A japán szigetvilág egy olyan terület, ami továbbra is lenyűgözi az egész világot különleges kultúrájával, és arra inspirálja az embereket, hogy az országba látogassanak. A mangáktól a szamurájokon át a gésákig, a felkelő nap országa egy ősi hagyományokban és modern találmányokban való utazásra invitál.
A japán harcművészetek a világ legnépszerűbb küzdősportjai közé tartoznak. Az ezeket a harcművészeteket karddal vagy ököllel gyakorlók száma folyamatosan növekszik, mivel az emberek egyre inkább érdeklődnek az önvédelem és a harcművészetek látványos bemutatói iránt.
A Superprof meginvitál téged, hogy cikkünkből betekintést nyerhess a hagyományos japán harcművészetek lenyűgöző világába. Hosszú múltra visszanyúló harci technikáikkal és hagyományos fegyvereikkel a japánok felveszik a versenyt a kínai harcművészetekkel, és a nyugati boksszal vagy vívással. Olvass tovább, és merülj el ebben az érdekfeszítő és különleges világban!
A Kendō és a Jūkendō
Ha van egy japán harcos, akit mindenki ismer, és aki mindenkit lenyűgöz, az a szamuráj, a bushido (szamurájkódex) harcos , aki japán karddal harcol, legyen az egy katana, egy tachi vagy egy wakizashi. A kendō a kardvíváshoz kapcsolódó harcművészeti ágazat. Ez egy művészet, de egyben versenysport is, aminek még saját világbajnoksága is van!
Ennek a japán kultúrára jellemző harcművészetnek a gyakorlásához kardot kell használni, ami általában bambuszból (Shinai) vagy fából (Bokken) készül. A kard útja egyaránt tartalmaz harci technikákat és egy spirituális összetevőt: célja a kardforgató elszántságának javítása és jellemének fejlesztése.
Ez a harci stílus számos műben megtalálható. Íme néhány:
- Rashômon,egy 1950-es film,
- A hét szamuráj, egy 1954-es film,
- Hara-Kiri, egy 1962-es film,
- Vagabond, egy 1999-es manga,
- Rurouni Kenshin, egy 1994-es manga,
- Bleach, egy 2001-es manga,
- Kill Bill, egy 2001-es film,
- Samurai Jack, egy animációs sorozat 2001-ből,
- Az utolsó szamuráj, egy 2003-as film,
- Gintama, egy 2003-as manga,
- Samurai Champloo, egy 2005-ös anime.
Aztán ott van a Jukendō, egy harcművészet, ami a bajonett kezelésére összpontosít. Mint ilyen, keveri a Kendō művészetét a Sōjutsuval, a lándzsás harc művészetével, de - meglehetősen meglepő módon - a francia hadsereg által Japánban, az ottani missziói során tanított szuronytechnikákkal is!
Ez a küzdősport közel 70 éve létezik mindenki által gyakorolható harcművészetként. A harcmező lándzsás harcosai ihlették, és ezeknek a fegyverek kezelésének hagyományát örökíti tovább!
Küzdősportok Japánban: Aikido
Az aikido egy Morihei Ueshiba által a 20. században alapított harcművészet, aminek célja, hogy az ellenfél erejét és ártani akarását használja fel ellene. Nem a győzelemre összpontosít, hanem az agresszió lehetőségének kiküszöbölésére. Ez alapjába véve egy önvédelmi sport, ami szorosan kapcsolódik a sintóhoz és a békét hirdeti:
Az Aikido célja, hogy harmóniába hozzon minket az univerzummal, és annak szerves részévé tegyen minket. Azok, akik ezt az egységet elérték, magukban hordozzák az univerzumot.
Morihei Ueshiba
Az Aikido végső célja, hogy segítse az elméd fejlődését, miközben jó hangulatban gyakorolsz!
Shōrinji Kempō
1947-ben Dōshin Sō megalapította a Shōrinji Kempō-t, a Shaolin Kungfuhoz közeli harcművészetet, ami a test és az elme egyként való értelmezéséhez kapcsolódó 3 pontra összpontosítja az edzést:
- Önvédelmi képességek,
- Mentális tréning,
- A fizikai állapot (test) javítása.
A Shōrinji Kempō tehát küzdősport, de elsősorban egyensúlyozó, koordinációs és fitnesz tevékenység. Nagy hangsúlyt fektetnek a páros munkára, hogy megmutassák egymás segítésének fontosságát.
