A Brit Birodalom a világtörténelem legnagyobb birodalma volt, így okkal terjedt el róla a „birodalom, ahol a nap soha nem nyugszik le” megnevezés.
Területe a Föld mintegy egynegyedére terjedt ki hatalmának csúcspontján, amivel az akkori világnépesség 23%-át birtokolta. Mindez hatalmas területnek számít, főleg ha arra gondolunk, hogy Nyugat-Európa egy viszonylag kis szigetéről indult.
Ez miatt tehát fontos, hogy megismerkedjünk a Brit Birodalommal, pontosabban hogy hogyan jött létre, hogyan gyengült meg és omlott össze, illetve hogy hogyan változtatta meg a világot, amelyben ma élünk.
Amennyiben történelem vizsgára készülsz, vagy csak egyszerűen érdekel, hogy miről is szólt a Brit Birodalom és annak gyakran ellentmondásos globális rendszere, akkor görgess tovább.
Melyik országok tartoztak a Brit Birodalomhoz?
A Brit Birodalom tekintetében a történészek két időszakot különböztetnek meg, nevezetesen az Első és Második Brit Gyarmatbirodalmat.
Az Első Brit Gyarmatbirodalom időszaka a 16. század fordulóján kezdődött az Újvilág gyarmatosításával és 1783-ig tartott, amikor is elveszítette az Egyesült Államokat mint gyarmati területüket. A Második Brit Gyarmatbirodalmat a Csendes-óceán felé való terjeszkedés határozta meg, amely során Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon sikerült terjeszkedni. Britannia mindemellett Afrikában is jelentős területekkel rendelkezett.
Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk az Első és Második Brit Birodalmat, azt követően pedig arra is kitérünk, hogy hogyan és miért indult hanyatlásnak Nagy-Britannia birodalmi hatalma a 20. század folyamán.
Néhány történész szerint a II. világháború vége függetlenségi mozgalmak hullámát váltotta ki szerte a birodalomban, amellyel a birodalom fokozatosan megszűnt. Mások szerint viszont a Brit Birodalom csak 1997-ben szűnt meg, amikor Hongkong visszakerült Kínához.
A Brit Gyarmatbirodalom eredete
A 16. század végén a spanyolok és a portugálok visszatértek az Újvilág felfedezéséből, amelyet követően a felhalmozott zsákmányaik bőségében fürödhettek. Az ezzel járó presztízs miatt nem sokkal később már más fontos európai hatalmak, köztük Franciaország, Hollandia és Anglia is be akart szállni a felderítésbe.
Ekkor kezdődött meg a brit birodalmi tevékenység.
I.Erzsébet felfedező politikát indított Amerikában, és elrendelte a spanyolok elleni tengeri összecsapásokba való bekapcsolódást. Uralkodása alatt a leghíresebb felfedezők közé tartozott Walter Raleigh és Francis Drake, akik többek közt egyfajta kalózküldetést is vezettek I. Erzsébet megbízásából, amely engedélyezte számukra a spanyol felfedezők kifosztását. A két felfedező egyaránt vágyott arra, hogy az Újvilágban angol gyarmatokat létesítsenek.
Erzsébet uralkodásának utolsó éveiben számos próbálkozást követően Angliának 1601-ben végül sikerült meghódítania Írországot, amellyel megkezdődött a protestáns angolok és skótok lassú betelepítése a katolikus Ír-szigetre.
Erzsébetet I. Jakab követte a trónon, aki uralkodása kezdetén megállapodott a spanyolokkal, így az angoloknak egyre kevésbé kellett az ibériai riválisaikkal való összetűzésekre összpontosítani. A felvirágzó birodalom nyugat felé vette az irányt, pontosabban Észak-Amerika és a Karib-szigetek felé, ahol egyre inkább gyarmati települések létrehozására törekedtek.
Miután Észak-Amerikában és a Karib-szigeteken sikerült gyarmatokat létesíteniük, az angolok megtiltották, hogy a kikötőikbe rajtuk kívül más hajók is befuthassanak. Az elszigetelődés elvén működő politika célja az volt, hogy a gyarmati területekből származó minden lehetséges haszon a Brit Birodalmat illesse. Ez viszont gyorsan kiváltotta Nagy-Britannia ellenfeleinek nemtetszését.
