összhangban az 1–2. évfolyamban kiemelt fontosságú a szókincs bővítése, amely nagyban hagyatkozik az óvodában tanult szókincsre az ismétlődő olvasási és írási tevékenységek révén.
A tanároknak és az általuk tartott általános iskolai magyar nyelv- és irodalomóráknak összhangban kell lenniük az oktatási folyamat egészét szabályzó Nemzeti alaptantervvel (NAT), mindeközben pedig törekedniük kell arra, hogy olyan taneszközöket alkalmazzanak, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára a rendszeres, gyakorlással teli és érthető tanulást.
A beszédkészség, a szóbeli szövegek megértésének, értelmezésének és alkotásának, az olvasástechnika, az írásbeli szövegalkotás és a tanulási képesség fejlesztése az első és második osztályban megszerzett alapokra építve a 3–4. évfolyamban is folytatódik, amelyek olyan készségek kibontakozását táplálják, mint a kritikus gondolkodás, az ítélőképesség, a magyar nyelv és kultúrai ismeretek, az érzelmek és gondolatok kifejezése, de az olvasás megszeretése is.
Bár elméletileg minden gyerektől elvárják az iskolák által biztosított tudás elsajátítását, nem mindegyik diák képes lépést tartani a tanév gyors tempójával. Mindez kérdőre vonja az oktatás hagyományos megközelítését, mert ha a gyermek nem elég felkészülten ül be az iskolapadba, nem lesz képes követni az átlag gyerekekre összeállított tervet, és le fog maradni, másrészt a kiemelkedő teljesítményű diákok előrehaladását korlátozza a kötött tanterv.
Általános iskolai magyarórák: hogyan tanítsuk a szókincset?
Az irodalmi művek olvasása nagyban hozzájárul a tanulók szókincsének gazdagításához.
De rá lehet-e venni az általános iskolás gyerekeket, hogy a tanterv által előírt olyan műveket olvassák, mint Shakespeare Rómeó és Júliája? És ha igen, biztosan meg is értik-e azokat?
Sosem szabad szemet hunynunk afelett, hogy minden tanuló más, és többek közt aszerint is különböznek, hogy vizuális, auditív vagy kinesztetikus tanulók-e.
A különböző típusú memóriák mozgósítása a szókincs elsajátítását illetően
A vizuális típusú gyerekeknek a következők ajánlottak:
- a megtanulandó szavak leírása, hangos felolvasása, majd ugyanazoknak a szavaknak a betűzése
- a szavak újbóli leírása, másolása egy papírra
- a szavak szemmel történő „lefényképezése”: ezt követően a gyermek csukja be a szemét, és betűzze le hangosan a szót
- a szó újbóli betűzése
- a szó helyesírásának ellenőrzése
A tanulót meg lehet kérni, hogy tegyen különbséget a magánhangzók és a mássalhangzók között ugyanabban a szóban.
A magyar nyelv tanítása az auditív memóriával rendelkezőknél másképp működik:
- a megtanulandó szó leírása egy üres lapra
- a szó leírása közben a tanuló minden egyes betűt hangosan kiejt
- a tanuló megnevezi a szót
- a szó újbóli leírása és két-három alkalommal való elolvasása
- a szó elrejtése, hogy a tanuló az emlékezetéből írja azt le
A kinesztetikus memória az auditív és a vizuális megközelítést ötvözi:
- a megtanulandó szó hangos kiejtése
- a szó leírása és újbóli kiejtése
- a szó ellenőrzése és szükség esetén kijavítása
- a szó (betűk) vonalainak vezetése ujjal a levegőben vagy egy felületen (falon, asztalon, karján)
- a szó újbóli hangos kiejtése
- a szó emlékezetből való leírása, ellenőrzése és kijavítása
Ez a módszer jól működik egy vagy néhány ismeretlen szó esetében, de ha egy egész oldalnyi szöveg marad félreérthető a nagy számú új szavak eredményeként, akkor nem ez a leghatékonyabb módszer az új szókincs elsajátítására. A szókincs bővítését a tanár ilyenkor kiegészítheti tollbamondással, rajzolással vagy játékkal.
Játékok a szókincs elsajátításához
A tanárok rendelkezésére álló oktatóanyagok igencsak széles körűek, és nem korlátozódnak a tollbamondásra és a rajzolásra – az informatikai eszközök gyors fejlődése sok újdonságot eredményezett az oktatásban, köztük az általános iskolában kulcsfontosságú játékos tanulást illetően is.
Mivel a cél egyáltalán nem a fiatalok elriasztása a magyar nyelvtől – sőt, annak épp ellenkezője –, ezért a leghatékonyabb módja a figyelmük lekötésének a kényszer nélküli tanulás.
Íme néhány játék, amelyet az osztályban vagy otthon is játszhatunk a gyerekekkel:
- Szócsoportok alkotása: mondjunk egy szót, pl. „labda”, és kérdezzük meg a diákot, hogy eszébe jut-e másik szó ezzel kapcsolatban (pl. gömb, gombóc stb.).
- A gyerekek írjanak a füzet helyett máshová: táblára, színes papírra stb., hogy felszabaduljon a kreativitásuk.
- A mindennapi szavak (ruhák, háztartási tárgyak, színek, állatok stb.) áttekintése és kategorizálása a szócsoportok megismerése érdekében.
- Lista készítése a szókincsben szereplő szavakról, amelyeket aztán a tanuló felolvas.
- Szerepcsere: a gyermek olvassa fel a szavakat, miközben a felnőtt írja őket le. A gyermek ezáltal úgy gyakorolja a szavakat, hogy észre sem veszi.
- Játék a világ országainak fővárosaival: a városok neveinek betűzésével egyidejűleg sajátítható el az országok földrajzi elhelyezkedése és azok helyesírása.
A módszertan variálásával a szókincs tanulása szórakoztató tevékenység lehet a kisgyermekek számára.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...