Az igazi kreativitás gyakran ott kezdődik, ahol a nyelv véget ér.
Kösztler Artúr
A zongora kétségtelenül a világ egyik legnépszerűbb hangszere. Bár az egységes nyilvántartás hiányából kifolyólag nehéz meghatározni a zongorán játszók pontos számát, a különféle becslések szerint világszerte mintegy 40 millióan játszanak zongorán. A hobbizenészekkel és más hangszereken is játszó zenészekkel együtt ez a szám azonban jóval magasabb is lehet.
A zongorára és a zeneszerzésre gondolva legtöbbünknek a klasszikus és romantikus zene az első asszociációnk. Ez talán nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Haydntől kezdve Liszten át egészen Bachig nemcsak kortársaikra, hanem művészek több generációjára hatással voltak és vannak még ma is. Ha már az első hangjáról felismered a Holdfény szonátát vagy a La Campanellát, de sohasem ismerted meg közelebbről az őket megálmodó zeneszerzőket, most betekintést nyerhetsz a világ legjobb zeneszerzőinek világába, akik zongorára (is) írtak mesterműveket.
Brahms, a romantika mestere
Johannes Brahms (1833–1897) német zeneszerző, zongoraművész és karmester, a romantikus zene egyik legnagyobb alakja, aki a hagyományos formákat új technikákkal ötvözte. A romantika jegyében erőteljesen hagyatkozott a kifejezés szabadságára, miközben a klasszikus zenei hagyományokat is tiszteletben tartotta. Ez az eklektikus zenei felfogás volt a védjegye. Közeli barátja volt Schumannak és feleségének, Clarának, valamint Beethovennek. Utóbbihoz gyakran hasonlították tehetségét, és első szimfóniáját ironikusan Beethoven tizedik szimfóniájának tekintették.
Zenei pályafutása során Brahms kitörölhetetlen nyomot hagyott a klasszikus zenében. Több mint 200 művel büszkélkedhet, köztük számos zongorára írt darabbal:
- I. szonáta, C-dúr (op. 1)
- 1. zongoraverseny, d-moll (op. 15)
- Változatok egy Schumann-témára (op. 9)
- Magyar táncok
- Zongoraötös, f-moll (op. 34)
Repertoárja rendkívül sokoldalú volt, és bár a zongorára komponált művek számát tekintve kevesebb alkotást jegyezhet, mint Chopin vagy Schumann, számos orgonára írt prelűdöt és fúgát, valamint lenyűgöző számú kamarazenei kompozíciót is neki köszönhetünk, amelyek lazán társíthatók egy kis zenekarral.
Beethoven, a klasszicizmus és romantika határa
Ludwig van Beethoven (1770–1827) német zeneszerző és zongorista, Mozart és Haydn mellett a bécsi klasszicizmus harmadik nagy képviselője, aki hidat képezett a klasszicizmus és a romantika között. Zenész családból származott, és igazi csodagyereknek számított, aki már gyermekkorában koncertezett és komponált. 12 éves korában már három szimfóniát írt zongorára.
A 20-as éveiben súlyos halláskárosodás jelentkezett nála, amelynek következtében a 40-es éveire teljesen megsüketült. A Holdfény szonáta (Zongoraszonáta no. 14 cisz-moll) süketsége miatt érzett negatív érzéseit és fájdalmát tükrözi.
Beethoven kompozíciói rendkívül érdekesek, mivel pályája a klasszikus és a romantikus korszak között húzódik. A bécsi iskola által inspirált korai műveitől a más művészekre, például Brahmsra gyakorolt hatásokig munkássága a zene változásával együtt fejlődött.
Zeneszerzői teljesítménye is kolosszális: kamarazene, egyházzenei kompozíciók, kísérőzene és természetesen a mindenki által ismert és elismert szimfonikus életmű. Az V. szimfónia (c-moll, op. 67) örökre úgy marad meg az emlékezetünkben, mint a legteljesebb, vagy legalábbis a leghíresebb műve. Elég, ha annyit mondunk, hogy da-da-da-daaa, és már tudod is, mire gondolunk!
IX. szimfóniájának (d-moll, op. 125) egy részlete Friedrich von Schiller 1785-ös lírai költeményének, az Örömódának a megzenésített változata, amelyet ma az Európai Unió himnuszaként ismerünk. Wagner később úgy fogalmazta meg a IX. szimfóniát, mint
minden idők legnagyobb nyugati szimfóniája.
A IX. szimfónia arról is hírhedt, hogy Beethoven ezzel „átkot hagyott” az utókor zenészeire, miszerint a kilencedik szimfónia a határ, vagyis a 10. megkomponálását már senki sem éri meg. Ez sajnos Schubert, Bruckner, Dvořák és Mahler romantikus zeneszerzők esetében is beigazolódott.
Haydn, a szimfónia nagymestere
Joseph Haydn (1732–1809) osztrák zeneszerző és karmester, a szimfónia atyja, a barokk zenéből a romantikus zene felé vezető átmenet egyik legfontosabb katalizátora és a bécsi klasszikusok első nagy képviselője. Rengeteg híres zeneszerzőt inspirált, köztük Mozartot és Beethovent is. Alkotásait humor, játékosság és meglepő zenei fordulatok jellemezték.
