A zeneelméletet a zenészpalánták többsége elsőre unalmasnak és demotiválónak tartja. A zeneelmélet azonban elengedhetetlen szerepet játszik a gitárjátékod fejlesztésében, akár hobbiból szeretnél gitározni tanulni, akár hosszú távú céljaid vannak a gitár mélyreható elsajátításával.
A zeneelmélet egyik legfontosabb aspektusa a skálák, amelyek alapos ismeretével képes leszel könnyebben létrehozni dallamokat, akkordokat és improvizációkat. A legalapvetőbb skálák, például a dúr, moll és pentaton skálák mellett a kromatikus skála is különösen hasznosnak bizonyul: ez a skála mind a 12 hangot tartalmazza és így remek lehetőségeket biztosít a technikai készségek és az ujjrendek tökéletesítéséhez.
Mivel tehát a zeneelmélet és a skálák ismeretével egyre szabadabban és magabiztosabban alkothatsz dallamokat, harmóniákat és ritmusokat, a skálák jelentősége a gitározásban megkérdőjelezhetetlen. Ha újonc gitárosként még nem teljesen tiszta a skálák világa, tarts velünk a kromatikus skála áttekintésében, hogy már a bemelegítés során is magabiztosan csaphass a húrok közé!
Mi az a kromatikus skála?
A kromatikus skála hasznos része a zeneelmélet tanulásának. Bár nem túl dallamos, mégis érdemes ismerned, amikor a technikádon dolgozol és különböző gyakorlatokat végzel.
A kromatikus skála egy 12 fokú skála, amely minden lehetséges hangot tartalmaz egy oktávon belül. Ezek alapján a kromatikus skálának 12 hangja van, amelyek egy-egy félhangnyi (gitáron egy bundnyi) távolságra vannak egymástól. Ha a C kromatikus skálát vesszük alapul, a skála hangjai a következők:
- C, C#, D, D#, E, F, F#, G, G#, A, A#, H (és C).
Az intervallum (hangköz) tehát a skála minden hangja között azonos, így nem beszélhetünk egyetlen központi hangról vagy tonalitásról, ami alapján meg lehetne állapítani a hangnemet. A kromatikus skálát ezért atonális skálának nevezik.
Bizonyára feltűnt, hogy az E és F, valamint a H és C hangok között nincs közbenső hang. Ennek oka a következő: a diatonikus hangsor hét foka közt öt egész hangköz és két fél hangköz található. A kromatikus skála öt olyan fokkal egészíti ki a diatonikus skála 7 fokát, amelyek két-két fél hangközre osztják a diatonikus skála egész hangközeit.
Mi a különbség a kromatikus és a diatonikus skála között?
Ahogy az imént már sugalltuk, a diatonikus skála olyan hétfokú hangsor, amelyben öt egészhang és két félhang található úgy, hogy a két félhang a lehető legtávolabb esik egymástól. Maga a kifejezés a görög zeneelméletből származik, jelentése: hangnemeken át.
A gitároktatás gyerekeknek Budapesten segíthet abban, hogy a fiatalok könnyedén megismerkedjenek a diatonikus skálával és a zenélés alapjaival.
A legismertebb diatonikus skálák a dúr és moll skála, amelyek számos variációval rendelkeznek. A diatonikus skálák szoros kapcsolatban állnak a tonalitással, mert meghatározzák a zene szerkezetét és harmóniáját alakító alaphangot (tonika). Mivel a legtöbb zenei rendszer és műfaj a diatonikus skálára alapszik, beleértve a harmóniákat és az akkordképzést, ezért kulcsfontosságú az ismerete.
A kromatikus skálának ezzel szemben csak egy része a diatonikus skála, ami öt hanggal egészíti azt ki úgy, hogy a kromatikus skála mind a 12 hangja közt félhangnyi távolság van. A kromatikus skála így nem egyetlen tonika vagy hangnem köré szerveződik. Bár a kromatikus skála teljes egészében való lejátszása önmagában nem túl hasznos, mégis sokat segíthet az akkordok vagy hangnemek közötti átmenetekben, valamint a bemelegítésben és az ujjtechnika fejlesztésében.
Hogyan kell játszani a kromatikus skálát gitáron?
Függetlenül attól, hogy milyen gitáron játszol (akusztikus, elektromos, elektro-akusztikus), a kromatikus skála 12 lehetséges pozícióval rendelkezik. Kezdő gitárosként gyakorold úgy, hogy az adott pozícióban ugyanazon a húron játszol le négy egymást követő hangot. A cél az, hogy ezt a gyakorlatot lépésről lépésre haladva az egész nyakon megismételd. Például:
- D4: mutatóujj az 5. bundon (G), középső ujj a 6. bundon (G#), gyűrűsujj a 7. bundon (A), kisujj a 8. bundon (A#).
