Az írás is javul, ha tanuljuk.
Koreai közmondás
Az említett közmondás (koreaiul: 글도 배우면 는다., ejtsd: Geuldo baeumyeon neunda.) azt jelenti, hogy gyakorlással és tanulással bármiben képesek vagyunk fejlődni. A koreai nyelv híres a rendkívül fantáziadús közmondásokról, amelyek az ország történelmét és kultúráját is tükrözik.
A koreai ábécé, a hangul (한글) amellett, hogy lehetővé tette a nyelv gazdagságának – a közmondásokkal együtt – írásban történő fennmaradását, szintén magában hordozza a koreai történelem és identitás értékeit. Ha szeretnéd megismerni ennek az ősi nyelvnek a rejtélyeit, most megtudhatod, hogyan alakult ki a koreai ábécé Nagy Szedzsong király idején, milyen befolyással voltak rá a kínai és más szomszédos kultúrák írásjegyei, és hogy miért olyan fontos a koreai nemzet számára.
A hangul történelmi eredete
A hangul a koreai nyelv hivatalos ábécéje mind Dél-, mind Észak-Koreában, és egyben a félsziget összetett és lenyűgöző történelmének eredménye, amire a környező országok is hatással voltak.
Bár a koreai nyelv gyökerei évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza, a hangul kialakulása a 15. századhoz köthető. Nagy Szedzsong király – egyes feltételezések szerint önállóan, mások szerint tudósaival együtt – 1443–1444 körül kidolgozta a beszédhangokat egyszerű és logikus módon ábrázoló koreai írásjelrendszert, hogy a nép számára megkönnyítse az írás-olvasás elsajátítását.
Dél- és Észak-Koreában némi helyesírási és kiejtésbeli különbséggel ugyanazt az ábécét ismerik el és használják, de Észak-Koreában a koreai ábécét csoszongulnak (조선글) nevezik, ami Korea történelmi nevére és a félszigetet a 14–19. század között uraló Csoszon-dinasztiára utal. Korea szétszakadása után Észak-Korea a Csoszon, Dél-Korea pedig a Hanguk hivatalos megnevezést választotta.
Szedzsong munkájának eredményét 1446-ban a klasszikus kínai nyelven (handzsa) írt Hunmincsongümban (훈민정음, „A nép helyes kiejtésre tanítása”) rögzítette. A hangul megalkotása forradalmi lépés volt, de az uralkodói elit sokáig ragaszkodott a hagyományos kínai írásjegyekhez. A hangul hivatalos elfogadásáig több évszázados rögös út vezetett:
- Létrehozás és elterjedés: a 15. században Korea lakosságának döntő többsége írástudatlan volt. Az akkoriban használt handzsán alapuló írás egyrészt legalább 2000–3000 karakter ismeretét szükségelte, másrészt az oktatásra csak a felsőbb rétegeknek volt lehetősége. Nagy Szedzsong király irányításával az 1440-es években megalapult a koreai írásjelrendszer, amit 1446-ban a Hunmincsongümban tettek közzé. Célja a köznép számára egy könnyebben elsajátítható írásrendszer népszerűsítése volt.
- Betiltás: 1504-ben Jonszangun király a társadalmi és politikai rend fenntartására hivatkozva betiltotta az alsóbbrendűnek tekintett hangult. A 19. századig a hangult folyamatosan korlátozták és időnként teljesen be is tiltották.
- Újraéledés: az első hangul írással készített hivatalos dokumentumok 1894-ben jelentek meg, amivel a klasszikus kínai írást egyre inkább háttérbe szorította a koreai ábécét. A japán megszállás alatt (1910–1945) ismét komoly nehézségebe ütközött, de a nacionalizmus jegyében a hangul népszerű maradt, és a függetlenség visszanyerése után 1945-ben a hivatalos koreai írásrendszer lett.
A hangult a koreai nyelv hangrendszeréhez igazítva tudatosan és a logikára alapozva alkották meg. Néhány külső hatás, nevezetesen a kínai, tibeti, mongol és indiai nyelvek vonásai mégis fellelhetők benne. Bár ezek nem bonyolították ezt az egyedülálló és független fonetikus írásrendszert, néhány alapismeret elsajátítása elengedhetetlen a koreai nyelv fejlődésének mélyebb megértéséhez.