Ju-Jitsu, egy tipikusan japán küzdősport
A Ju-Jitsu, más néven Jiu Jitsu, Jujitsu, Ju Jutsu vagy Jujutsu (soha véget nem érő) egy japán küzdősport, aminek harci technikáit az Edo-korszak szamurájai alapozták meg. Ez a sokrétű sportág ütő-, dobó-, semlegesítő- és földön blokkoló technikákat alkalmaz.
A ju-jitsut valójában azért fejlesztették ki, hogy az emberek akkor is tudjanak harcolni, amikor fegyvertelenek. Így a tanítása kéz a kézben járt a fegyveres (karddal vagy bottal történő) küzdelemmel. Ebben a sportágban a technikának három kategóriája van:
Atemi Waza (ütéstechnikák)
Nage Waza (dobótechnikák)
Katame Waza
(kontroll technikák)
Ezt a harcművészetet elsősorban önvédelemre használják (a cél mindenekelőtt az ellenfél legyőzése), de önbizalmat is épít és egészséges életmódra ösztönöz. Bizonyos értelemben a Ju-Jitsu a Judo és az Aikido őse, de a brazil Jiu-Jitsu is ebből született, ezért "apaművészetként" is emlegetik! Ha szeretnél a nyelvvel kezdeni, egy japán nyelvtanfolyam Budapest szívében nagyszerű kezdés lehet.
Judo és karate
Tekintettel az Európában és nálunk is működő karate és judo klubok számára, természetes, hogy ez a két sportág előkelő helyen van a Japánban és a világ többi részén legnépszerűbb sportágak listáján.
Bár a két harcművészet itt együtt szerepel, mégis két nagyon különböző harcművészetről van szó. A judo, a "hajlékonyság útja", egy olimpiai küzdősport, amiben az ellenfelet kell mozgásképtelenné tenni, a földre kényszeríteni, vagy fogások és fojtási technikák segítségével a földre dobni. Dojóban gyakorolják, és az öv színe a rangot (Kyu vagy Dan) jelzi.
Karate övek sorrendje:
- Fehér öv,
- Fehér és sárga öv,
- Sárga öv,
- Sárga-narancssárga öv,
- Narancssárga öv,
- Narancssárga-zöld öv,
- Zöld öv,
- Kék öv,
- Barna öv,
- Fekete öv (több fokozat),
- Fehér-piros öv (több fokozat),
- Piros öv (utolsó két fokozat).
A karate egy japán harcművészet az Okinawa szigetvilágból (innen az Okinawa Karate elnevezés). A karatéban a technikákat a védekezésre és a támadásra való válaszadásra használják a test különböző részeinek felhasználásával. A karate stílusa az alapító iskolától is függ:
- Shōtōkan Ryu: a legelterjedtebb, alapítója Funakoshi Gichin, a modern karate atyja,
- Gōjū Ryu: a törésre összpontosít, alapítója Chōjun Miyagi,
- Wadō Ryu: a kitérésre összpontosít, Hironori Ōtsuka sensei alapította,
- Shitō Ryu: a legtöbb katával rendelkezik, a mellkasra irányuló puha ütésekre és rúgásokra koncentrál, alapítója Kenwa Mabuni.
Ez a két harcművészeti ág egyre nagyobb sikernek örvend, és a japán kultúrát exportálja a világ minden tájára.
Szumó: Japán nemzeti sportja
Kevés sportág képviseli annyira a japán kultúrát, mint a szumó, a japán birkózás, amelyben a nehézsúlyú birkózók szent küzdelmeket vívnak az istenek tiszteletére. Nálunk a sportág harcosait szumóbirkozóként, japánul azonban rikishi néven ismerik.
A szumó története egyidős magával Japánnal, és a sport még mindig ugyanolyan népszerű a szigetországban, mint a kezdetek kezdetén (bizonyos értelemben ez a nemzeti sport). A szumó célja, hogy az ellenfelet dobásokkal vagy az ellenfél erejének kihasználásával a földre kényszerítsék vagy kidobják a ringből, a Dohyōból. Ez egy nagyon lenyűgöző művészet, amit érdemes közelebbről tanulmányozni.
Bár ma már a felkelő nap országának nemzeti sportjának tekintik, a szumót eredetileg kizárólag a császár előtt űzték, majd a sintó fesztiválokra is kiterjesztették, mielőtt végül beépítették a japán katonai kiképzésbe. Csak a 17. század végén vált szervezett, hivatásos sportággá.
