Végezzünk el egy gondolatkísérletet: mindened megvan, amire valaha is vágytál. Annyi pénzed van, amennyit több élet alatt sem tudnál elkölteni. Mit kezdesz vele?
Sokan a filantróp tevékenységek mellett döntenek. Bill Gates talán a legismertebb példa, de messze nem az egyetlen. A legtöbb milliárdos olyan munkát végez, ami inspirálja őket. A kínai Chen Yidan például otthagyta az általa alapított vállalatot, hogy minden idejét és vagyonát oktatási kezdeményezéseknek szentelje.
Korlátlan erőforrásokkal rendelkezve nem kell a megélhetésen aggódni, hogy kerül-e vacsora az asztalra vagy hogy miből futja a lakbér. Ezek az emberek olyan álmokat is kergethetnek, mint a csillagok meghódítása vagy egy űrotthon felépítése – mert ugye a Földön valószínűleg már jó pár házuk van.
A Superprof cikkében most három ilyen milliárdossal ismerkedhetsz meg, akikről megtudhatod, hogy valóban valódi látnokokról és technológiai zsenikről van-e szó, vagy egyszerűen csak a következő nagy dobást keresik. Mindeközben a kereskedelmi űripar céljairól is többet megtudhatsz!
Pénzeső az űrben
A kereskedelmi űrtevékenység, azaz a profitérdekű űrkutatás kezdetét a legtöbben a 2000-es évek elejére teszik. Sir Richard Branson 2004-ben alapította a Virgin Galacticot, majd nem sokkal később a kereskedelmi űrhajók tervezését és indítását célzó The Spaceship Companyt.
Elon Musk már két évvel a Virgin Galactic debütálása előtt létrehozta a SpaceX-et egy ettől sokkal merészebb és ambiciózusabb céllal, ugyanis a Mars meghódítását tervezi. Jelenleg a vállalat műholdak indításával biztosítja a bevételét, míg a SpaceX leányvállalata, a Starlink műholdas internet-hozzáférést kínál világszerte.
A Blue Origin története még ennél is korábbra nyúlik vissza: Jeff Bezos 2000-ben kezdett bele az űriparba rakéták és más űreszközök gyártásával. A rakétaindítási szolgáltatások mellett a cég az amerikai kormány egyik szerződéses partnere is. 2009-ben a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) többmillió dolláros szerződést kötött a Blue Originnel a jövőbeli emberes űrrepülésekhez szükséges technológiák fejlesztésére. Musk és Bezos eközben nyilvános vitába keveredett az állami forrásokhoz való hozzáférés kapcsán. Visszatekintve talán bölcs döntés volt a NASA részéről, hogy nem osztotta meg a munkát a két rivális között.
2000
Blue Origin
Jeff Bezos amerikai üzleti mágnás létrehozza az űrhajókat, rakétákat és nehéz hordozórakétákat gyártó Blue Origint, aminek középpontjában az újrafelhasználhatóság és a New Shepard révén az űrturizmus áll.
2002
SpaceX
Elon Musk amerikai vállalkozó megalapítja az űrhajók építésével, műholdak pályára állításával és műholdas kommunikációs szolgáltatásokkal foglalkozó SpaceX-et. Fő célja a Mars meghódítása és a hosszú távon fenntartható, több-bolygós civilizáció megteremtése.
2004
Virgin Galactic
Sir Richard Branson brit üzletember útnak indítja a kereskedelmi űrhajókat fejlesztő és szuborbitális repüléseket kínáló Virgin Galacticot, ami teljes mértékben az űrturizmus köré épül.
A kereskedelmi űrtevékenység története azonban gyakorlatilag még a Blue Origin megalakulása előtt kezdődött. A távközlési és globális helymeghatározó műholdak (GPS), az internet-infrastruktúra és a nemzetbiztonsági (felderítő) eszközök révén a vállalatok és kormányok már évtizedek óta minden évben dollármilliókat termeltek.
A technológia azonban csak mostanra jutott oda, hogy az embereket szórakozásból és profit céljából küldjék űrutazásra. Az űrturizmus a következő nagy dobásnak ígérkezik, ami újabb kereskedelmi lehetőségeket nyithat meg. Eddig csak kevés privát személy élhette át a súlytalanságot alacsony Föld körüli pályán (LEO), de ha ezeknek és más magáncégeknek sikerül valóra váltaniuk terveiket, az űrutazás egyszer olyan üdülési úti céllá válhat, mint Olaszország vagy Spanyolország.
A kereskedelmi űrutazás kezdetei
Az 1960-as évek óta, amikor a NASA a holdra szállással beindította az emberiség fantáziáját, az állami ügynökségek irányították és vezették az űrkutatásokat. A korai űrverseny a nemzeti presztízsről és a rivalizálásról szólt, amit a hidegháborús feszültségek közepette a tudományos kíváncsiság és a közvélemény érdeklődése táplált.
