A színeket úgy próbálom alkalmazni, mint a szavakat, amelyek a verseket formálják, mint a hangjegyeket, amelyek a zenét formálják.
Joan Miró katalán festőművész
A képzőművészeti alkotások alapvetően két nagy kategóriába sorolhatók: az emberábrázolásra (portré, akt, életképek) és a nem emberi alakot ábrázoló művészetekre (csendélet, tájkép, állatábrázolás, absztrakt). Előbbi alatt az emberi alak minden testtartásban való ábrázolását értjük, míg az utóbbi az emberi alakkal ellentétben – műfajtól függően – a természetet, állatokat, tárgyakat és különféle formákat örökíti meg.
A tárgyak és az azok kompozíciója által meghatározott csendélet a mindennapi élet apró részleteinek és szimbolikájának művészi megjelenítése, amelyben minden egyes elem, szín és kompozíció új jelentést és érzelmet közvetít. Azonban a textúrák, a kontrasztok és az árnyékolás megjelenítése, a természetes fény és árnyék használata, a kompozíciós készség és a megfigyelés minden esetben elengedhetetlen, legyen szó egy asztalon található gyümölcsökkel teli tálról vagy egy aktmodell megfestéséről.
A csendélet művészetét a festés és rajzolás mellett a szobrászatban, fotózásban és a filmkészítésben is gyakorolják, és valószínűleg már te is készítettél csendéletet, amikor a reggeli kávédról készített fotót elküldted a barátodnak Snapchaten vagy megosztottad az Insta-sztoridban. De hogyan jutottunk el az effajta modern csendéletekhez? Mit értünk egyáltalán a modern csendéletművészet alatt? Fedezd fel velünk a modern csendéletművészet gyökereit, hogy pontosabb elképzelésed legyen a modern csendéletekről!
A modern csendélet előfutárai: impresszionizmus és posztimpresszionizmus
A csendélet a 17. századi holland aranykorban vált önálló képzőművészeti műfajjá a reneszánsz Hollandiába való megérkezésével. A gyors felvirágozását követően azonban a csendélet népszerűsége csökkenni kezdett a Francia Akadémia hatására. Az intézmény a 18. század végétől azt a felfogást képviselte, miszerint a festmény témája a festészeti technika és a színharmónia felett áll, valamint hogy az emberi alak ábrázolása a legfontosabb és legnehezebben kivitelezhető. Ebből kifolyólag a csendéletek a hierarchia aljára kerültek.
Ez a meggyőződés csak a 19. század végén kezdett háttérbe szorulni az impresszionizmus megjelenésével. A mozgalom az 1860-as években alakult ki egy négy fiatal művészből álló párizsi csoport hatására:
- Claude Monet
- Pierre-Auguste Renoir
- Alfred Sisley
- Frédéric Bazille
A négy festő a klasszikus elvekre hagyatkozó Charles Gleyre tanítványai voltak, de mégis egyre inkább a modern irányzatokat képviselő festők felé orientálódtak. Ilyen volt például William Turner (J. M. W.) és Eugène Delacroix, akik a fény-árnyék, színek és ecsetvonások dinamikusabb alkalmazására törekedtek. Moet, Renoir, Sislye és Bazille:
- a jól körülhatárolt kontúrokkal és vonalakkal szemben lazán felvitt, szabad ecsetkezelésű színeket használtak;
- a természetes fény változásainak ábrázolására koncentráltak;
- merész árnyékolási technikákat alkalmaztak, amelyben nem csak a szürkére és feketére hagyatkoztak;
- kiemelt fontossággal tekintettek a fény és a színek egyik tárgyról a másikra való tükröződésére – a környezet fényeinek és színeinek többi tárgy árnyalataira való hatása lett az impresszionizmus egyik alapelve;
- a nedvesre nedves festéstechnikát is alkalmazták, amely lágyabb kontúrokat és a színek átfedését eredményezte.
Bár ezek a festészeti technikák nem számítottak újnak, mégis ők voltak az elsők, akik azokat ötvözve egyedi és eredeti megjelenést kölcsönöztek munkáiknak. Ezek a tényezők szolgáltak a 19. század végén és a 20. század elején a posztimpresszionizmus és az olyan művészek festészetének alapjául, mint Vincent Van Gogh, Paul Gaughin és Paul Cézanne, majd valamivel később Pablo Picasso.
A posztimpresszionizmust továbbra is az élénk színek és vastag ecsetvonások alkalmazása határozta meg, de az impresszionizmus korlátait feszegetve nagyobb hangsúly került a geometrikus formákra, a témák eltorzítására és a szubjektív színhasználatra az adott üzenet közvetítése érdekében. A posztimpresszionizmusból alakult ki a kubizmus és a fauvizmus is.
