Vajon milyen volt az élet Oroszországban a híres 1917-es bolsevik forradalom előtt? Ki volt Nagy Katalin cárné és Nagy Péter cár? Vajon mi tette őket olyan hatalmassá? Egyáltalán hogyan lett Oroszország ilyen óriási?
Ebben a cikkben az Orosz Birodalom történetét vesszük szemügyre, melynek során választ kaphatsz minden kérdésedre, ami a Brit Birodalom és Dzsingisz kán Mongol Birodalma után a világtörténelem harmadik legnagyobb birodalmát illeti. Amennyiben történelem vizsgára készülsz, vagy csak egyszerűen érdekel a cári Oroszország történelme, akkor tarts velünk az Orosz Birodalom megismerésében a birodalom eredetétől a politikai rendszerén át egészen a nagy bukásáig.
Mikor létezett és mekkora volt az Orosz Birodalom?
Az Orosz Birodalom mintegy 23 millió négyzetkilométernyi területet ölelt fel, fővárosa Szentpétervár volt. Népessége 1897-re meghaladta a 125 millió főt. A hatalmas kiterjedésű birodalom csúcspontján három kontinensre terjedt ki, nevezetesen Európára, Észak-Amerikára Alaszkával a birtokában és Ázsiára, magában foglalva Kína egyes részeit, Mongóliát és Perzsiát.
A birodalom hivatalos kikiáltására 1721-ben került sor, amikor I. (Nagy) Péter cári címét császárira cserélte, bár az orosz mindennapokban megmaradt a cári elnevezés. Ettől kezdve minden orosz monarchia a császári címet viselte egészen 1917-ig, amikor is a bolsevik forradalom megdöntötte az orosz monarchiát. A forradalmárok, beleértve Vlagyimir Lenint és Lev Trockijt kihasználták Oroszország politikai gyengeségét, amelyet az I. világháború eredményezett, és támadást indítottak a kormány ellen.
II. Miklós cár meggyilkolásával az ország polgárháborúba sodródott, melynek végetértével Oroszország köztársasággá vált a Szovjetunió alatt.
Az Orosz Birodalom eredete
Bár a birodalom hivatalosan csak 1721-ben alapult meg Nagy Péter kinyilatkoztatásával, Oroszország már régóta a birodalom elve alapján működött. Ennek értelmében tehát a katonai hadjáratokkal és hódításokkal Oroszország már ezt megelőzően is lassan a birodalom kialakulása felé vezető úton haladt.
III. Iván moszkvai nagyfejedelem például a 15. században legyőzte az Arany Hordát, amivel összességében megháromszorozta Oroszország területét. I. Mihály cár a 17. század elején meghódította Szibériát, amellyel Oroszország határait a Csendes-óceánig terjesztette ki.
Oroszország 1721-ben a Svéd Birodalom felett aratott győzelmével, az úgynevezett Nagy Északi Háborút követően lett birodalomnak nyilvánítva, amellyel megszerezte a Balti-tenger feletti ellenőrzést. Ekkor Észtország és a Svédország egyik tartományát képező Livónia is orosz kézre került. A további terjeszkedések rövidesen Szibériában és Perzsiában folytatódtak.
Cárságból birodalommá
Milyen jelentőséggel bírt a cárság birodalomra való átnevezése? A Romanov család tagjai, beleértve I. Mihály orosz királyt is, mind sikeres uralkodók voltak. A császárság mint megnevezés lényegében kihangsúlyozta, hogy az uralkodó, tehát a császár még nagyobb volt, mint egy király. Mivel Nagy Péter általában véve rajongója volt az európai hagyományoknak, nagyon fontosnak tartotta Oroszország felzárkóztatását.
Oroszország nagy császárai
Nagy Péter (1682–1725)
Az Orosz Birodalom egyik legfontosabb uralkodója I. (Nagy) Péter volt, aki nagyban hozzájárult a birodalom akkori működésének átalakításában.
Ő alapította meg és építtette fel Szentpétervárt, ahová a kormányt is áthelyezte Moszkvából. Szentpétervár 1917-ig volt a birodalom fővárosa. Nagy Péter érdeme, hogy az orosz hadsereg a nyugat-európai minta alapján modern gépezetté alakult át.
A modernizációs törekvéseket állítólag Nagy Péter európai Nagykövetsége inspirálta. A cár 1697–1698 közt álca mögé bújva utazott végig Európán, hogy felmérje a nemzetközi kapcsolatokat, tanulmányozza a nyugati gazdaságot és kultúrát, valamint hogy szövetségeseket találjon. Nagy hatással volt rá Nyugat-Európa ipara, politikája és katonasága, amelyhez képest Oroszországot nagyon elmaradottnak tartott.
Ennek eredményeképpen Oroszországban modern öltözködést – főként európai ruhaviseletet – erőltetett, beleértve a szakáll megadóztatását, és 1700-ban az orosz naptárt is Julián-naptárra változtatta.
Nagy Katalin (1762–1796)
Egy másik jelentős orosz uralkodó II. (Nagy) Katalin volt, aki I. Péter nagy csodálójaként folytatta az általa elindított orosz modernizációs folyamatot. Katalin uralkodása alatt érte el az Orosz Birodalom az aranykorát, amelyet az orosz felvilágosodásként is emlegetnek, mely magával hozta a művészet és kultúra virágzását.
Katalin eltökélten támogatta Alaszka elfoglalását, és az ő uralma alatt kezdett kialakulni az úgynevezett Orosz Amerika. Uralkodásának szintén meghatározó döntése volt az arisztokraták felmentése a katonai szolgálat alól. Emellett sikeresen terjeszkedett Lengyelország területén is.
