Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.
Pablo Picasso spanyol képzőművész
Amikor képzőművészeti tanulmányokba kezdesz, legyen szó rajzolásról, festészetről, szobrászatról, fotográfiáról vagy filmkészítésről, minden művész portfóliója két alapvető részre oszlik: emberábrázolásra (portré, akt, életképek) és a nem emberi alakot ábrázoló művészetekre (csendélet, tájkép, állatábrázolás, absztrakt).
Míg az alapvető felhasznált eszközök, médium és a rajzolási technikák mindkét kategóriában fellelhetők, a fő különbség az alkotás témájában és dinamikájában mutatkozik meg. Az emberábrázolás középpontjában az emberi test megjelenítése áll, amelyben kiemelkedik a mozgás természetességének és az anatómiai pontosság szerepe. Mindezt időbeli korlátok és a modell által felvett pozíció is alapjaiban véve befolyásolja.
Ezzel szemben a csendélet teljes statikussággal és a művész által meghatározott kompozícióval próbálja ízlésesen, harmonikusan és érdekesen megörökíteni az élettelen tárgyakat, növényeket vagy gyümölcsöket. Ha most kezdesz ismerkedni a festészettel, a csendélet remek mód a különböző technikák gyakorlásához, a részletekben való elmélyüléshez és a saját stílusod fejlesztéséhez.
Hogy segítsünk a magabiztos indulásban, cikkünkkel megalapozhatod a csendéletről szerzett tudásod, megfigyelheted a csendélet változását a különböző stílusirányzatok során, és megismerheted a csendélet legkiemelkedőbb képviselőit.
Mi a csendélet?
Az alapvetően közös technikákon, médiumokon és eszközökön (ceruza, szén, pasztell, papír, vászon) kívül a csendélet az emberábrázolás művészetének szöges ellentéte. A csendélet az élettelen tárgyaktól a virágokon át a gyümölcsökig a minket körülvevő világot örökíti meg. Az elemek és azok kompozíciója, valamit a szín-, tér- és fényhasználat teljes mértékben a művésztől és az elérni kívánt hatástól függ.
Az első csendéletszerű ábrázolások az ókorban jelentek meg díszitő és vallási szereppel, és csak a reneszánsz idején alakult önálló festői műfajjá. Sokáig a mindennapi tárgyakra és élelmiszerekre összpontosított (például csendélet gyümölcsökkel), de ahogy a művészet fejlődött, úgy fejlődött a csendélet is egyre mélyebb szimbolikus jelentéseket hordozva.
A csendélet gyakran összetettebb és rejtett jelentést hordozott, mint az élőmodell-művészet, mivel a festmény minden egyes tárgyának megvolt a maga jelentése. Franciaországban azonban egykor a legalacsonyabb művészeti műfajnak minősítették, csak azért, mert nem emberi alakokat ábrázolt.
Az élőmodell- és csendéletfestés azonban idővel egyre hasonlóbbnak bizonyult a szükséges készségeket illetően. A textúrák, a kontrasztok és az árnyékolás megjelenítése, a természetes fény és árnyék használata, a kompozíciós készség és a megfigyelés mindkét műfajban elengedhetetlen, legyen szó egy asztalon található gyümölcsökkel teli tálról vagy egy aktmodell megfestéséről.
A csendélet művészetét a festés és rajzolás mellett a szobrászatban, fotózásban és a filmkészítésben is gyakorolják, és valószínűleg már te is készítettél csendéletet, amikor az ételedről készített fotót elküldted a barátodnak Snapchaten vagy megosztottad az Insta-sztoridban.
A csendélet leghíresebb művészei és festményei
A legkorábbi, a művészetben ma is elismert és ünnepelt csendéletfestők a 16. és a 17. században alkottak. Ezt az időszakot a holland aranykornak hívják, amely során a holland gazdasági-társadalmi fellendülés a művészetek és festmények iránt is növekvő keresletet és érdeklődést jelentett.