Bár kezdetben még a holland haditengerészet dominált, a hollandokkal folytatott későbbi tengeri háborúk végül megteremtették a brit dominancia feltételeit. Az angolok egyre gyorsabb ütemben fejlesztették a saját haditengerészetük és sikerült holland területeket szerezniük, köztük a mai New Yorkot is az 1665–1667 közt zajló angol-holland háborúban. Az 1688-as dicsőséges forradalom után a két ország fegyverszünetet kötött.
Az Első Brit Gyarmatbirodalom (1707–1783)
A 18. század fordulóján a Brit Birodalom a hollandok és a portugálok oldalán belesodródott a spanyol örökösödési háborúba.
A háború 1714-ben ért véget, amikor V. Fülöp spanyol király lemondott utódai francia trónigényéről.
Az utrechti szerződés aláírását követően Franciaország Angliára hagyta Új-Fundlandet és Acadiát, Spanyolország pedig átengedte nekik Gibraltárt és Menorca szigetét. Gibraltár különösen jelentős nyereség volt, mivel Nagy-Britannia számára biztosította a Földközi-tengerhez való hozzáférés feletti ellenőrzést. Az afrikai rabszolga-kereskedelem feletti ellenőrzés a spanyolok kezéből szintén brit fennhatóság alá került. A britek számára ez egy különösen jövedelmező bevételi forrás volt, ami a következőkben nagyban hozzájárult az amerikai hódításainak finanszírozásához.
A spanyol hadigépezet közös európai meghódítása és az ezt követő jóvátétel kifizetése a jövőre nézve nem biztosította a stabilitást a zsugorodó Spanyolország és a növekvő Anglia között. Bár a kétéves angol-spanyol háborút (1712–1729) követően a spanyol király nem tudta visszafoglalni Gibraltárt, az új-spanyolországi kikötőkben állomásozó összes brit hajó lefoglalásával sikerült valamelyest bosszút állniuk. Új-Spanyolország az újvilági spanyol gyarmatok gyűjtőneve volt, amely magában foglalta spanyolok amerikai, a Karib-térségi, sőt még az ázsiai és óceániai területeit is.
A briteknek ezt követően ismét számos spanyol támadással kellett szembenézniük, amelyek bár katonailag nem jelentettek nagy veszélyt, anyagi szempontból annál költségesebbnek bizonyultak. A britek és a spanyolok csak 1746-ban kezdtek a békéről tárgyalni, amely során a spanyol király beleegyezett, hogy felhagy a brit hajók megtámadásaival, de cserébe Britannia elvesztette a rabszolgakereskedelmi jogokat, amelyeket 35 évvel korábban jóvátételként kaptak.
Mindeközben Kelet-Indiában...
A Holland és Brit Kelet-indiai Társaság között kemény versengés zajlott. A két fél folyamatosan próbálta egymást felülmúlni a kereskedelem és a vagyongyűjtés szempontjából is. Legtöbbet fűszerekkel és textillel kereskedtek. Végül a britek voltak képesek növelni a forgalmukat, így lépéselőnybe tudtak kerülni a hollandokkal szemben.
Mindez viszont nem tette őket utolérhetetlenné és számos fegyveres konfliktus: a karnátakai háborúk mellett a brit kereskedők és a Korona képviselői kiélezett versenyt folytattak a franciákkal, hogy betöltsék a Mogul Birodalom összeomlása után keletkezett hatalmi vákuumot.
A Brit Kelet-indiai Társaság végül csak 1757-ben tudta kiterjeszteni hatalmát India egészére, amely az összes közül a legértékesebb gyarmata volt. A Robert Clive (Indiában csak Clive-ként ismert) vezette britek a bengáli Palashinál vívott csatában győzelmet arattak a franciák felett, amellyel India teljes katonai és politikai ellenőrzése a Brit Birodalom kezére került.
A francia, brit és más európai hatalmak azonban továbbra is harcban álltak egymással a hétéves háború (1756–1763) keretein belül. Az 1763-ban aláírt párizsi békeszerződés megfosztotta a franciákat a gyarmataik jelentős részétől, amelyek nagy területeket foglaltak magukban Észak-Amerikában. A franciáktól megszerzett észak-amerikai gyarmatok az indiai győzelmekkel együtt megalapozták a Brit Birodalom tengeri hegemóniáját.
Hogyan veszítette el a Brit Birodalom a 13 amerikai gyarmatát?
Bár az imént említett események még nem ültették fel a Brit Birodalmat a világhatalom trónjára, a Föld jelentős részét mondhatta magáénak, amelyek közül az észak-amerikai gyarmatok messzemenőleg az egyik legígéretesebbnek tűntek.