Amikor minden megváltozott a csendéletművészetben
A századfordulón és az azt követő időszakokban sorra megjelenő művészeti irányzatok a társadalmi légkör átalakulására adott reakciónak tekinthetők. Bár számos különféle művészeti mozgalom alakult ki, mindegyikük az érzelmi és pszichológiai hatásokat helyezte előtérbe a realista ábrázolással szemben.
Az első világháború után Európa romokban hevert. A négy évig tartó hadviselés borzalmait és kegyetlenségeit túlélő katonák más emberként tértek haza, akik egyben a társadalom számára is emlékeztetőül szolgáltak, hogy a világ gyökeresen megváltozott.
A művészet reakciója erre a Svájcból induló dadaizmus mozgalma volt. Bár egy viszonylag rövid életű mozgalomról volt szó (1916–1922), radikális szemléletével és lázadásával alapjaiban véve kérdőjelezte meg a művészet hagyományos elveit, amellyel olyan irányzatok kialakulásának szolgált alapjául, mint a szürrealizmus és a pop-art.
A dadaizmus célja a botránykeltés, meghökkentés volt, a világháború és a pusztításhoz vezető hagyományos társadalom kritizálása, valamint a művészeti világban akkoriban uralkodó esztétikai és logikai megközelítés elutasítása. A csendéletben ez a következőképp nyilvánult meg:
A hagyományos szépségeszményt elutasítva abszurd vagy véletlenszerű kompozíciókat alkalmaztak.
A hagyományos festői ábrázolás helyett a tárgyak önálló jelentése és kontextusa volt a lényeg.
A hétköznapi tárgyak nemcsak vizuális-esztétikai élményt nyújtottak, hanem filozófiai és társadalmi jelentést is közvetítettek.
Szürrealizmus rajzok és festmények: a tudatalatti feltárása
A szürrealizmus romboló, de csak azt rombolja le, amit látásunkat korlátozó béklyóknak tart.
Salvador Dalí, spanyol művész
A szürrealista mozgalom a dadaista mozgalomból alakult ki hivatalosan 1924-ben, amikor André Breton francia író és a Littérature szürrealista folyóirat társalapítója közzétette a Szürrealista Kiáltványát.
A szürrealisták a dadaista mozgalomhoz hasonlóan megvetették a logikát és a realizmust, és nagy hatással volt rájuk Sigmund Freud, Carl Gustav Jung és Friedrich Nietzsche munkássága is. Fő céljuk a kreativitás fokozása volt a tudatalatti felszabadításával.
Mivel minden művész nagymértékben támaszkodott saját álmaira ihletért, műveikben gyakran megfigyelhetők a visszatérő témák. Salvador Dalí festményein például jellemzően megjelentek a hangyák, tojások és órák, Max Ernst pedig egyértelmű megszállottságot mutatott a madarak iránt.
A szürrealista művészek, például a már említett Dalí, rendszeresen használták a hiperrealizmust a tárgyak nagyon részletes ábrázolásához és azok háromdimenziós voltának hangsúlyozásához, hogy a nézők belemerülhessenek azokba az álomszerű jelenetekbe, amelyekkel szemben találták magukat.
A szürrealisták más gyakran alkalmazott technikái közé tartoztak a kollázsok, firkák, vázlatok és szobrok. A szürrealista műalkotások közös jellemzője a bizarr, néha groteszk aspektus, amelynek célja a közönség felkavarása és zavarba ejtése volt.
Absztrakt rajzok és festmények az amerikai expresszionizmusban
Szeretném elmondani azoknak, akik a képeimet derűsnek tartják, akár baráti alapon, akár puszta megfigyelőként, hogy minden egyes centiméter felületébe a legteljesebb erőszakot börtönöztem be.
Mark Rothko, az amerikai absztrakt expresszionizmus egyik legkiemelkedőbb alakja
Az expresszionizmus Németországban alakult ki nem sokkal a századforduló után, és Európa-szerte viszonylag gyorsan népszerűvé vált. Középpontjába az objektív valóság ábrázolása helyett a belső világ és lelkiállapot művészi eszközökkel való kifejezése került. A képzőművészetben ehhez torzított formákat, élénk vagy nyomasztó színeket és expresszív ecsetkezelést alkalmaztak.
Az 1940-es években az Egyesült Államokban megjelent az absztrakt expresszionizmus, amelyre a második világháború alatt oda emigráló európai művészek is nagy hatással voltak. Központja New York volt, a művészeti irányzat fókuszában pedig az érzelmi intenzitás, az ösztönösség és a spontán alkotás állt.