A csendéletfestészetet olyan flamand csendéletfestők lendítették a művészeti színtér élvonalába, mint Frans Snyders, Peter Paul Rubens, Anthony van Dyck és Jacob Jordaens. Snyders munkásságát a virágcsendélet-festmények, a vadász- és piaci jelenetek, valamint a rendkívüli pontossággal és élethűséggel ábrázolt állatok határozták meg – ő volt az egyik első ismert állatfestő.
Snyders olyan tehetséges volt, hogy más, nála gyakran híresebb élőmodellfestők az ő segítségét kérték a festményeik állatokat, virágokat vagy élettelen tárgyakat ábrázoló részeinek kidolgozására. A Rubensszel, van Dyckkel, Jordaensszel és másokkal való együttműködések magyarázatul szolgálnak, hogy miért Snydersnek tulajdonítottak annyi élőmodellfestményt.
A 19. században az olyan művészek, mint Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir és Vincent Van Gogh a fények, színek, formák és érzelmek újragondolásával alapozták mega csendéletfestés újabb felvirágzását. Ez szolgált a 20. század posztimpresszionista Európa alapjaként, amikor olyan művészek alkottak, mint Pablo Picasso és Paul Cézanne, akiket gyakran az európai modern művészet vezetőinek neveztek.
Az 1950-es években az Egyesült Királyságban megszületett a fogyasztói társadalmat és tömegkultúrát kritizáló pop-art mozgalom, amelynek hamarosan fontos részévé vált a csendélet is. Az új művészeti irányzat leggyakoribb elemei a tömeggyártott tárgyak, filmek, sci-fi és technológia volt. Andy Warhol Campbell konzerves dobozok festményei valószínűleg a leghíresebb pop-art csendéletművek.
A csendélet története
Csendélet az ókorban
A csendélet története egészen azókori Egyiptomig vezethető vissza, ahol a sírkamrák falaira festett mindennapi ételeket és tárgyakat ábrázoló festményekről úgy hitték, hogy azok elkísérik a halottakat a túlvilágra. Az elhunytak használhatták ezeket a tárgyakat, és fogyaszthatták ezeket az ételeket.
Az ókori Görögországban a csendélet művészetét a vázákra festett ételek, italok, gyümölcsök és virágok jelentették. A valódi csendéletjellegű alkotások azonban először az ókori Rómában fellelhetők – bár még ebben az esetben sem a mai értelemben vett gyümölcscsendéletrajzokra kell gondolni. Az ókori római falfestményeken és mozaikokon megjelenő ételeknek, italoknak és mindennapi tárgyaknak dekoratív, valamint szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak, tükrözve a gazdagságot, bőséget és a római életstílust.
Reneszánsz előtti csendélet
A középkori csendéletművészetet főként a vallásos rajzok és festmények jellemezték. A csendéletszerű ábrázolások a vallási kéziratokon és szövegeken jelentek meg, de az ételek, italok és egyéb mindennapi tárgyak nem számítottak központi témának a művészetekben. Inkább szimbolikus jelentéssel bírtak, és céljuk a vallási vagy morális üzenet átadása, valamint a bibliai jelenetek és vallási fogalmak díszítése és kihangsúlyozása volt, mintsem a mindennapi élet ábrázolására.
Csendélet a reneszánsz idején és után
A reneszánsz időszaka a 14. és 17. századot öleli fel. Kiindulópontja Olaszország volt, ahonnan a következő évszázadokban lépésről lépésre egész Európában elterjedt, örökre megváltoztatva az európai művészetet. A csendélet mint önálló irányzat azonban csak a 16. században kezdett megalapozódni, majd a 17. században a holland aranykor alatt teljesedett ki.
Míg a kora reneszánsz olasz és francia művészei gyakran az emberi témákat részesítették előnyben, néhány holland mesterúgy döntött, hogy a csendéletre összpontosítja munkásságát. Mivel az egzotikus ételeket és drága tárgyakat ábrázoló csendéletekre a bőség és jólét szimbólumaként tekintettek, egyre nagyobb volt a kereslet a csendéletfestmények után, amely még több alkotásra ösztönözte a festőket.