1767-ben megalapította a Moszkvai Bizottságot, amely a parlament előfutáraként működött. 652 tagból állt, akik különböző osztályokból – a hivatalnokoktól a polgárokig – és különböző tartományokból érkeztek. Feladata az volt, hogy a nép érdekeit képviselve új alkotmányt hozzon létre.
II. Sándor (1855–1881)
Az Orosz Birodalmat II. Sándor uralkodásának idején az aranykor helyett a társadalmi elégedetlenség és nyugtalanság jelképezte, amelyek forradalmi mozgalmakhoz és végül a kommunizmushoz vezettek.
Maga II. Sándor azonban lelkes reformátor volt. 1861-ben felszabadította a parasztságot a jobbágyság intézményének eltörlésével. Továbbá eltörölte a testi fenyítést is és népszerűsítette az egyetemi oktatást.
Számos sikertelen kísérlet után II. Sándor végül a forradalmi szocialisták merényletének esett áldozatul.
Az Orosz Birodalom politikai rendszere
Abszolút monarchia
Az Orosz Birodalom politikai rendszere az abszolút monarchián alapult, melynek értelmében semmilyen intézmény nem korlátolta a cári hatalmat. Az önkényuralmat jól szimbolizálta például a Nagy Péter által bevezetett szakálladó, amely a férfiakat adózásra kényszerítette, ha szakállat szerettek volna növeszteni.
A monarchia számára azonban az jelentett problémát, hogy soha nem rendelkezett olyan eszközökkel, amelyekkel a nagy kiterjedésű birodalmat és a népet hatékonyon tudta volna kormányozni. A helyi tisztviselők gyakran megbízhatatlanok voltak, az elszigetelt közösségek és népek pedig nem igazán rendelkeztek jogerővel.
Kormányreform
Az uralkodók azonban számos reformot próbáltak bevezetni az ország liberalizálása érdekében, amelyhez gyakran a nyugat-európai felvilágosodás gondolkodóinak, például Rousseau és Voltaire munkásságából merítettek inspirációt.
A társadalmi zavargások és a merényletsorozatok következtében kirobbant 1905-ös forradalom után létrejött a Duma, amely az első kezdeményezés volt egy törvényhozási jogkörrel rendelkező választott testületre. A forradalom hatására mindeközben kialakult a pártrendszer is, és ettől kezdve olyan jogokat biztosítottak az állampolgároknak, mint a gyülekezési, szólás- és lelkiismeret szabadsági jog.
Bár az uralkodó még mindig jelentős hatalommal rendelkezett, beleértve a vétójogot is, a forradalom vívmányai olyan feltételeket teremtettek, amelyek végül az uralkodó bukásához vezettek.
Vallás és etnikum
Az Orosz Birodalom területi nagyságát tekintve a népesség összetétele etnikailag és vallásilag is rendkívül sokszínű volt. A birodalom hivatalos vallása az orosz ortodox volt. Az egyház élén a cár állt, aki az általa kinevezett Szent Szinódus közvetítésével irányított, így a Szent Szinódus jelképes szerepet töltött be a kormányzásban.
Ez a testület Nagy Péter egyházzal szembeni bizalmatlanságának eredményeként jött létre, amelyet a főpapok személyes kinevezésével tartott szigorú felügyelet alatt. Katalin szintén nem sokra tartotta az egyházat: az egyház földjeiből befolyó pénz nagy részét háborúi finanszírozására használta fel.
Katalin uralkodása alatt a zsidók idegeneknek számítottak, és nem élvezhették ugyanazokat a szabadságjogokat, mint az ortodox orosz polgárok. Emellett igyekezett ellenőrzés alatt tartani a muszlim lakosságot is, amely Oroszországban hagyományosan nomád népesség volt. Uralkodása idején községeket alapítottak kifejezetten a muszlimok számára, hogy megakadályozzák őket abban, hogy a birodalomban vándoroljanak.
Az Orosz Birodalom hanyatlása
A növekvő politikai zavargások a birodalomban igencsak próbára tették a jogállamiságot és a monarchia pozícióját. Az egymást követő sztrájkok, merényletek, tüntetések és az egyre nagyobb teret hódító terrorizmus végül az 1905-ös forradalom kirobbanásához vezettek.
A Duma megalapítása megteremtette a politikai nézetkülönbségek kibontakozásának alapjait, megnövelte a nép szerepét, valamint az uralkodóval szembeni ellenzékiséget szimbolizálta. Mindez ráébresztette II. Miklóst arra, hogy már nem rendelkezik olyan hatalommal, mint régen. A forradalmat ennek következtében kemény kézzel és a halálbüntetések hatalmas növelésével próbálta elnyomni.
Forradalom és háború
Az Orosz Birodalom Szerbia szövetségeseként lépett be az I. világháborúba, melynek során Nagy-Britannia és Franciaország oldalán a németek, az osztrák-magyarok és az Oszmán Birodalom ellen harcolt. Az Orosz Birodalom története során az oszmánokkal való kapcsolatát feszültség és hadakozás jellemezte, ugyanis a két birodalom határai egymást súrolták. Az I. világháború egyik hatalom számára sem alakult jól, és végül mindkét birodalom összeomlását, majd teljes megszűnését okozta.
1917-ben az egyik legjelentősebb forradalom robbant ki Oroszországban. Az 1905-ös sikertelen forradalom után ezúttal azonban a bolsevikok vezetésével sikerült megdönteni a monarchiát. Az Orosz Birodalom háborús hadjárata összeomlott, majd a forradalmárok és monarchisták közti polgárháborúba süllyedt.
A bolsevik győzelem a köztársaság kikiáltását és az Orosz Birodalom megszűnését jelentette.
Ha szeretnél többet megtudni a világ legnagyobb birodalmairól, például a Csing dinasztiáról vagy a Római Birodalomról, olvasd el sorozatunk többi részét is.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...