A japán kultúra számunkra, európaiak számára bizonyára az egyik leglenyűgözőbb a világon, és ez aligha meglepő: a szamurájok, a harcművészetek és a manga hazájában teljesen más életmódot folytatnak, mint nyugaton. Más a folklór, az életmód és a hagyományok is, és a japán kultúra megismerésével rítusokat és szokásokat fedezhetsz fel az egyik leglenyűgözőbb ázsiai hagyományból.
A japán kormány jó munkát végez a kawaii exportálásában és a hagyományos japán kultúra megismertetésében, hogy a világnak bemutassák azt. E történelmi és folklorisztikus elemek közül a gésa az egyik legérdekesebb és különlegesebb karakter, aki lenyűgözi a nyugati világot azokkal a történetekkel és titkokkal, amik ezt a fiatal nőkből álló szakmát övezik.
Tarts a Superproffal, hogy felfedezhesd a gésák, az elegánsan öltözött japán nők világát, akik a szórakoztatás, az öltözködés és a teaszertartás mesterei. A nyugatiak túl gyakran összetévesztik őket a hagyományos prostituáltakkal, de itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és felfedjük előtted ennek a tipikus japán szakmának a mítoszaitl!
Mi az a japán gésa?
A kollektív nyugati képzeletben a gésa egy gyönyörű kimonós, fehér púdert viselő lány, akinek kurtizánként dolgozik. A valóságban a gésa ennél sokkal több, és az utolsó rész gyakran hamis!
A “gésa” jelentése "művész". Ha igaz is, hogy gyakran viselnek extravagáns kimonót és parókát, ez azért van, mert az a feladatuk, hogy különböző művészeti ágak gyakorlásával szórakoztassák az (általában férfi) ügyfeleket, többek között, de nem kizárólagosan a következőkkel:
- Shamisenen, egy háromhúros gitáron játszva,
- Hagyományos legyezős táncot járva,
- A Tsutsumin játszva, ami egy vállra vagy a lábak közé helyezett kis dob,
- Teaszertartással (Chanoyu),
- Virágdíszek (Ikebana) készítésével.
A gésákat banketteken lehetett megtalálni, ahol a zenére táncoltak a csodaszép jukatájukban, és jó társaságként szórakoztatták a vendégeket. A gésák "prostituált" aspektusa túlértékelt, de nagyon is valós: bizony előfordult, hogy a gésa szexuális kapcsolatot létesített a kliensével, de ez nem volt kötelező.
A gésák egy Okiyában (ami szó szerint gésaházat jelent) éltek, ahol csak nők és fiatal lányok laktak. A ház lakói a következők voltak: a házvezetőnők, az Okâsan ("anya") nevű nők, akiket 5-6 gésa, néhány leendő gésa (Shikomikosnak nevezett kislányok), több szolga, egy kísérőszolga és egy hivatalos prostituált (1957-ig) vett körbe.
A gésák születése a középkori Japánban
A gésa szakma a 18. században vált hivatalossá Japánban, de eredete sokkal régebbre nyúlik vissza. Valójában a 13. századig kell visszamennünk, hogy megértsük, honnan származnak a gésák, ezek a szandált és obit (a kimonó széles öve) viselő nők, a japán kifinomultság csúcspontjai.
A 8. századig kell visszamennünk, hogy felfedezzük a gésák megjelenését Kammu császár táncosainak szerepében. Ezek a nők buddhista imákat adtak elő táncolva, és előfordult, hogy hamarosan szexuálisabb kapcsolatot alakítottak ki ügyfeleikkel: a kiotói udvar nemeseivel és harcosaival.
A gésák igazi története azonban Gionban, Kiotó hagyományos városrészében kezdődik. Akkoriban nem nők szórakoztatták a nemes urakat, hanem férfiak: őket hívták Taikomochinak, a teaszertartások mestereinek, illetve táncosoknak és művészeknek is. Fehér púderes sminket (Oshiroi) viseltek, ami abban az időben a férfiaknak volt fenntartva.