1763-ra a Brit Birodalom uralma alá tartozott a mai Egyesült Államok területének megközelítőleg egyharmada és a mai Kanada területének kétharmada. Emellett Dél-Amerikában is rendelkezett gyarmattal. A kezdetben létrehozott 13 amerikai gyarmat angol telepesei azonban nehezményezték, hogy származásuk ellenére a birodalom mégis megsértette jogaikat.
A telepesek kénytelenek voltak adót fizetni hazájuknak, miközben nem volt képviseletük a Brit Parlamentben. A képviselet nélküli adózás okozta sérelmük indította el végül az amerikai függetlenségi háborút, amelyben a telepesek először megtagadták a parlamentáris kormányzatot, majd saját kormányt hoztak létre.
A Brit Birodalom válaszul katonákat és politikusokat küldött az észak-amerikai kontinensre a hatalom visszaállításának érdekében. A britek reakciója azonnali háborút váltott ki, melynek során nemcsak a másik oldalra átpártoló gyarmatosítókkal, hanem az ősellenségeinek tekintett Francia- és Spanyolországgal is szemben találták magukat.
A kontinentális hadsereg 1776-os megalakulását követően a franciák szinte rögtön utánpótlást és pénzt küldtek az amerikai seregnek, hogy meg tudják venni a szükséges fegyvereket.
Míg a franciák logisztikai és pénzügyi támogatást nyújtottak az amerikaiaknak, Spanyolország a csatába is becsatlakozott, amely során a brit seregekkel a mai Florida és a partvidéki területeken harcoltak.
S hogy a hollandok se maradjanak ki, ők is csatlakoztak a harcokhoz, és bár fő céljuk nem az amerikaiak támogatása volt, mégis segítették a kontinentális hadsereg felszerelését és ellátását. A hollandoknak gazdasági érdekük volt az északi kontinensen, ugyanis sokat kereskedtek a telepesekkel, emellett pedig a franciákkal és spanyolokkal is, ami a britek nemtetszését váltotta ki.
A konfrontációk végül teljeskörű háborúba torkolltak, amelyet a hollandok és a britek vívtak, miközben a Korona csapatai megpróbálták visszaszerezni az ellenőrzést területeik és népük felett. A britek szemszögéből ez egy egyedül vívott harc volt, ugyanis nem voltak szövetségeseik, és így az egyidejűleg két kontinensen folytatott háború hamarosan kimerítette a pénz- és hadseregtartalékait.
A yorktowni csata (1781) döntő győzelmet hozott az amerikaiaknak, amely a békeszerződés aláírására kényszerítette a Brit Birodalmat. A párizsi békeszerződés Amerikát független nemzetnek nyilvánította.
Egy ilyen nagy és népes terület elvesztése az Első Brit Gyarmatbirodalom végét jelentette.
A brit uralom csúcspontja
A Brit Birodalom 1815–1914 közt élte fénykorát, amelyre a „britek évszázadaként” (The British Century) is hivatkoznak. Ez az időszak az amerikai függetlenségi háború utáni periódust ölelte fel. A háború elvesztése további terjeszkedésre ösztönözte a briteket a Csendes-óceán és Kelet-Ázsia irányában, amellyel a birodalom elérte a valaha volt legnagyobb kiterjedtségét.
A Mongol és Római Birodalomhoz hasonlóan a Brit Birodalomban is létezett egy békésebb időszak, az úgynevezett Pax Britannica. A béke a britek megkérdőjelezhetetlen uralmának és a területeiken virágzó kereskedelemnek volt köszönhető.
Haditengerészet
Más nagy birodalmakkal, például az Orosz, Mongol vagy Csing Birodalommal ellentétben a Brit Birodalom az óceánon keresztül vált naggyá. A brit haditengerészet volt a legnagyobb, amely valaha létezett, amelynek hadereje hódításokhoz, majd a birodalom kialakulásához vezetett. Innen ered a Britannia Rules the Waves híres hazafias dal.
Világkereskedelem
Míg a gyarmatok közül a maguk módján mind rendkívül értékesnek bizonyult, a britek számára főként az erőforrásaik, iparuk és munkaerejük miatt voltak fontosak. Emellett számos gyarmatot a globális kereskedelmi útvonalak megkönnyítése céljából alapítottak, ugyanis a kereskedelmi társaságok gyakran az imperializmus fő mozgatórugói voltak.