A hangul a koreai nyelvben koreai, nagy, helyes vagy egyedüli betűt vagy írást jelent, míg a korábbi eonmun megnevezéssel illetett koreai ábécé jelentése közönséges, népi írás. Utóbbit gyakran lekicsinylő módon használták a handzsával szemben.
A koreai ábécé alapjai
A koreai ábécé alapvetően 24 betűből (자모,jamo) áll: 10 magánhangzóból (모음, moum) és 14 mássalhangzóból (자음, csaum). Az összetett betűket (5 feszített mássalhangzó és 11 diftongus) is beleszámítva azonban 40 betűt tartalmaz. Ezek a betűk (általában 2–3) együttesen szótagokat alkotnak. A szótagoknak legalább egy mássalhangzót és egy magánhangzót kell tartalmazniuk, és a magánhangzók sosem állhatnak önállóan. Ha a szó elején magánhangzót szeretnél írni, akkor egy különleges mássalhangzót, a néma ieung (ㅇ) jelet kell használni. A 24 alapbetűt elsajátítva gyorsan belevághatsz a koreai írás és olvasás tanulásába!
Ahhoz, hogy megértsük a hangult és annak mai jelentőségét, először is ismernünk kell az alapvető szerkezeti és szintaktikai jellemzőit. A koreai ábécé kapcsán három fő periódust különböztethetünk meg:
Szóbeli hagyomány időszaka 1446-ig
A homályos adatok ellenére az ősi koreai nyelv szóbeli formája már évszázadokkal a hangul megjelenése előtt is létezett. 1446-ig a kínai írásrendszert használták hivatalosan, ami csak a nemesek és értelmiségiek számára volt elérhető.
A hangul fejlődése a 15–19. között
A Hunmincsongüm megjelenésével a hangul terjedni kezdett, és a folyamatos korlátozások és betiltások ellenére is fokozatosan formálódott, különösen a kiejtés tekintetében.
Terjedés és megalapozódás a 20. század elejétől
A japán megszállást és a koreai háborút követően a hangul a koreai identitás fontos részévé vált. Ekkor alapozódott meg a ma ismert 40 karakteres hangul is. 1945-ben hivatalossá vált, amivel jelentősen megnőtt az írni-olvasni tudók aránya.
Ezekben az időszakokban nemcsak új betűket adtak hozzá vagy módosítottak, hanem a mondatszerkezeteket is újraértelmezték az adott kor nyelvhasználatának megfelelően. A 20. században például bizonyos betűket Észak-Koreában a hagyományos és ősi szabályoknak megfelelően az ábécé végére helyeztek, míg Dél-Koreában lazább, kevésbé kötött sorrendet használtak. Ezek a megkülönböztetések sokat segíthetnek a két Korea nyelvhasználatának és politikai-kulturális hátterének megértésében.
A magyar vagy más, például az angol, francia vagy német ábécével ellentétben a koreai betűrend nem keveredik. Ez azt jelenti, hogy először a mássalhangzók, majd a magánhangzók következnek.
A koreai magánhangzók és mássalhangzók közötti különbségeket rendkívül fontos megérteni, anélkül ugyanis lehetetlen megérteni a szótagokat, megtanulni a helyes kiejtést és mondatszerkesztést, és összességében koreaiul írni és olvasni. Íme, amit tudnod kell:
- mássalhangzók:
- 14 alapmássalhangzó
- 5 feszített (kettős) mássalhangzó
- magánhangzók:
- 10 alapmagánhangzó
- 11 diftongus (kettőshangzó)
A koreai ábécé sajátossága, hogy betűit szótagblokkokba rendezi, amelyek vizuálisan a kínai írásjegyekre hasonlítanak, ugyanakkor nem szótagírásról van szó. A hangul egy logikusan felépített, alfabetikus írásrendszer, amit gyakran a tanulhatósága és rendszeressége miatt kedvelnek a nyelvtanulók.