A hollandokat különösen érdekelte a barokk csendéletfestészet, és sokszor festettek óriás vásznakra különféle lakomákat, amelyek a háttérben gyakran vallási jeleneteket és szimbolikus jelentéseket rejtettek.A holland aranykor csendéletének egyik legelterjedtebb formája azonban a vanitas csendélet volt. Kompozíciójának gyakori témája volt a halál, az idő múlása és az élet mulandósága. Ezeket olyan elemekkel ábrázolták, mint a(z):
koponya;
rothadt gyümölcsök és hervadt virágok;
óra és homokóra.
A holland csendélet témái azonban az egyszerű tárgyaktól az egzotikus gyümölcsökön át a virágokig nagyon sokoldalúak voltak, amelyek közül a jellemzően olajfestékkel vászonra vitt virágcsendéletek voltak a legkeresettebbek. A 18. század vége felé viszont a Francia Akadémia kijelentette, hogy a festmény témája fontosabb, mint a festészeti technika és a színharmónia. Mivel az emberi alakot tartották a legfontosabbnak és legnehezebben ábrázolhatónak, ezért a csendéletet aműfajok hierarchiájának végére helyezték. Ez a szemlélet csak a 19. század végén kezdett elhalványulni az impresszionizmus megjelenésével.
A 20. század közepén a pop-art irányzatának kialakulása az Egyesült Királyságban új távlatokat nyitott meg a modern csendéletben. A pop-art megalapítása a londoni Independent Grouphoz (IG) köthető. A festőket, fotósokat, szobrászokat, írókat és építészeket tömörítő egyesület legitim művészeti médiumként népszerűsítették a kollázsokat és montázsokat.
Ehhez a popkultúra olyan elemeit használták fel, mint a tömegreklámok, képregények vagy sci-fi. Céljuk olyan, a modernizmus élvonalába tartozó műalkotások készítése volt, amelyek a hétköznapi élet vizuális elemeinek művészeti alkalmazásával kérdőjelezték meg a magas- és tömegkultúra közötti határokat.
Útmutató a modern csendélethez
Csendéletfestmények
A küzdelmem lényege a festészet kézzelfogható tárgyhoz való visszavezetése, ami olyan, mint a személyiség visszatérítése a körülötte lévő világ megérintéséhez és érzékeléséhez, hogy ellensúlyozzam a homályosságra és az absztrakcióra való hajlamot; hogy emlékeztessem az embereket a gyakorlati tevékenységre, érzékelést sugalljak ahelyett, hogy elmenekülnének előle.
Claes Oldenburg svéd–amerikai szobrászművész
A modern csendélet kialakulásának pontos dátuma nehezen meghatározható. A legtöbben Henri Matisse (1869–1954) híres francia festőhöz és szobrászhoz kötik, akit a modernizmus irányzatának egyik vezetőjének tekintenek.
Ahogy a technológia fejlődött, úgy fejlődött a művészet is. A 19. század végére a fényképezés jelentős technikai fejlődést ért el, és egyre népszerűbb és elérhetőbb lett a tömegek körében. Egy fényképpel szemben egy festmény drága volt, órákig – ha nem napokig – kellett pózolni az elkészítéséhez, és a minőséges vászonképek nem voltak megfizethetők a szerényebb családok számára. Ezzel ellentétben egy fénykép gyorsan elkészült, egyre olcsóbbá vált, és az emberek mindig maguknál tarthatták.
Az egyre népszerűbbé és hozzáférhetőbbé váló fotográfia az 1860-as években az impresszionizmus élvonalasaira – Édouard Manet, Camille Pissarro, Paul Cézanne és Armand Guillaumin – is nagy hatással volt. A művészek meg akarták mutatni, hogy a festők is képesek ugyanolyan realisztikusan megörökíteni a hétköznapi emberek életének és a természet múló pillanatait, mint bármely fényképészeti apparátus.