Ma a szumót a munkásosztály és az elit egyaránt élvezi. Évente hat versenyt rendeznek Japán-szerte, és a szumóbirkozók ugyanolyan népszerűek, mint valaha! Ne felejtsd a japán nyelv tanulás online nagyszerű lehetőségeket rejt, hiszen bárhol élhetsz az országban.
Naginata
A Naginata egy lándzsához hasonló japán fegyver, aminek a végén ívelt penge található. A 10. század óta létezik, és főként lovas harcosok és nők használták. A naginata gyakorlása Japánban önálló harcművészetté vált, és ennek az ősi művészetnek a nők a fő gyakorlói.
Ezt a harcművészetet Naginatajutsunak hívják: a tanulók közvetlenül a nagymestertől (Sōke) tanulják meg, hogyan kell kezelni ezt a japán fegyvert katák vagy harcok során!
Iaidō, japán harcművészet
Az Iaido a kardot használó harcművészeti ágak egyike: a kard kihúzására és az egyetlen mozdulattal történő lecsapásra összpontosít. A cél az ellenfél előtti harci technikával történő lecsapás. A mozgás tökéletessége a legfontosabb, és a Iaidōnak van egy lényeges spirituális összetevője is.
Katák (mozdulatsorok) végrehajtásával gyakorolják, amelyek általában a következőképpen zajlanak:
- Nukitsuke: húzás és vágás,
- Kiri Tsuke: fő vágás,
- Chiburi: a penge tisztítása,
- Notō: a penge visszatétele a hüvelybe.
Bár a Iaidō inkább művészet, mint küzdősport, a jelenlegi tendencia az, hogy a modern Iaidōt közelebb hozzák a Iaijutsuhoz, a harci Iaidóhoz.
Nippon Kempō
A "Japán Ököl Módszert" vagy Nippon Kempō-t 1932-ben alapította Masaru Muneumi, aki a Kendō védelmét használó kézitusa módszerét fejlesztette ki. A judóban és karatéban edződött sensei olyan dobásokat, szorításokat és ütéseket fejlesztett ki, amiket a kínai harcművészetek is inspiráltak.
A Nippon Kempōban a Bogu nevű páncélzatot használjuk, ami sisakból, mellvédből, kesztyűből, védőpáncélból és papucsból áll. Így teljes erejű ütéseket mérhetsz anélkül, hogy aggódnod kellene, hogy megsebesíted a partneredet vagy az ellenfeledet. A sportág az 1970/80-as években érkezett hazánkba, és ma már több klubban is űzik!
Kyūdō
A jó technika javítja a lövést, de a fegyelmezett elmével való lövés javítja az embert.
Így határozzák meg a Kyūdō-t, a japán íjászat művészetét!
A kyūdō abban különbözik a nyugati íjászattól, hogy a taoizmus, a konfuzionizmus, a zen és természetesen a sintóizmus is hatással van rá. Az íjásznak tökéletes mozdulatot kell végrehajtania egy papírlap (a céltábla) átszúrásához, a lehető legkevesebb izomfeszültséget és a lehető legtöbb szellemi energiát (Ki) felhasználva.
A Kyūdō például lehetővé tesz néhány nagyon esztétikus koreográfiát, valamint lövészversenyeket. Ezt a sportot férfiak és nők egyaránt űzik, és Japánban nem kevesebb, mint 140 000 gyakorlója van!
Japán harcművészetek: Taijutsu
Nem tanácsoljuk, hogy ivás után Taijutsut gyakorolj... (forrás: Narutopedia)
A taijutsu, más néven taijitsu, egy fegyvertelen japán harcművészet, és ami számos más hasonló harcművészet, például a ju-jitsu eredete. A múltban a Kamakura-korszak bushijai által kifejlesztett Yawara harci technikákhoz kapcsolódott.
A Taijutsura vonatkozó első utalások az ősi japán krónikákban, például a Kojiki és a Nihon Shoki című könyvekben találhatók. Más szóval, ez egy nagyon ősi harcművészet. Az évek során számos különböző kifejezés született a Taijutsu gyakorlásának leírására.
Például a Sekiguchi-ryu, Araki-ryu és Seigo-ryu iskolákban a Taijutsu technikákat olyan kifejezésekkel illették, mint a hade, jujutsu vagy kenpō (az ököl módszer).