A kézzelfogható eredmények hiányában azonban nehéz volt indokolni a kormányzati űrkutatási milliárdokat. A holdkőzetek vizsgálata szép és jó, de mit jelent ez a hétköznapi ember számára? Ráadásul több nagy visszhangot keltő űrkatasztrófa (pl. Apollo–1, Challenger, Columbia) is történt, ami erős közfelháborodást váltott ki. Az idő múlásával, és különösen a hidegháború végével a kormányok csökkentették az űrkutatásra szánt finanszírozást.
Az űrkutatás folytatásában kulcsfontosságúvá vált a nemzetközi együttműködés. Az 1998 novemberében megnyílt Nemzetközi Űrállomás (ISS) ma is alacsony Föld körüli pályán keringő kutatólabor, ahol többek között asztrobiológiai, meteorológiai és fizikai kutatások zajlanak. Az ISS hangsúlyozta, hogy az állami űrkutatás a közjót szolgáló tudományos tevékenység.
Amikor azonban Dennis Tito amerikai vállalkozó 20 millió dollárt fizetett az orosz Roszkoszmosznak azért, hogy egy hetet az ISS fedélzetén tölthessen, az űrturizmus ötlete kézzelfogható valósággá vált. Tito nem tudományos vagy katonai, hanem üzleti célokkal érkezett meg az ISS-re 2001-ben, amivel ő lett az emberiség első űrturistája. Hogy indoklása, miszerint az űrutazás segíti majd üzleti projektjeit, mennyire valós, sokan megkérdőjelezik, Tito ugyanis többször nyilatkozott arról, hogy az 1960-as évek űrversenye inspirálta, és egész életében arról álmodott, hogy egyszer az űrbe juthat.
A NASA a kutatási munkák zavartalanságára és biztonsági kockázatokra hivatkozva eleinte ellenezte Tito útját, így végül az amerikai Space Adventures közvetítésével az orosz Szojuz TM-32 fedélzetén jutott el az ISS-re.
Azóta további 12 civil vásárolt jegyet az ISS-re. A privát űrutazás ára jelenleg kb. fél millió dollár. Az amerikai űrsiklóprogram 2011-es nyugdíjaztatása óta csak orosz űrhajók szállítják az űrhajósokat és kutatókat az állomásra és vissza – az űrturisták Szojuz rakétákon tették meg az utat.
Gondolj csak bele, mekkora bevételt jelentett ez! Lehet, hogy innen merítette három milliárdosunk az űrturizmus ötletét? Akár az orosz rakéták nyereségéből akartak részesedni, akár saját üzleti lehetőségeiket látták meg benne, valószínűleg sosem fogunk teljes választ kapni. Annyi azonban biztos, hogy a kereskedelmi űrutazás ekkoriban kapott igazán szárnyra.
Az űripar növekvő lehetőségei
Ahogy korábban láttuk, az űripar gazdasági haszna sokáig nagyrészt a Földön hasznosuló tevékenységekben mutatkozott meg. Ide tartoznak a GPS, a távközlési és műsorszóró műholdak, de ide sorolhatók a földi védelmi struktúrától sokkal olcsóbb védelmi célú műholdak is.
Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban hallani olyan tervekről, mint az aszteroidák vagy a Hold bányászata. Néhány profitorientált űrhajózási vállalat űrhotelekről, űrlakhelyekről és rakétaüzemanyag-állomásokról álmodik. Musk például üvegházat tervez a Marsra, hosszú távon pedig annak teljes lakhatóvá tételét tűzte ki célul maga elé. Ezek a törekvések a Földön hasznosuló űripar helyett az űrben való jelenlétet és fejlődést helyezik előtérbe, még ha ezekből az ötletekből még egy sem valósult meg.
A világ kormányzati űrprogramjainak fő célja feltehetően továbbra is a tudományos kutatás marad, ám a gazdasági fellendülés előmozdítói a kereskedelmi szereplők. Egyelőre úgy tűnik, a kormányok nem igyekeznek korlátozni a SpaceX vagy a Blue Origin tevékenységét, sőt az amerikai állam inkább még támogatja is őket.
Az amerikai kormány például a kereskedelmi űrhajózási vállalatok legnagyobb (és egyetlen!) ügyfele, de ez is hamarosan megváltozhat. Az űrben történő gyártásra specializálódott Made in Space, Inc. egy amerikai mérnöki vállalat, ami a NASA-val együttműködve 2014-ben bebizonyította, hogy 3D nyomtatója súlytalanságban is működik. Gondoljunk csak bele, mekkora előrelépés ez: ha az ISS-en egy új szerszámra vagy alkatrészre lenne szükség, nem kellene megvárni a következő utánpótló rakétát, mert a legénység egyszerűen saját maga is kinyomtathatná azt helyben.
A Made in Space, Inc. küldetése, hogy lehetővé tegye az ember több bolygón való letelepedését. A súlytalanságban is működő 3D nyomtatóval az űrlakosok kinyomtathatják az összes szükséges szerszámot és szerkezeti elemet. Az ötlet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy a NASA nemrég 74 millió dolláros szerződést kötött a Made in Space, Inc.-kel hosszú fémszerkezetek űrben történő kinyomtatására.