India például a Brit Kelet-indiai Társaság által, a haditengerészet segítségével vált brit gyarmattá, míg a hollandokkal a dél-afrikai Fokvárosért vívtak csatát, amely megállóhelyet biztosított az Atlanti-óceánról a Indiai-óceán felé vezető úton.
A magánkereskedelem és a kormányzati hatalom összefonódását jól mutatja Cecil Rhodes üzletember, bányász és gyémántkereskedő példája, aki Dél-Afrika miniszterelnöke lett, és akiről Rhodesiát is elnevezték.
Ipari forradalom
A 19. század folyamán az ipar területén végbemenő fejlődések a Brit Birodalmat egyfajta világműhellyé tette. A brit kereskedelem és iparcikkek uralták a világot, mivel a brit haditengerészet és az anyaországban kirobbanó ipari forradalom kombinációja biztosította az áruk olcsó és gyors előállítását és azok könnyű forgalmazását.
Az ilyen mértékű fejlődést főként a gyarmatoktól származó vagyon és erőforrások tették lehetővé, például az indiai textiliparból érkező nyersanyag.
A Második Brit Gyarmatbirodalom
Amerika mint gyarmat elvesztése után a britek figyelme Ázsia és a Csendes-óceán felé irányult, ezt követően pedig Afrikában is sikerült területeket meghódítaniuk. Az új felfedezéseket és területszerzeményeket részben az Amerikával kialakított kereskedelempolitika finanszírozta, amely sokkal nagyobb gazdasági fellendülésnek bizonyult, mint amire először számítottak.
Az amerikai gyarmatok elvesztésének egyik hátránya az volt, hogy a britek nem tudták hová szállítani a foglyokat. 1718 óta mindenféle bűnözőt a gyarmatokra hurcoltak, hogy ott töltsék le büntetésüket, amely az Atlanti-óceánon át egy viszonylag rövid útnak számított.
Ausztrália lett Nagy-Britannia új büntetőgyarmata.
Ausztráliát a hollandok már 1660-ban felfedezték és igényt is tartottak rá, de nem törekedtek a gyarmatosítására. Így amikor James Cook, a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya 1770-ben kikötött Ausztrália keleti partján, azonnal el is nevezte azt Új-Dél-Walesnek és alkalmasnak nyilvánította a rabok számára.
A Botany-öböl lett az első büntetőgyarmat, amelyet hamarosan továbbiak követtek. Az ausztráliai gyarmatok busás hasznot hoztak a Brit Birodalomnak, többek közt először a gyapjúszállítmányokkal, majd a Victoriában felfedezett arannyal. Az ebből fakadó aranyláznak köszönhetően Melbourne London után a világ második leggazdagabb városa lett.
Cook kapitány Új-Zéland északi és déli szigeteit is felfedezte, és a Korona nevében hamarosan igényt is tartott rájuk. Ennek érdekében kereskedelmi megállapodásokat kötött a maori törzsekkel. A britek rövidesen gyarmatokat és vállalkozásokat alapítottak, amelyek közül a legjövedelmezőbb az 1839-ben alapított Új-zélandi Kereskedelmi Társaság volt.
Ez a társaság jelentős földterületeket vásárolt fel. Egy évvel később William Hobson több mint negyven maori törzsfőnökkel aláíratta a Waitangi szerződést. Ezzel Hobson kapitány lett Új-Zéland első kormányzója, és az általa kidolgozott és aláírt szerződés lett a nemzet alapító dokumentuma.
Annak ellenére, hogy Nagy-Britannia ausztráliai és új-zélandi gyarmatosításai gyakorlatilag akadálytalanul zajlottak, a birodalom helyzete nem volt épp zökkenőmentes.
Bonaparte Napóleon hatalomra kerülésével Franciaország készen állt harcot indítani a brit katonai erők és a birodalom ideológiai rendszere ellen egyaránt. Sok hatalom már Napóleon áldozatául esett, Nagy-Britannia viszont nem engedhette meg magának, hogy elveszítse ezt a harcot, különösen egy „pöttöm diktátor” ellen.
Nagy-Britannia teljes hadipénztárát a Napóleon elleni megszállás megelőzésére fordították, és a legravaszabb katonai stratégiákat alkalmazták.
A Brit Királyi Haditengerészet blokád alá vonta a francia kikötőket és 1805-ben a trafalgari csatában győzelmet aratott az egyesült francia-spanyol hadiflotta felett. Napóleon azonban gyorsan tudta mozgósítani seregeit, és a brit győzelem ellenében a csaták máshol tovább folytatódtak.