A nők fokozatosan kezdtek nagyobb szerepet vállalni, ami a 17. században (Tokugawa-korszak) a gésa és a geiko ("művésznő") kifejezésben csúcsosodott ki. A japán kormány hamarosan szabályokat vezetett be az engedélyezett szexuális szolgáltatásokra vonatkozóan. A gésák nem nyújthattak testi szolgáltatásokat; ez a prostituáltaknak volt fenntartva (1799-es törvény).
A gésák hamarosan megjelentek a teázókban és a ryokanokban (hagyományos vendéglőkben), és ezzel együtt alakult ki a szórakozás és az élvezetek "lebegő világa" . A test eladásának tilalma nem akadályozta meg a gésa prostitúciót: néhány tanonc szüzességét még árverésre is bocsátották.
A gésák művészi aspektusa gyorsan híressé vált egész Japánban:
Gésának lenni annyi, mint élő műalkotásként értékelni.
Egy gésa emlékiratai
A gésákat azonban szigorú szabályok kötötték, például a Hanamacsi vagy Kagai nevű kerületben kellett élniük. Kezdetben ezeket a területeket a gésák és a prostituáltak egyaránt látogatták, de hamarosan a hagyományos öltözködéssel és sminkeléssel foglalkozó gésák kizárólagos területévé váltak.
A gésák aranykora a 19. században és a 20. század elején
A gésák aranykora a 19. században kezdődött, és a második világháborúig tartott. Több tízezer ilyen művészet gyakorló nő létezett Kanazawától Asakusáig. A Meidzsi-kormány támogatta a szakmát, és minden teázót vagy teaházat a gésákért rajongó szamurájok látogattak.
Ez az iparág rendkívül jövedelmezővé vált, olyannyira, hogy egy gésa akár több százezer jent (több ezer eurót) is kereshetett az Okiyának egyetlen este alatt, meglehetősen előkelő vendégekkel.
Ebben a virágkorban a gésák a divat élvonalába tartoztak, a hagyományokat ápolták, de egyben a legújabb trendeket is hirdették, frizurájuk mindig kifogástalan volt (gyakran kontyban), és japán kimonót vagy más hagyományos gésa ruha darabot, például hakamát vagy japán stílusú tunikát viseltek.
A 20. század elején a gésákat az általuk felfedezett nyugati világ inspirálta: így jöttek létre a dansu gésák, a nyugati stílusban öltözött gésák. Ez a divat azonban sok hagyományos gésa heves ellenállásával szemben nem tartott sokáig.
A gésák aranykora a második világháború alatt ért véget. 1944-ben a japán kormány bezáratta a gésaházakat, hogy a gésák gyárakban dolgozva szolgálhassák a háborús erőfeszítéseket. A következő évben, a háború befejezése után a körzetek újra megnyíltak.
Ebben az időben alakult ki a gésák egy másik típusa: az onszen gésák, a nők, akik szabadon mozoghattak és munkát kereshettek a fürdők (az onszenek) közelében. A gyakorlatban inkább prostituáltak voltak, mint gésák, akik amerikai katonáknál kerestek munkát.
1957-ben betiltották a prostitúciót Japánban: azonban világosan különbséget tettek a prostituáltak és a gésák között. Ezenkívül elrendelték, hogy a fiatal lányok nem hagyhatják abba az iskolát 16 éves koráig (Tokióban 18 éves koráig). Ennek eredményeképpen a gésák száma csökkent, és a hozzáférés feltételei is enyhültek.
A gésák világa a modern Japánban
A gésák még mindig léteznek a ma ismert világban, de számuk sokkal kisebb. 1965-ben a Kyōto dentō gigei gigei shinkō zaidan, más szóval a "Kyōtói Hagyományos Művészetek és Zene Fejlesztéséért Alapítvány" mindössze 65 női tanítványt számlált Kyotóban. Tíz évvel később ez a szám 28-ra csökkent!