Ez a nagy értékű szerződésekért folyó verseny határozza meg a modern űrverseny irányát. Az űrturizmus a leglátványosabb és a médiában a legcsábítóbb téma, de Musk és Bezos nyilvános szócsatái is sok figyelmet kapnak. A kereskedelmi űrvállalkozások sikerét azonban végső soron a súlytalanságban való 3D nyomtatáshoz hasonló mérnöki áttörések fogják meghatározni.
Politika és űrturizmus
Cikkünk túlnyomórészt az amerikai kereskedelmi űrvállalkozások innovációiról szólt. Ennek oka, hogy más űrprogrammal rendelkező országok szigorúbban szabályozzák a a magánvállalkozások mozgásterét. Emellett az Egyesült Államok dominálja a magánűripart, még ha az utóbbi időben valamelyest csökkent is a piaci részesedése.
Azokban az országokban, ahol jelen vannak magánűrcégek, a kormányok helyzetét két dolog nehezíti meg. Egyrészt figyelembe kell venniük a magánűrkutatás gazdasági és tudományos előnyeivel. Másrészt nem engedhetik, hogy az űrkereskedelem monopolharccá fajuljon. A történelem figyelmeztető példaként áll előttünk: évszázadokon át a gazdag, tengerészeti nemzetek kifosztották és gyarmatosították azokat, akik nem rendelkeztek ilyen technológiával és lehetőségekkel. Az emberiség máig nem számolt le teljesen e múlt örökségével, nemhogy jóvátételt adott volna érte.
A kormányoknak mindenekelőtt polgáraik biztonságát és szükségleteit kell előtérbe helyezniük. Ez azt jelenti, hogy a társadalom számára legnagyobb haszonnál járó költségvetési tételeknek kell prioritást élvezniük. Sokszor vita tárgya, hogy az űrkutatás valóban ilyen hasznot jelent-e. Végül is, ha nem lenne a NASA és a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynökség (DARPA), ma talán nem is létezne az internet, vagy legalábbis jóval később született volna meg.
Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy „csak” holdkőzeteket vizsgálunk, az űrkutatásra szánt pénz hosszú távú befektetés az emberiség fejlődésébe, az ott megszülető technológiák és kutatási eredmények ugyanis forradalmasítják a mindennapjainkat. Csakhogy az állami források korlátozottak, míg a kereskedelmi cégek rugalmasabban és több forrásból finanszírozhatják a fejlesztéseiket, amiket nem utolsósorban az állami támogatások is segítik. Mindez kicsit a vadnyugat képét festi elénk: az űrverseny könnyen hasonlítható ahhoz, ahogyan a Nyugat meghódítását később inkább az uralom és az alávetés történeteként értékelték, mintsem a bátorság és kitartás epikus történeteként.
Az új űrverseny fokozódásával a globális kormányzati szervezeteknek, például az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) is egyre fontosabb szerepe lesz. Az 1967-es világűrszerződés (Outer Space Treaty) nem fedi le a modern technológiákat és elképzeléseket, nem foglalkozik az űrutazás gazdasági hasznaival, és az űr feletti hatalmi törekvésekről is csak kevés szót ejt. Ugyanakkor szilárd jogi keretet biztosít, amire építeni lehet. Kimondja például, hogy egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki az űrt, és hogy a nemzeteknek felelősséget kell vállalniuk saját űrtevékenységeikért.
A legfontosabb meghatározása talán az, hogy az űr bármilyen használatának az egész emberiség javát kell szolgálnia, és minden kutatásnak minden nemzet érdekét kell szem előtt tartania. Az űrkereskedelem szempontjából a szerződés első alapelve a legfontosabb: ha az űrkutatásban élen járó országok valóban betartják ezeket az irányelveket, az új űrverseny talán valóban méltányos és közös vállalkozássá válhat.
Az űr sosem volt még ennyire közel a mindennapjainkhoz, mint most: a turizmustól a bányászatig számos új lehetőség rajzolódik ki. Miközben a milliárdosok és cégeik versenye látványos híreket szállít, a valódi áttörést a mérnöki újítások és a tudományos felfedezések hozhatják majd. Ha pedig sikerül összehangolni a kereskedelmi érdekeket a közjóval, az új űrkorszak valóban az egész emberiség hasznára válhat.
Az űrverseny új fejezete immár nemcsak az államok, hanem magáncégek és milliárdos vállalkozók játszótere is. A kérdés most az, hogy a látványos bemutatók és milliárdos álmok mögött valódi, mindenki számára hasznos fejlődés bontakozik-e ki. Ha igen, akkor az előttünk álló évtizedekben az űr nemcsak a képzeletünkben, hanem a mindennapjainkban is meghatározó szerepet kaphat.
Az űrverseny új fejezetében az államok mellett a magáncégek és milliárdosok nemcsak profithajtók, hanem a jövő űrkutatásának fontos formálóiként törnek előre. Bár a magáncégek közötti rivalizálás is izgalmas hírekkel szolgál, a valódi hasznot és áttöréseket a mérnöki újítások és a tudományos felfedezések jelentik. A kereskedelmi érdekek és a közjó összehangolása – amennyiben lehetséges – az egész emberiség hasznára válhat.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...