Az impresszionista csendéletek a pillanatnyi látvány megörökítésére törekedtek, amelyhez a festők lazább ecsetkezelést, élénk színeket és a fény változásának érzékeltetését alkalmazták. A posztimpresszionizmusban a csendélet egyre távolodott a valósághű megjelenítéstől, és egyre inkább előtérbe került az egyéni látásmód – gondoljunk csak Cézanne geometrikus formáira vagy Van Gogh expresszív színhasználatára.
A modern csendéletben az elemeket egyszerre több nézőpontból ábrázolták (Picasso), egyre nagyobb teret kaptak az álomszerű, elvont kompozíciók (Dalí) és társadalmi-politikai töltésű üzeneteket (pop-art) is tartalmaztak.
Csendéletfotózás
Bár a fényképezőgép ősei korábbra tekintenek vissza, a fotográfia alapjait a 19. század elején fektették le. Erre az időszakra a társadalom egyre nagyobb igényt tartott a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére, így amikor Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre megalkották az első fényképezőgépet, az új találmány lehetőséget adott a valóság egyre pontosabb és részletesebb megörökítésére.
A fotográfusok munkáját kezdetben a portréfotózás határozta meg. A fényképezőgépek fejlődésével azonban, különösen a Lumière-fivérek által kifejlesztett jobb fényérzékenység és színes képrögzítési lehetőségek rádöbbentették a művészeket, hogy a fotográfia sokkal több lehetőséget rejt magában, mint a portré- és családi fotók készítése.
A portréfotózástól először a táj- és életképfotózás felé irányultak. Legkiemelkedőbb alakjai, akik a fotográfia művészetté válásához is nagyban hozzájárultak, a következő három amerikai fotográfus:
Alfred Stieglitz
Paul Strand
Edward Weston
A fent említett művészek hatására a fotózást nemcsak dokumentációra, hanem a művészet eszközeként kezdték használni. Munkájuk között számos csendéletfénykép is található, amelyek a fények és árnyékok finom játékára, a részletes ábrázolásra és a kompozíció érzékeltetése fókuszáltak.
Kortárs csendélet
Amikor a kezedbe veszel egy virágot és alaposan megnézed, az egy pillanatra a te világod. Ezt a világot szeretném átadni valaki másnak. A legtöbb ember a városban úgy rohan, hogy nincs ideje egy virágot megnézni. Azt akarom, hogy lássák, akár akarják, akár nem.
Georgia O'Keeffe amerikai festőnő
A technológia fejlődésével és az absztrakt művészeti irányzatok kialakulásával a csendélet művészete is különböző irányokba fejlődött. 1952-ben a pop-art megjelenése újradefiniálta a csendéletművészet fogalmát. Andy Warhol amerikai képzőművész például a szitanyomás technikájával ötvözte a hagyományos festészeti formákat és a fényképezést. Munkáiban gyakran használt a csendélet hagyományos témáihoz kapcsolódó mindennapi tárgyakat és fogyasztási cikkeket.
Napjainkban a csendéletművészetet rendkívüli sokoldalúság jellemzi, amelyben a hagyományos, mindennapi tárgyakhoz egyre gyakrabban társítanak személyes és társadalmi szimbolikát. Az alkotás nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem társadalmi, kulturális vagy filozófiai kérdéseket is felvethet.
Az új perspektívák és látásmódok kialakulását a digitális technológiák is formálják. Az ábrázolások nem feltétlenül az élethűségre összpontosítanak, és inkább szimbolikus vagy absztrakt formákban kerülnek kifejezésre.
A csendéletművészet sokáig csak kétdimenziós műalkotásokon, festményeken, rajzokon vagy fényképeken keresztül volt jelen. A nagyobb vizuális hatást kiváltó háromdimenziós installációk lehetővé tették, hogy a néző belemerüljön a csendélet műalkotásába, amely összességében mélyebb gondolkodásra ösztönzi.
Az okostelefonok térhódításával az ételfotózás ellepi a közösségi médiát, de a legtöbben nem tudják, hogy minden egyes szaftos hamburger, amit lefotóztak, és minden cappuccinójukról készített felvétel, amit a közösségi médiában osztanak meg, egy újabb kép, ami a csendéletalkotások albumába kerül.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...