Az 1990-es években a gésák száma Kiotóban 60-nál stabilizálódott. Ennek oka, hogy a szakma már nem olyan vonzó, mint egykor volt, mivel ma már kevésbé jövedelmező. Ráadásul a fiatal lányok, akik előtt minden lehetőség nyitva áll, akárcsak a fiatal fiúk előtt, nem feltétlenül akarják gyakorolni ezt az ősi, de elavult művészetet.
Ráadásul egy igazi gésa kimonó 5000 euró körüli összegbe kerül, így érthető, hogy ez a szakma nem tűnik túl elérhetőnek!
2008-ban csak Kiotóban több mint 100 gésa tanonc volt! A szakmáról szóló információk elterjedése valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy ez a különleges művészeti miliő megnyílt a világ előtt.
A gésa szakma jelentős átalakuláson ment keresztül a 21. század folyamán. A rituálék még mindig léteznek, de jelentésük megváltozott. Például a Mizuage rituálé, ami régen azt jelentette, hogy egy gésa elveszítette a szüzességét, mára olyan szertartássá vált, aminek során egy idősebb nővér úgy ítéli meg, hogy egy maiko méltó arra, hogy gésává váljon: ekkor a gésa vörösről fehérre cseréli a gallérját.
Hasonlóképpen, bár a hajviselet azonos (konty vagy más stílus), ma már parókát látunk a gésák fején. Régebben ez a fajta frizura annyira hátrahúzta a hajat, hogy a gésák szinte kopaszon végezték. Nem csodálkozunk tehát, ha váltani szerettek volna!
Ma sok fiatal japán nő jelmezként használja a gésa képét. Ha végigmész Harajukun (Tokió), biztosan találkozol egy gésa cosplay-essel, aki a lebegő világ művészeinek a kinézetét öltötte magára, a hajuktól kezdve a hagyományos japán viseletükig. Persze, ha az igazi gésákat szeretnéd látni, Kiotóba kell menned!
Ma Japánban összesen mintegy 200 gésa gyakorolja művészetét, és ezt a japán hagyományt előadásművészeti formaként kell megőrizni, hogy megőrizzük Japán kulturális örökségét!
Japán gésa smink
Mint már láttuk, a gésák fehér púderrel sminkelték magukat, amit a múltban a férfiaknak tartottak fenn, ennek a hivatalos neve oshiroi. Mindössze annyit kellett tenniük, hogy összekeverték vízzel, és felvitték az arcukra, a nyakukra és a tarkójukra. A púder felvitele előtt az arcot, a nyakat és a tarkót be kellett kenni kaméliaolajjal, ami védi a bőrt, és segít rögzíteni a festéket.
Sajnos ez a gésák által oly nagyra becsült por ólmot tartalmazott, ami erős méreg volt, és egyúttal károsította a bőrt. A smink azonban nem állt meg az oshiroinál - épp ellenkezőleg! A gésák vörös szemhéjfestékkel, fekete szemceruzával és élénkpiros rúzzsal egészítették ki a megjelenésüket.
Annál egyszerű oknál fogva, hogy Japánban a fehér bőr a szépség szinonimája volt. Ez a fehér púder megkönnyítette, hogy gyertyafénynél könnyebben meg lehessen látni az arcukat.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy minél régebb óta volt valaki gésa (röviden: minél idősebb lett), annál finomabbnak és mindenekelőtt diszkrétebbnek kellett lennie a sminkjének. Amikor nem a színpadon léptek fel, a harminc év feletti gésák már nem viseltek sminket, parókát és kimonót.
Azt gondoltad, hogy a gésa sminkje csak a púderig és a szemhéjfestékig terjed? Nos, gondold újra, mert a gésák nem csak az arcukon viseltek sminket, hanem a fogaikon is - bizony ám! Ez az "ohaguro" (お歯黒), szó szerint "fekete fogak" néven ismert szokás a Heian-korszakból (794-1185) származik, és minden házas nőre vonatkozott, nem csak a gésákra!