A taijutsut a 17. században fedezte fel újra a harcos Nagao Kenmotsu, egy szamuráj, aki megalapította a Nagao-ryu iskolát!
Ma a világon 2 Taijutsu irányzat létezik:
A modern európai Taijitsu, amit Roland Hernaez és Daniel Dubois hozott létre
Hagyományos japán Taijutsu a Koryu Bujutsu iskolákból
A taijutsu technikákat 2 kategóriára osztják: Dakentaijutsu (blokkok, életfontosságú pontokra, csontokra, izmokra és idegekre mért ütések) és Jutaijutsu (ami szó szerint úgy fordítható, le hogy a test mozgatásának szelíd módja). Ez a Taihenjutsu elemmel egészül ki, ami a mozgásoknak, gurulásoknak, eséseknek, meneküléseknek és testtartásoknak felel meg.
A Taijutsu technikákat a kortárs fikcióban is használják, például a Naruto című mangában, amelyben a Taijutsu a nindzsa művészet három ágának egyike. A taijutsu itt a nindzsák kézitusa készségére utal. Rock Lee a legjobb példa erre.
Röviden, a taijutsu egy rendkívül változatos harcművészet, amit támadásra és védekezésre egyaránt lehet használni, és ami inspirálta a többi, ma létező japán harcművészetet. A Taijutsu egy rendkívül változatos küzdősport, ami sokféle formát öltött a különböző iskoláktól függően, amik gyakorolták!
Ninjutsu
Nyilvánvalóan a Naruto mangáról és a ninjutsuról fogunk beszélni, mivel ez valójában a nindzsák által gyakorolt harcművészet, amit Japánban shinobi néven ismernek. Bár manapság sok harcművészet azt állítja magáról, hogy a ninjutsu örököse, fontos megérteni, hogy eredetileg a ravaszság és a gyilkosság művészete volt.
A ninjutsut a feudális Japánban kémek (shinobi) gyakorolták, és csak egy másik harcművészet kiegészítőjeként tanították, nem pedig a kizárólag a ninjaságra összpontosító oktatás részeként. Használata a Taijutsu készségek széles skáláját igényli.
Sok ninjutsu technikát ismerünk:
- Koppō Taijutsu: fegyvertelen harc,
- Ninpō no Ken: hosszú vagy rövid karddal való vívás,
- Shinobi Kenjutsu: Ninjato (ninja kard) vívás,
- Yarijutsu/Sōjutsu: dárdaharc,
- Shurikenjutsu: éles tárgyak, például a Senban (dobócsillag) dobása,
- Shimejutsu: fojtogatás,
- Onshinjutsu: az elrejtőzés és álcázás művészete,
- Taihenjutsu: a mozgás és az akrobatika művészete.
Sok ninjutsu sensei (mester) speciális iskolák örököseként fontos szerepet játszott ennek az ősi művészetnek a megőrzésében. Masaaki Hatsumi például megalapította a Bujinkant, a Ninjutsut népszerűsítő szervezetet.
Ugyanez a nindzsa mester állítólag birtokolja a Togakure-ryu-t, a 18 nindzsa szakma alapító tekercsét!
A ninjutsu művészete azonban a valódi érdeklődés hiánya miatt kihalófélben van. A Ninjutsu hagyomány utolsó örökösét idézik, aki azt mondta:
A polgárháborúk idején vagy az Edo-korszakban hasznos lehetett a nindzsák kémkedési és gyilkolási képessége vagy az orvostudomány ismerete. De ma már vannak lőfegyvereink, internetünk és a hatékony gyógyszerek, így a ninjutsu művészetének nincs helye a modern korban.
Jinichi Kawakami
Lehet, hogy a ninjutsu kihalóban van, de az öröksége nem. A shinobi a japán kultúra szerves részét képezi, és számos műben szerepel, köztük a Narutóban, a világ egyik legnépszerűbb mangájában.
A ninjutsu a rejtőzködés, a gyors mozgás, az elemi erők és még sok más mágikus technika kombinációja. Ezek használatához a csakráidat kell kinyitnod. A magán japán nyelvoktatás kezdésnek kiváló ötlet, majd ezután jöhet a harc kitanulása!
A harci technikák keveréke: Yoseikan Budo
A Yoseikan Budo egy 1975-ben Hiroo Mochizuki által létrehozott harcművészet, ami az 1960-as évek vége óta fejlődött ki. Mochizuki a legtöbb harci tudását apjának, Minorunak köszönheti. Ez tette lehetővé számára egy új harcmodor megalapítását.