Napóleon további területeket és gyarmatokat kaparintott meg, és az európai katonai erők egyesített erejére volt szükség ahhoz, hogy végül 1815-ben le tudják győzni.
A Brit Birodalom ismét jelentős hadizsákmányra tett szert, ugyanis a korábbiakban francia gyarmatokhoz tartozó Málta, Jón-szigetek, Seychelle-szigeteket, Mauritius, Santa Lucia és Tobago is brit ellenőrzés alá került. Emellett a spanyolok és a hollandok is engedtek át területeket a briteknek, az előbbi Trinidadot, az utóbbi pedig a Fokföldi Gyarmatot, valamint Guyanát, Ceylont (mai Srí Lanka) és Helgolandot.
Ezeket a nyereségeket némileg ellensúlyozta, hogy a birodalom visszaadta Franciaországnak Francia Guyana-t, Martinique-ot, Guadeloupe-ot és Réuniont, valamint Suriname-ot és Jávát a hollandoknak.
Konfliktusok és ellentmondások
A Brit Birodalom közigazgatását és eljárásait gyakran sem a tartományokban letelepedett gyarmatosítók, sem a birodalom által uralt őslakosok nem fogadták túl jól. Mind közül talán a rabszolgaság kérdése a legvitatottabb.
Az amerikai függetlenségi háború
Az amerikai függetlenségi háború (1775–1783) jól ábrázolja, hogy a gyarmatok ellenszenve milyen problémákat okoztak a birodalomnak. Ez a háború tette lehetővé, hogy a 13 gyarmat, amelyből az Egyesült Államok létrejött, elnyerje függetlenségét Nagy-Britanniától. Az amerikaiak a háborúban szövetségre léptek Franciaországgal, amely szerette volna fenntartani birtokait a világnak ezen a részén és meggátolni a brit dominanciát.
A forradalom szikráját az adózás kérdése lobbantotta be. A gyarmatoknak adót kellett fizetniük Nagy-Britanniának, de politikailag nem voltak képviselve a parlamentben. A demokrácia kérdése központi szerepet játszott.
Rabszolgaság és rasszizmus
Azokon a területeken, például Indiában, ahol az őslakosokat nem semmisítették meg a gyarmatosítók, a birodalmi rendszer gyakran felhasználta az őslakosok felsőbb osztályait, hogy a britek ellenőrzése alatt uralkodjanak.
A birodalom gyakran nyílt rasszizmusa azonban leginkább az Afrikai Királyi Társaságban (Royal African Company vagy RAC) mutatkozott meg. Ezt 1672-ben alapították, hogy rabszolgákat szállítson Afrikából a Karib-tengerre. A társaság 1807-ig mintegy 3,5 millió rabszolgát szállított át az Atlanti-óceánon, hogy elsősorban ültetvényeken dolgozzanak.
Gyarmatosítás és rabszolgakereskedelem
Mivel a gyarmatok az egész világra kiterjedtek, sok munkát kellett elvégezni, a britek pedig nagy mértékben vették igénybe a rabszolgák munkaerejét.
Már az Első Brit Gyarmatbirodalom korai időszakában felfedezték, hogy a rabszolga-kereskedelem milyen nyereséges üzlet. Hamarosan arra is rájöttek, hogy a rabszolgamunka alkalmazása a távoli ültetvényeken és más iparágakban mennyire gazdaságos. A birodalom számára ez egy idilli elképzelés volt. A valóságban viszont egyre költségesebb volt a rabszolgalázadásokat elfojtani. Mindemellett az ipari forradalom teljes kibontakozásával egyre kevesebb szükség volt rabszolgákra.
Vallási csoportok már jóval több mint egy évszázada elítélték a rabszolgaságot, arra hivatkozva, hogy az emberek rabszolgasorba döntése az „emberi jogok” alapvető megsértésével egyenlő. A rabszolgák kérdése azonban csak akkor vált vita tárgyává, amikor a rabszolgafelszabadító mozgalom teret nyert a parlamentben.
Míg Anglia valójában 1102-ben betiltotta a rabszolgaságot, a rabszolgák gyarmatokra történő szállítására ez nem vonatkozott. Ez a gyakorlat évszázadokon át fennállt, mígnem a parlament 1807-ben törvénybe iktatta a rabszolga-kereskedelmi törvényt, amely az egész birodalomban betiltotta a rabszolga-kereskedelmet. A következő évben megalapították a Sierra Leone-i gyarmatot mint a rabszolgaság alól felszabadított gyarmatot, de a rabszolgák eltörléséről szóló törvény 1834-es beiktatásáig nagyon ritkán lakott volt. Az eredeti törvény azt jelentette, hogy bár emberekkel többé nem lehetett kereskedni, a már birtokolt rabszolgákat továbbra is legálisan lehetett tartani. Csak a második törvény jóváhagyása után szűnt meg teljesen a rabszolgaság gyakorlata az egész Brit Birodalomban.