A koreai ábécé fejlődése
A koreai nyelv ma teljes értékű, önálló nyelvként létezik. A hivatalos írásrendszer Dél- és Észak-Koreában is a hangul, és többek közt a médiában, oktatásban, hivatali ügyintézésben és közterületeken is kizárólagosan ezt használják.
Bár a handzsa használata erőteljesen visszaszorult, az idősebb generációk még mindig ismerik és használják, de a jogi, tudományos, történelmi és hivatalos szövegekben is találkozni vele, kivéve Észak-Koreában, ahol a handzsa teljesen megszűnt. Ha körbeutazod a félszigetet, a közlekedési táblák, feliratok és üzletek nevei mind hangullal vannak írva.
Nagy Szedzsong a koreai betűk kidolgozásakor mélyebb szimbolikus és filozófiai jelentést is adott nekik. A magánhangzók például az emberi beszédszervek alakját és/vagy mozgását, a mássalhangzók függőleges és vízszintes vonalai pedig az ég, föld és az ember motívumait jelenítik meg. Erről sokan a jin-jang egyensúlyra és harmóniára asszociálnak.
A hangulnak viszontagságos története volt, és nem könnyű megérteni, hogy a koreai ábécé miért változott ennyit az évszázadok során. A hangulhoz köthető referenciaművek azonban jól tükrözik a főbb állomásokat:
1446
Hunmincsongüm
a 28 betűből álló hangul elméleti kidolgozása a hangul fonetikai elveivel és társadalmi céljaival.
1527
Hunmongjahoe
Choe Sejin koreai nyelvész, fordító és tolmács műve („Karaktergyűjtemény a megvilágosodottalanok képzéséhez”), aki a nagyobb áttekinthetőség érdekében kidolgozta a hangul betűk modern sorrendjét, neveket adott a betűknek, és 26 betűre csökkentette az ábécét.
1751
Hong Gyehui
koreai tudós és tisztviselő, aki bizonyos betűk eltávolításával és cseréjével, a betűrend módosításával és a későbbi helyesírási és oktatási reformok előkészítésével korszerűsítette a Hunmongjahoet.
1907
Koreai Nemzeti Íráskutató Intézet megalapítása
hatására átszervezték a koreai betűket (pl. az ieung [ㅇ] az ábécé elejére kerül), számos tanulmány született a hangulról, és a koreai ábécé nagy terjedésnek indult.
1933
Hangeul matchumbeop
a koreai nyelv hangul betűkkel történő írásának általános szabályainak összegzése.
Hogyan tanulhatod meg a koreai ábécét?
A koreai ábécé megtanulásához csak egy kis türelemre és egy kis inspirációra van szükséged. A tanulók között sokan egyértelműen könnyebbnek tartják más ázsiai nyelvek ábécéivel, például a kínaival vagy a japánnal szemben. A hangul kevés, egyszerű és logikus felépítésű betűinek, fonetikusan felépített írásrendszerének és szótagokba rendezett szerkezetének köszönhetően gyakorlatilag néhány óra alatt is elsajátítható!
Történelméből kifolyólag a hangul nemcsak írásrendszer, hanem a koreai nemzeti identitás szimbóluma is, ami a különböző korszakok emlékét testesíti meg. Az önállóság jeleként is értelmezhető, egyrészt mert segített elszakadni a kínai írás használatától, másrészt pedig a koreai nyelv feltételezett eredetéhez, az urál-altaji nyelvcsaládhoz is kötődik. Ma nemzeti ünnepnappal tisztelegnek előtte, Dél-Koreában október 9-én, Észak-Koreában pedig január 15-én.
Néhány online tananyag, alkalmazás, könyv vagy videó sok inspirációt adhat a koreainyelv-tanuláshoz! Ezen kívül egy koreai nyelvtanfolyam kiváló lehetőséget nyújt a strukturált tanuláshoz. Ha pedig egy kis útmutatásra vágysz, egy magántanár – akár anyanyelvi, akár nem anyanyelvi – a szintedhez és céljaidhoz igazított tervvel segít a koreai kultúra megismerésében és a nyelvi készségeid fejlesztésében.
당신의 학습에 행운을 빕니다, vagyis sok sikert a tanuláshoz!
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...