Haydnnek tulajdonítják a szimfónia és a vonósnégyes formájának kidolgozását. Vonósnégyeseire gyakran a műfaj etalonjaiként tekintenek. Hatalmas életművet hagyott maga után, amellyel nagyban hozzájárult a klasszikus zenei formák kialakításához és népszerűsítéséhez. Íme néhány példa több mint 106 szimfóniájából és 60 zongoraszonátájából:
- Meglepetés szimfónia, G-dúr (no. 94)
- Búcsúszimfónia, fisz-moll (no. 45)
- C-dúr zongoraszonáta (Hob. XVI:50)
- Esz-dúr zongoraszonáta (Hob. XVI:52)
- C-moll zongoraszonáta (Hob. XVI:20)
Mozart, a zenei géniusz
Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) a hegedűt és a zongorát illetően is csodagyerek volt, aki a hivatalos Köchel-jegyzék szerint rövid élete ellenére is nem kevesebb mint 626 művet hagyott ránk. Mozart művészete azonban nemcsak mennyiségben, hanem zenei gazdagságban és mélységben is kiemelkedik a klasszikus repertoárban. Ha te is szeretnél elmélyedni Mozart műveiben és fejleszteni zongoratudásodat, a zongora oktatás segíthet abban, hogy megtanulj játszani a nagy mesterek darabjaival és fejlődj zenei kifejezőkészségedben.
Már hatévesen komponált és gyermekkorában Európa-szerte koncertezett. Rendkívüli zenei memóriájának és improvizációs készségének köszönhetően képes volt könnyen elsajátítani mások zenei technikáit és stílusjegyeit, miközben innovatívan, saját stílusát érvényesítve játszott. Nemcsak a klasszikus zenében minősült csodagyereknek, hanem mindenben, amit ő képviselt. A nála 24 évvel idősebb Haydn is őt tartotta a legnagyobb zeneszerzőnek, ami – valljuk be – meglehetősen hízelgő a szimfónia atyjától!
Ebből a szempontból Haydn örököseként a szimfóniák, valamint a versenyművek és szonáták műfajában írta meg legszebb, szinte tökéletesnek mondható kompozícióit, például:
G-moll szimfónia (no. 40)
Jupiter szimfónia (no. 41, C-dúr)
Schumann, a költőiség képviselője
Robert Schumann (1810–1856) méltán foglal helyet minden idők legnagyobb zeneszerzői között. Munkásságát a romantikus zenei korszak csúcspontjaként ismerik el, amelynek középpontjában a sajátos hangvételű, lírai és érzelmekkel teli kompozíciói álltak, szemben a klasszikus korszakkal, amely az általános érvényű szépséget, arányokat és formai tisztaságot illetően elsősorban az univerzalizmusra törekedett.
Brahms és Schubert mellett ő volt a Lied műfajának egyik vezéralakja. A romantika ezen műfaja a költői szövegek érzelmes, bensőséges átírását jelentette zongorára, ami különösen népszerű volt a német hallgatók körében.
A német zeneszerző pályafutása során a szimfonikus zenétől a kamarazenén át a versenyművekig sokféle stílusban alkotott. Számos alkotásához Beethoven örökségéből merített ihletet, különösen a szimfonikus zenét illetően, de az irodalom és a filozófia is nagyban inspirálta.
Chopin, az újító
Amikor virtuóz zongoristákról beszélünk, Frédéric Chopin (1810–1849) neve kivétel nélkül felmerül. A lengyel származású művész azonban nemcsak zongoristaként, hanem zeneszerzőként is maradandót alkotott. Liszttel együtt ő a modern technika atyja, különösen az ujjrend és a pedálhasználat terén, és ha a más zeneszerzőkre, például Ravelre, Debussyre vagy Rahmanyinovra gyakorolt hatását nézzük, szinte összehasonlíthatatlan más zongoristákkal.
Akik ismerték Chopint, elmondhatják, hogy spontán alkotó volt, hogy bármikor - különösen nyáron – jöhetett egy szikra, de ez csak az első jele volt a hetekig tartó kemény munkának. A klasszikus zeneszerzők egyik legmeghatározóbb alakjaként balladák, keringők, mazurkák, polonézek és zongoraversenyek sokaságát köszönhetjük neki:
- Bach-féle prelűdök továbbfejlesztése
- Forradalmi etűd (op. 10, no. 12)
- B-moll szonáta, Gyászinduló (op. 35)
- Esz-dúr noktürn (op. 9, no. 2)
- A-moll mazurka (op. 17, no. 4)
George Sanddel mintegy 10 évig tartó szenvedélyes és viharos kapcsolata alapján a francia írónő úgy fogalmazott, hogy Chopin képes volt bezárkózni a szobájába, és hagyta, hogy a kompozíciója előrehaladtával olyan ambivalens érzések, mint a szomorúság, a harag, az őrület vagy az öröm egymás mellett sodorják magukkal. Chopin zsenialitása szerinte fáradságos és kétségbeesett kitartásban nyilvánult meg.