A rabszolgaságot eltörlő törvény aláírása után nemsokkal a rabszolgatartók egy 4–6 évig tartó tanoncképzésként feltüntetett gyakorlatot vezettek be állítólag azért, hogy a felszabadított rabszolgáknak szakmát tanítsanak. Az eltörléspártiak úgy látták, hogy a gyakorlat egyenlő a rabszolgatartással, csak más néven gyakorolnák. Mindez akkora felháborodást váltott ki, hogy a tanoncképzést 1838-ban, nem sokkal a kezdete után el is törölték.
Világháborúk és a Brit Birodalom hanyatlása
A két világháború
Ahogy végül minden birodalom összeomlik, a 20. század folyamán végül a Brit Birodalom is hanyatlásnak indult. Bár mindkét világháborúban a győztesek oldalán harcolt, a hadviselés súlyosan meggyengítette és pénzügyileg is kimerítette Nagy-Britanniát. Németország felemelkedésével, valamint az Oszmán Birodalom és Orosz Birodalom közti harcok tekintetében az első világháború kifejezetten imperialista háborúnak mondható.
A második világháború valóban kiterjedt az egész világra, melynek során a birodalmi országok követelték gyarmataik csapatainak bekapcsolódását. A második világháború alatt Japán a Távol-Keleten megszállta a brit területeket, ahol britellenes nézeteket terjesztve rávilágított arra, hogy a brit uralom nem megkérdőjelezhetetlen.
Függetlenségi háborúk és dekolonizáció
A két háborút követően a brit kormány gyengeségeinek és a nacionalizmus globális térhódításának együttes hatására az imperializmusból való kiábrándulás hulláma sepert végig az egész világon.
A nacionalista Mahatma Gandhi által vezetett tömeges lázadást és békés felkelést követően India 1947-ben Clement Attlee brit kormányfő aláírásával – bár két részre szakadva – függetlenné vált. A legnagyobb brit terület elvesztése 20 évig tartó gyors függetlenségi mozgalmakat indított el.
A britek 1948-ban kivonultak Palesztinából, amelyből kiszakadva nem sokkal később megalakult Izrael állama. Ezt követően az 1956-os szuezi válság megmutatta, hogy Nagy-Britannia már nem a régi pompájában tündöklő hatalom volt, ugyanis az Egyesült Államok segítsége nélkül a katonai stratégiájuk kínos véget ért volna.
Afrikában egy hosszú és brutális függetlenségi háború zajlott Franciaország és Algéria között, Nagy-Britannia pedig csak remélni tudta, hogy elkerülheti az ehhez hasonló konfliktusokat. Nagy-Britannia békésen folytatta a dekolonizációt, és a hatvanas években közel harminc afrikai területnek adta meg a függetlenségét. Egyedül Rhodesia maradt technikailag a nyolcvanas évekig a birodalom önigazgatással rendelkező része.
A Brit Birodalom megszűnését hivatalosan gyakran 1997-re teszik, amikor Nagy-Britannia visszaadta Hongkongot Kínának.
A Brit Birodalom napjainkban
Egy problematikus örökség
Napjainkban Nagy-Britannia birodalmi múltja megosztja a véleményeket. Egyesek büszkén tekintenek rá, mások pedig a rasszizmus és a különböző etnikai és politikai identitások uralma okozta problémákkal hozzák összefüggésbe.
A gyarmatosítás alapvetően erőszakos jelenség volt, amely rasszista eszméket használt fel az erőforrások kifosztásának és ellenőrzésének igazolására. A kritikusok arra is rámutatnak, hogy Nagy-Britannia más országok elszegényítéséből építette fel gazdagságát.
Napjainkban a Brit Birodalom jelentőségét világszerte bizonyítja az angol világnyelvként betöltött szerepét. A Nemzetközösség a birodalom másik öröksége, amely 54 olyan állam együttműködése és társulása, amelyek korábban brit gyarmatok voltak.
Tudj meg többet a témáról a világ legnagyobb birodalmairól szóló sorozatunkban.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...