Ez az új harcművészet azon a logikán alapul, ami a már létező különböző (fegyvertelen vagy fegyveres) harcművészetekben is létezik, és ami a hullámmozgásban találja meg a megoldást. Ez abból áll, hogy a test teljes erejét hullámmozgással egy végtagba helyezzük át, ezáltal javítva a mozgás hatékonyságát és erejét.
Ma a Yosenkai Budót mind az 5 kontinensen gyakorolják, és az összes iskola a Yosenkai Világszövetséghez tartozik. A Yosenkai Budo egy teljes körű harcművészet, ami lehetővé teszi, hogy felfedezd tested teljes potenciálját és optimalizáld erősségeidet!
A Yoseikan Budo által kínált lehetőségek végtelenek, figyelembe véve, hogy ez a harcművészet folyamatosan fejlődik. A technikai repertoárban szerepelnek ütések, érintések, dobások, mozdulatlanság, fojtások és fegyverek is. Ezek összekapcsolására a Yoseikan Happo-t, a módszer alapvető katáját használjuk.
Bō-jutsu és Jōdō
A két japán harcművészet, amiről itt szó van, egy botot használ a küzdelemhez. A bō-jutsu a bō, egy hosszú bot használatát tanítja. Ezt más küzdősportoktól elkülönítve tanulják, de kiegészítheti a kendo, a karate vagy az aikido edzését.
A fabotot tehát harci célból használják, de a Bō-jutsutut katákon, kodifikált harcszekvenciákon keresztül tanítják, egyedül vagy partnerekkel. A Bō-jutsu a 16. századi harcos szerzetesektől ered, akik a bō kezelését gyakorolták.
Aztán ott van a Jōdō, ami egy rövid bot, a jō kezelésére vonatkozik. Korábban Jō-jutsu néven volt ismert, amit Musō Gonnosuke talált fel 4 évszázaddal ezelőtt. A legenda szerint ő alkotta meg a jō-t, miután legyőzte a híres bushi Miyamoto Musashit.
A jōdōt mindig ketten gyakorolják: az egyik harcos tartja a fakardot (bokken), a másik a jōt. A jōt használó személy célja, hogy egyszerű, áramvonalas mozdulatokkal kivédje a támadást. A gyakorlás másik része, hogy a két harcos egymással szemben áll, és felváltva támadnak.
Ez is mutatja, hogy a japánok nem csak túrázásra tudják használni a botot!
Más harcművészetek a felkelő nap országából
Japánban számos más harcművészeti ág létezik, amik neve az iskolától függően változhat, és nagyon nehéz lenne kimerítő listát készíteni. Megemlíthetjük azonban a Taihojutsut, szó szerint a letartóztatás művészetét, ami a japán rendőrség számára létrehozott harcművészetek szintézise.
A taihojutsu a karate, a judo, az aikido, a nihon kenpō, a ju-jitsu, a kendo, a jōdō, a juken jutsu (bajonettes harcművészet), a keibo (bot) és a boksz technikáit ötvözi. Mindezen harcstílusokkal reméljük, hogy a japán rendőrség jól felkészült!
Van még a Hojōjutsu, más néven Torinawajutsu, ami egy meglehetősen szokatlan harcművészet, mivel azt tanítja, hogy kötözzünk meg másokat kötéllel. Meglepőnek tűnhet, de valójában ez egy elég jó technika, amivel japán módra megkötözhetsz egy rablót. Ezt a művészetet elsajátítható a különböző harcművészeti iskolákban, különösen a ju-jitsuban. Itt egy olyan technikáról van szó, amivel lefegyverezhetjük az ellenfelet, és megakadályozhatjuk, hogy kárt tegyen bennünk (ez rögtön ártatlanabb).
Végül ne feledjük a fent említett Sōjutsut, ami a lándzsa kezelésével kapcsolatos. Ezt minden hagyományos japán harcművészeti iskolában tanították. A lándzsa nagyon fontos középkori fegyver volt, mert sokkal halálosabb, mint a katana, nem beszélve arról, hogy mitológiai szimbólum is.
Most már ismered a japán harcművészet főbb szakágait. Mielőtt kimonót öltenél magadra, vagy szamurájnak tettetnéd magad, a kapcsolódó cikkeinkből többet megtudhatsz a japán kultúráról, vagy akár privát japán órákat is vehetsz egy tanárral a Superprof weboldalán!
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...