Csajkovszkij, a drámaiság kifejezője
A legnagyobb klasszikus zongoraművészekről beszélve természetesen az orosz iskola sem maradhat említés nélkül. Említhetnénk még Igor Sztravinszkijt, Dmitrij Sosztakovicsot, Szergej Prokofjevet vagy Szergej Rahmanyinovot is, de most csak egy mester kiemelésére van lehetőségünk.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) orosz romantikus zeneszerző, a balett, az opera és a szimfónia egyik legismertebb képviselője. Az európai zenei kultúra és az orosz népi elemek ügyes ötvözéséről volt híres, ami zenéjének jól felismerhető tonalitást kölcsönzött. Eklektikus stílusával és érzelmi kifejezésmódjával a világ legnagyobb zeneszerzői között emlegetik, akire igazi úttörőként tekintenek a későbbi orosz zeneszerzők számára.
Több mint 160 művével, köztük szimfóniákkal, operákkal, balettekkel, versenyművekkel, kamarazenével és dalokkal jelentős mennyiségű alkotást hagyott ránk:
- A diótörő
- A hattyúk tava
- I. zongoraverseny, b-moll (op. 23)
- D-dúr hegedűverseny (op. 35)
- Évszakok – 12 zongoradarab az év 12 hónapjára (op. 37b)
Bár sokféle műfajban alkotott, Csajkovszkijt elsősorban mindig is a szimfóniákhoz, versenyművekhez és balettzenékhez fogják kötni, ahol kiemelkedő dallamérzéke, drámai érzékenysége és hangszerelési tehetsége könnyebben jutott kifejezésre.
Ha szeretnél Csajkovszkij műveit is elsajátítani, a zongora oktatás Szegeden lehetőséget ad arra, hogy fejlődj és jobban megértsd a klasszikus zene világát.
A színpadra termett Verdi
Puccini, Rossini, Verdi: az orosz iskolához hasonlóan az olasz klasszikus zeneszerzők listáját is sokáig boncolgathatnánk. Giuseppe Verdi (1813–1901) az olasz iskola egyik legnagyobb komponistája, akinek operáit még ma is játsszák. Legnagyobb hatással kortársa, Wagner volt rá, és ez az olasz zeneszerző egész pályafutása során érezhető volt.
Verdi az operában tündökölt leginkább. Legnagyobb sikerei közé a három- és négyfelvonásos operák tartoznak:
- Nabucco
- Macbeth
- Rigoletto
- La Traviatta
- Otello
Munkáinak középpontjában a drámaiság és a szenvedély állt, és gyakran nyúlt olyan témákhoz, amelyek politikai és érzelmi súlyt hordoztak. Miközben új technikákat is szívesen alkalmazott, végig ragaszkodott az olasz dallamossághoz és a közönséget megszólító stílusához.
Einaudi és az egyszerűség szépsége
A klasszikus zene ma is él és virul! Ludovico Einaudi (1955) korunk egyik leghíresebb zeneszerzője és zongoristája. Kompozíciói arról híresek, hogy dallamosak és két világ kereszteződésében állnak: a klasszikus és a kortárs pop finom keveréke, ami megmagyarázza a közönségének hihetetlen sokszínűségét.
A zongoraszakértők minimalista zeneszerzőnek tartják, mert kompozíciói az egyszerűségre, ismétlődő motívumokra és a fokozatos fejlődésre épülnek. A zenei motívumok ismétlődése, a kevésbé díszített hangszerelés és a letisztult érzelmi hatásra való összpontosítás mind Einaudi munkáinak az alapjai.
Zeneszerzői tehetsége még inkább nyilvánvaló a film- és televíziós szakmában: a Sonyval és a Lancôme-mal való közreműködése mellett olyan filmekben hallható, mint az Életrevalók és az Anyu, amelyek kétségtelenül fontos ugródeszkáknak számítottak a karrierjében. Ha te is szeretnéd elsajátítani a zeneszerzés és zongorázás művészetét, a zongora tanár Budapest városában segíthet abban, hogy elérd zenei céljaidat.
Bónusz: válj a zongora szakértőjévé a szókincsed bővítésével!
A hangok mellett a szavakon keresztül is fontos értened a zongorajátékot! Íme néhány kifejezés, amellyel magabiztosabban beszélhetsz a zongoráról és annak művészetéről:
Alaphang (gyökér): az akkord fő hangja, a legalacsonyabb hangzású hang az akkord lejátszásakor, amelyre az akkord épül. Ez a hang adja az akkord nevét is.
Gruppetto (grupetto): a főhang körül gyorsan játszott hangjegyek csoportja (általában négy hang), amelynek díszítő szerep van.
A klasszikus zeneszerzők művészete ma is megszólít, inspirál és elgondolkodtat. Műveik nem csupán technikai mesterművek, amelyek megismerésével a zenei műveltséged gazdagíthatod, hanem mélyebb megértést is adnak az emberi lélek kifejezésének és a zenei élménynek.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...