Ezt olyan technikákkal valósították meg, mint a gesztusfestészet (akciófestészet), azon belül pedig például a csurgatásos csepegtetés. A technika lényege, hogy a művész a festéket közvetlenül a földre terített vászonra csorgatta, amellyel az alkotás a művész mozdulatai által vezérelve lesz spontán – még ha az alkotás ideje, módja, helye, a felhasznált anyagok és eszközök előre megtervezettek is. Legnagyobb képviselője Jackson Pollock és Lee Krasner. Az absztrakt expresszionizmusból a kortárs csendélet is sokat merített.
A pop-art mozgalom
A technológia fejlődésével és az absztrakt művészeti irányzatok kialakulásával a csendélet művészete is különböző irányokba fejlődött. A londoni Independent Group (IG) festőket, fotósokat, szobrászokat, írókat és építészeket tömörítve legitim művészeti médiumként népszerűsítette a kollázsokat és montázsokat, amellyel az 1950-es években kialakult a fogyasztói társadalmat és tömegkultúrát kritizáló pop-art mozgalom.
A művészeti irányzat új távlatokat nyitott meg a modern csendéletben. Leggyakoribb elemei a tömeggyártott tárgyak, filmek, sci-fi és technológia volt. A pop-art vezető alakja a merész és innovatív megközelítéséről elhíresült Andy Warhol ikonikus amerikai művész volt, aki elmosta a magas- és tömegkultúra közötti határokat. A művészet hagyományos elképzeléseit olyan témákkal vonta kérdőre, mint a:
tömegtermelés;
fogyasztói társadalom;
hírnév iránti rajongás.
Egyedi művészi látásmódját új technikákkal, például a szitanyomással ötvözte, amellyel hétköznapi tárgyakat és személyiségeket alakított át a korabeli társadalom erőteljes szimbólumaivá. Ezzel párhuzamosan Warhol a klasszikus rajz- és festészeti technikákat is összekötötte a fejlettebb eljárásokkal.
Leghíresebb alkotásának, a Campbell konzerves dobozok (1962) elkészítéséhez ugyanolyan pontossággal festette meg 32 alkalommal ugyanazt a levesesdobozt, amelyen csak az ízt jelülő felirat változott. A konzervek körvonalát mindegyik esetben először kivetítővel rajzolta a vászonra, majd a dobozt és a címkét kézzel festette meg. A betűket is kivetítette, mielőtt megfestette volna, végül pedig a fleur-de-lys logó egy faragott radírból készült bélyegzővel került fel a képre. Ezután kezdte el alkalmazni a szitanyomás technikáját, amellyel sokszorosítani tudta az alkotását.
Művészetét ma a pop-art legnépszerűbb példájának tartják, és levesdobozai pop-art legdrágább remekművei közé tartoznak. A Small Torn Campbell’s Soup Can (Pepper Pot) című festménye 2006-ban 11 776 000 dollárért kelt el – ez volt a Campell's Soup-sorozatok darabjainak legdrágábban elkelt alkotása.
Néhány kortárs csendéletművész ennél is tovább ment. Judy Chicago amerikai feminista művész és A vacsoraest (The Dinner Party) installációja a történelem során jelentős szerepet betöltő nők tiszteletére készült. A háromszög alakú, oldalanként közel 15 méteres asztalból álló alkotás 1979-ben, több mint öt év munkájából és negyedmillió (ma több mint 1 milliárdnak megfelelő) dollárból született meg.
Az installáció 39 terítéket számlál, amelyek mindegyike tartalmaz egy kézzel festett porcelántányért, kerámia evőeszközöket és egy kelyhet, valamint egy arannyal hímzett szegélyű szalvétát. Minden egyes ülőhelyet egy másik híres nőnek szenteltek, akiknek helyét a terítőbe hímzett név jelez. Az asztal minden oldala a történelem egy-egy korszakának felelt meg.
A csendéletművészet tehát már nem csak kétdimenziós műalkotásokon van jelen, és a vizuálisan hatásos, háromdimenziós installációk révén a nőzők jobban belemerülhetnek a csendéletbe, és sokkal interaktívabban közelíthetik azt meg.
A folyamatosan változó művészeti irányzatok, társadalmi-kulturális változások és a technológiai fejlődés hatására a csendéletművészet mára egy igazán sokoldalú műfajjá nőtte ki magát, amellyel a legfontosabb képzőművészeti műfajok között is bebiztosította helyét.
Ha szeretnél te is belevágni ebbe a műfajba, a csendélet rajzolása könnyebben mehet egy magántanár segítségével, akivel elsajátíthatod a szükséges elméleti és technika tudást. Kezdj egyszerű csendéletrajzokkal, például gyümölcsökkel, vázákkal vagy edényekkel, és koncentrálj a tiszta formákra, a szépségre és a nyugalomra. Egy könnyű csendélet is sokat segíthet a fény-árnyék és a textúrák megfigyelésében és reprodukálásában, hogy aztán fokozatosan drámaibb színeket és összetettebb történeteket is vászonra vethess!
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...