- G3: mutatóujj az 5. bundon (D), középső ujj a 6. bundon (D#), gyűrűsujj a 7. bundon (E), kisujj a 8. bundon (F).
- H2: mutatóujj az 5. bundon (A), középső ujj a 6. bundon (A#), gyűrűsujj a 7. bundon (H), kisujj a 8. bundon (C).
Ugyanezt a gyakorlatot magasabb bundokon is elvégezheted, például E6-on mutatóujjal a 4. bundon, majd haladj felfelé az E1 húrig. Helyezd az ujjaid a következő bundra és ismételd meg a műveletet egészen addig, amíg el nem jutsz a 11. vagy 12. bundig. Először lassan kezdj, majd ahogy jobban és jobban megy, próbálj egyre gyorsabban játszani. A gyakorlatok rendszeres elvégzésével hamarosan érezni fogod a fejlődést, de a gitár tanulás otthon kezdőknek egy nagy előny lehet, hiszen kényelmesen otthonról is kitanulhatod ezt a hangszert.
Amire közben ügyelned kell, az az, hogy az ujjaid ne tartsd túl messze a fogólaptól, a pengetővel le-fel mozdulatokkal játssz és hogy minden hang ugyanannyi ideig tartson, még akkor is, ha húrt váltasz. A hangok pontos időzítéséhez és a ritmusérzéked fejlesztéséhez ajánlott metronómot használnod. Szánj a gyakorlásra elég időt és haladj lassan és fokozatosan! A tiszta hangok és a helyes technikák fontosabbak, mint a gyors előrehaladás.
A kromatikus skála gyakorlása jót tesz az ujjak rugalmasságának, erejének, koordinációjának és pontosságának növeléséhez, így sokat tehetsz vele a játéktechnikád fejlesztésért.
A bal kéz pozíciója gitáron
Míg a jobb kezed (ha bal kezes vagy) szinte magától értetődően a húroknál helyezkedik el, addig a bal kezed helyezkedésén még sokat kell dolgoznod.
A gitár tartásának általánosan elfogadott módja szerint a hüvelykujj a gitárnyak hátsó részén helyezkedik el, a csukló enyhén be van hajlítva, az ujjak pedig a fogólap felé hajlanak. Ügyelj arra, hogy az ujjad hegyével, és ne az egész ujjaddal fogd le a húrt. Emellett arra is figyelned kell, hogy a körmeid rövidre legyenek vágva.
Az is fontos, hogy az ujjaid a lehető legközelebb tartsd a bundokhoz. Ha például a hetedik bundon játszol, az ujjadnak közelebb kell lennie a hetedikhez, mint a hatodikhoz. Ez a legjobb hely, ahová az ujjad helyezheted anélkül, hogy közvetlenül magát a bundot fognád le. Míg a kisebb akkordok és skálák játszásakor az ujjak és a csukló mozgása dominál, pozícióváltásnál a kéz is szükségszerűen mozog, például egy másik bundra vagy pozícióba való áttéréskor.
Végezetül tartsd az ujjad az utolsó hangon egészen addig, amíg a következő húr első hangját le nem fogod. Ezáltal biztosabb és tisztább átmenetet érhetsz el! Amikor például a mutatóujjaddal játszottál egy hangot, ne emeld fel, amíg a középső ujjaddal le nem fogod a következőt. A cél az, hogy erősítsd az ujjaid, különösen az általában gyengébb és kevésbé koordinált kisujjad, és a lehető legjobban kihasználd a kezedben és a csuklódban lévő erőt. Mindeközben a csuklód lazán kell tartani, mert így csökkentheted az ujjakra nehezedő terhelést.
A gitározás elkezdése sok időt és erőfeszítést igényel. Ezért ajánlott legalább néhány gitáróra, mielőtt önállóan kezdenél gitár tanulásába, mert így elkerülheted, hogy rossz szokásokat vegyél fel.
Miért fontos a kromatikus skála?
Amikor gitározol, minden tudásodat gyakorlatba kell fektetned és különböző akkordokat kell játszanod. Akár szólókat szeretnél improvizálni, akár bluest, rockot vagy jazzt szeretnél játszani, a kromatikus skála a rugalmasság növelésével és a technikai alapok lefektetésével segít a hangszered kezelésében.