E szokás célja az volt, hogy megkülönböztessék magukat az állatoktól, de a külföldiek sértőnek tartották. Ennek eredményeként az ohagurot betiltották. Egy magán japán tanfolyam Budapest városában magánoktatóval érdemes elkezdeni, ha szeretnél egy 100%-ban személyre szabott japánórát kapni.
A különbségek a tanoncok és a gésák között
A gésaságnak két szintje volt: a haladó és a tanonc. Általánosságban elmondható, hogy nagyon könnyű volt megkülönböztetni őket, nem utolsósorban a frizurájuk alapján. Ez Japán régiójától függően változott, a parókák stílusa például Taka shimada (Kiotó) vagy Tsubushi shimada (Tokió) volt!
Ezen kívül a tanoncok bizonyos időpontokban paróka helyett saját hajukkal készítik el a frizurájukat, és sokkal több tincset ("kanzashi") tartalmaznak, főként Kiotóban vagy Narában.
A gésákat és a tanoncokat azonban az öltözékük is megkülönbözteti: a kimonó. Mindketten "hikizuri" kimonót viselnek, amely megkülönbözteti őket a közönséges nőktől, és amelyet a tarkójukat szabadon hagyva hordanak (az érzékiség jele).
További különbség, hogy a gésák rövid ujjú kimonót ("tomesode") viselnek, míg a férjes asszonyok hosszú ujjú kimonót . A minták és szinek változnak, ahogy a gésa egyre tapasztaltabb lesz. Ami az obinak nevezett övet illeti, az a régiótól és a státusztól függ.
A tanoncok kimonója hosszú ujjú, és a hajadonok számára jelentős. Ez sok jellemzőjében hasonlít a gyermekek kimonójára, emlékeztetve minket arra, hogy nem is olyan régen még gyerekek voltak. Ami a színeket illeti, azok feltűnőbbek, akárcsak a minták. A gésák számára a selyem volt a legfontosabb anyag, és az anyag színe jelezte státuszukat.
A gésa cipők története
A gésa cipők nyilvánvalóan nem olyanok, mint az általunk viselt lábbelik, és teljesen a hagyományban gyökereznek. Mégis, Japánban néha lehet találni olyan embereket, akik ezt a hagyományos cipőt, az úgynevezett "geta"-t viselik. Ezeket gyakran zoknival, úgynevezett tabival viselik.
A geta, az, aminek látszik: egy fából készült szandál (rizsszalmából, azaz "zori"-ból is létezik), aminek alapja egy lyukas talpú kis fadeszka.
A lyukon átfűznek egy szövetpántot, ami testre szabható, és ami a nagylábujj és a többi lábujj közé kerül, hogy a lábat a helyén tartsa, egy strandpapucshoz hasonlóan! A leghagyományosabb és legjellemzőbb tulajdonsága azonban a talp alatt található: két, a láb szélességében keresztben elhelyezett facsík, az egyik elöl, a másik hátul. Csak hogy teljes körű tájékoztatást adjunk, elmondjuk, hogy amikor ezek a szandálok egyetlen fadarabból készülnek, akkor pokkurinak vagy komagetának nevezik őket. Japán nyelvtanfolyam magántanárral a legjobb választás lehet kezdőknek és haladóknak egyaránt.
A fából készült lécek magassága a használatuk módjától függően változott, de a nők esetében gyakran magasabbak voltak (takageta). A gésáknak hallaniuk kellett a lécek hangját, amikor a padlón jártak. Néhány getának pedig csak egy kis léce volt - ez volt aztán az egyensúly gyakorlat!