Bemelegítés kromatikus skálával
A kezed tele van apró izmokkal, amelyek a finom, precíz mozgásért felelnek. A sportolókhoz hasonlóan az ügyes gitárosok is teljesen uralják a mozdulataikat. Mint minden edzésnél, a gitárjáték előtt is be kell melegíteni. Erre remek lehetőség a kromatikus skála lejátszása, mert az összes ujjat megmozgatja, beleértve a finom mozdulatokért felelős apró izmokat is a kézben. Ezalatt azonban nemcsak a gitárnyakon való bemelegítést értjük, hanem a hangszer nélküli bemelegítést is:
- Tartsd a karod vízszintesen úgy, hogy az ujjaid felfelé mutatnak. Az egyik kezeddel óvatosan hajlítsd be az ujjaid a csuklód felé 5 másodpercig, majd végezd el ugyanezt a másik kezeddel is. Ismételd meg a mozdulatot háromszor mindkét kezeddel. Semmit ne erőltess és közben ügyelj az egyenletes légzésre!
- Végezd el ugyanezt a gyakorlatot úgy, hogy az ujjaid most lefelé mutatnak.
- Értesd össze az ujjaid mindkét kézzel (hüvelykujjat hüvelykujjal, mutatóujjat mutatóujjal stb.) és csinálj velük 12 kört.
- Végezetül egy kis nyújtás: hajlítsd a hüvelykujjad a tenyeredbe és fogd körbe a többi ujjaddal (mintha ökölbe szorítanád a kezed). Zárd az ujjaid a hüvelykujjad fölé és nyújtsd finoman lefelé, amíg enyhe feszülést nem érzel benne és a csuklódban (kb. 5 másodpercig). Ismételd meg a gyakorlatot mindkét kézzel háromszor.
Ezután elkezdheted játszani a kromatikus skálákat három vagy négy hangból álló csoportokban, miközben különös figyelmet fordítasz az ujjaidra. Az összes hang lejátszásával és a minden bundra kiterjedő mozdulatokkal erősödnek az ujjizmaid, amivel csökken a sérülés kockázata, fejlődik az ujjak mozgékonysága és képes leszel gyorsabban megtalálni a hangok helyét. Nem az a cél, hogy minél gyorsabban menjen, hanem az, hogy helyesen csináld!
A kromatikus skála mint technikai gyakorlat
Ahogy már többször is említettük, a kromatikus skálák gyakorlása a gitárjáték technikájának fejlesztésében is fontos. Azáltal, hogy felkészíti az ujjak és a kéz izmait a játékra, illetve erősíti az ujjakat és javítja azok koordinációját, a kromatikus skála gyakorlása lehetővé teszi, hogy:
gyorsabban és precízebben játssz.
tisztábban szólaltasd meg a hangokat.
simább és finomabb átmeneteket játssz.
Árnyalatok hozzáadása az improvizációhoz
A kezdő gitárosok improvizáció közben hajlamosak csak az általuk ismert skálákhoz ragaszkodni. A kromatikus skála félhangjainak hozzáadásával azonban variálhatod a játékodat. Ügyelj arra, hogy a hangokat elég gyorsan játszd, hogy az improvizációd még mindig harmonikusnak és érdekesnek tűnjön.
Mivel a kromatikus skála atonális és nem kapcsolódik egy adott tonalitáshoz, remekül használható két tonálisan össze nem illő skála vagy hang közötti átmenetre. Ez a technika különösen hasznos az improvizációban, mert szabadon mozoghatsz a hangok között anélkül, hogy tonálisan kötött lennél.
Az improvizációban továbbá a kromatikus skálával bonyolultabb, a hagyományos akkordstruktúrákhoz nem feltétlenül illeszkedő harmóniákat hozhatsz létre az akkordok közötti finom átmenetekkel. Az átmeneteket a félhangok szorosabbá tehetik, ami feszültséget épít, míg a másik (tonális) skála alaphangjára való visszatéréssel egy felszabaduló érzést keltő hangzást hozhatsz létre.
Készen állsz arra, hogy elkezdj dolgozni a kromatikus skálán, hogy gazdagítsd a gitározásodat?
Ha támogatásra van szükséged, ma már rengeteg nagyszerű online forrással is felgyorsíthatod a gitártanulást. Ha azonban személyre szabott módszerrel szeretnél fejlődni, a Superprof magán gitártanárai készséggel állnak rendelkezésedre, akik közül sokan ingyenes első órát kínálnak fel. Ez remek lehetőség az ismerkedéshez és a tanulási terv megszervezéséhez, amit teljes mértékben a te igényeid és céljaid szerint állítanak össze. Akkordmenetek, ujjrendek, pengetés vagy kottaolvasás, egy magánoktatóval hatékonyan elsajátíthatod a gitár alapjait vagy fejlesztheted tovább a már meglévő gitártudásodat.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...