A geta eredetileg valószínűleg Dél-Kínából származik, és a Heian korszakban (794- 1185) honosodott meg Japánban. Ma már gyakran műanyagból készülnek. A gésák ezeket a szandálokat a kimonójuk alatt viselték, és gyakran a rajtuk lévő "ha" (azaz a pengék) alapján lehet őket azonosítani:
- A tengu geták, az egyetlen léccel rendelkező geták,
- A bakara geta a legklasszikusabb, de a lécek nincsenek beépítve a szandál testébe. Ezért cserélhetők,
- Néhány cipőnek három léce van, amik 22,5 cm magasak: oiran geta,
- A Geta ukonok valószínűleg korszerűbbek, modernebbek, és kevésbé magasak, tehát praktikusabbak,
- Végül pedig, az okobo nem léceken nyugszik, hanem egy meglehetősen magas platform, hogy a kimonót ne húzzák a földön. Az ezeket viselő nők gyakran gésa tanoncok (a "Maiko") voltak. Ami a pántok színét illeti, a pirosat a kezdőknek, a sárgát pedig a tapasztaltabbaknak szánták.
Akárhogy is, soha többé nem fogsz ugyanúgy nézni a gésák cipőire!
A dannák, a gésák védelmezői
Bizony, a gésáknak is kellett néha egy védelmező! A "danna" egy férfi szponzor vagy mecénás volt, aki elsősorban pénzügyi támogatást jelentett.
A "danna" valódi társadalmi rangot jelentett, és nagy tiszteletnek örvendett, mivel a gésák életstílusa sok pénzt igényelt. Ezen túlmenően a "dannának" a világában is befolyásosnak kellett lennie, és jó ügyfélnek is kellett lennie.
Hogyan lett egy emberből "danna"? Nagyon egyszerűen, ez egy megállapodás volt a férfi és annak a létesítménynek a tulajdonosa között, ahol vendég volt. Természetesen alapvető feltétel volt, hogy az illető ügyfél legyen ahhoz, hogy ez a kapcsolat elkezdődjön! Az üzletvezetőnőnek bele kellett egyeznie, és döntenie kellett a járadék összegéről.
A járadék egy havi összeg volt, amit bérleti díjra, tanórákra, a napi megélhetési költségekre stb. költöttek, és ami jóval több volt, mint amennyit egy átlagos gésa keresett.
A lány ezután a “danna” pártfogoltja lett, akinek a kapcsolatát a bizalom, ésmár nem feltétlenül a szexuális szolgáltatások határozták meg. Pénzügyileg vannak bizonyos esetek, amikor tárgyalásokra volt szükség, de a kapcsolat mindig különleges köteléket jelentett, ami mindkét félre nagy befolyással van. A gésa azonban úgy éli a magánéletét, ahogyan azt jónak látja.
Igen, a "danna" számát általában úgy számolják, hogy ötből egy gésa, ami a 20. század második fele óta viszonylag kevés. Ha japán tanulás online érdekel, akkor ezeket mind megtanulhatod egy magántanártól, aki biztosan tanít és mesél erről többet.
Gésák a kultúrában: bibliográfia
És mivel a gésák története nem nélkülözheti a konkrét példákat, miért ne fejeznénk be egy rövid listával azokról a könyvekről, amikkel még jobban elmerülhetünk ebben a mesés világban?
- Kiharu, a simbasi gésa Kiharu Nakamura tollából;
- Egy gésa emlékiratai Arthur Golden tollából, ez kétségtelenül az egyik legismertebb gésákról szóló történet, ami egy új érdeklődés hullámot indított el a gésák iránt;
- Gésák, pagodák, titkok Fehér Klára és Nemes László tollából, ez a könyv bár régi, azért érdekes, mert magyar újságírók tollából születet;
- Gésák Kyoko Aihara tollából eredeti fotókkal tarkított ismeretterjesztő mű.
Most már mindent tudsz, amit a japán gésákról, történetükről, szertartásaikról és a szakma jelenlegi helyzetéről tudni kell. Ha még többet szeretnél megtudni Japánról, folytasd a böngészést, és olvasd el a többi cikkünket a témában. Ha pedig a nyelvet szeretnéd jobban megismerni, nézz körül a Superprofos tanáraink közt, biztos megtalálod a neked valót!
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...
