Manapság alig lehet úgy bejelentkezni a YouTube-ra, híreket nézni vagy átlapozni a gazdasági rovatot, hogy ne botlanánk valamilyen űrutazással kapcsolatos információba. A SpaceX és a Blue Origin közötti rivalizálás egyszerre izgalmas és szórakoztató: miközben jókat mosolygunk egy-egy rakétabakin és a rakéták furcsa formáin, a versengés hátterében komoly tényezők állnak.
A múlt században, pontosabban a hidegháború ideje alatt az űrversenyt geopolitikai célok határozták meg. A fizika és a számítástechnika fejlődése azonban új távlatokat nyitott meg a kutatás és a felfedezések előtt, ami a nemzetközi együttműködés terén is új lehetőségeket kínált. Ezzel szemben a mai űrprogramok a tudományos kíváncsiság helyett egyre inkább egy ígéretes és jövedelmező piac megszerzésére fókuszálnak.
Miért vonzza mégis az űrutazás ennyire a figyelmünket? Miért öntenek a befektetők milliárdokat olyan projektekbe, amik – valljuk be – tovább terhelik bolygónk amúgy is sérülékeny környezetét? És hogyan lehetséges, hogy miközben milliók nélkülöznek, valaki több ezer dollárt költ egy néhány percig tartó szuborbitális repülésre?
Ahhoz, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, három szempontot kell megvizsgálnunk:
az űrkutatás eredetét;
az űrkutatás mai helyzetét;
az űrkutatás jövőjének lehetőségeit.
Az űrutazás ígéreteit és ellentmondásait csak úgy érthetjük meg igazán, ha a világot sújtó ökológiai, társadalmi és gazdasági válságok kontextusában egy szélesebb összefüggésben szemléljük. Egyesek szerint most jött el az idő egy kis extrém utazásra, míg mások inkább alaposabban meg szeretnék érteni, hogyan is lehet ez jó ötlet. Hogy ebben mi is segítsünk, az alábbiakban közelebbről is megvizsgáljuk, honnan indult, hol tart ma, és mit rejt a jövő az űrutazásban.
A történelem első űrrepülése
1957-ig a Föld pályáján nem volt semmi ember alkotta tárgy. Ugyanebben az évben azonban október 4-én a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államokat megelőzve fellőtte az első műholdat. Mindössze háromhónapos létezésével a Szputnyik–1 új tudományos lehetőségek tárházát nyitotta meg. A szovjet siker hatalmas nyomás alá helyezte és olyan válságba sodorta az Egyesült Államokat, amit ma Szputnyik-válságként is említenek.
Ez a válság kutatási, fejlesztési és oktatási lázat indított el az USA-ban, amit soha nem látott állami költekezés kísért. A Szovjetunióval folytatott űrversenyben való maradás érdekében 1958. július 29-én Dwight D. Eisenhower amerikai elnök aláírásával és a kormány finanszírozásával létrejött a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) azzal a céllal, hogy az űrkutatás békés, civil keretek között segítse a tudományos fejlődést és az amerikai technológiai fölényt. A legélesebb elmék hamarosan mind rakétatervezésen és műholdkilövési terveken dolgoztak.
Ennek ellenére is úgy tűnt, hogy a szovjetek mindig egy lépéssel előrébb jártak. 1959-ben Luna–2 rakétájuk volt az első ember alkotta tárgy, ami elérte a Hold felszínét. 1961. április 12-én pedig Jurij Gagarin szovjet pilóta lett az első ember a világűrben: a Vosztok–1 fedélzetén 108 perc alatt teljesen megkerülte a Földet.
A szovjet sikerek megdöbbentették és komoly hátrányba taszították az Egyesült Államokat. Az amerikaiak 18 korai rakétakísérletéből mindössze három végződött teljes sikerrel. Végül John F. Kennedy amerikai elnök 1961-ben a holdra szállást tette az amerikai űrprogram központi céljává, amivel az USA valóban bizonyíthatná űrhatalmát. Ez 1969. július 21-én az Apollo–11-küldetés keretében meg is valósult. Ezt követően az űrverseny lelassult, és a világ figyelme szinte teljesen elfordult az űrkutatástól.
A szovjetek pályára állították a Szaljut–1 (1971) és a sokáig a világ legnagyobb és legfejlettebb űrállomásaként ismert Mir (1986) űrállomásokat. Az Egyesült Államok 1981-ben elindította űrsiklóprogramját (Space Shuttle program), ami többek között műholdakat és a Hubble-űrtávcsövet juttatta pályára, valamint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésében is részt vett, de személyzetet és utánpótlást is szállított. A program számos tragikus baleset (Challenger, Columbia) és az elszabaduló költségek következtében 2011-ben véget ért. Az amerikai űrsiklók kivonása óta az orosz űrhajók szállítják az űrhajósokat és kutatókat az állomásra és vissza.
Az ISS építése több ország együttműködésének eredményeként 1998-ban kezdődött, és a Mir után fokozatosan az űrállomási tevékenység új központjává vált. Az űrutazások eddigi aktív korszaka lezárulni látszódott. 2001-ben viszont Dennis Tito amerikai vállalkozó mintegy 20 millió dollárt fizetett azért, hogy közel nyolc napot tölthessen az ISS fedélzetén. A NASA több okból kifolyólag is kifogásolta az ötletet:
- Tito nem volt hivatásos űrhajós;
- a kiképzést és az ISS erőforrásait túl értékesnek tartották ahhoz, hogy egy fizetős turista „szórakozására” fordítsák;
- az űrturizmus nem illett az ISS tudományos és kutatási céljaihoz, és gyengíthette volna az amerikai űrprogram tudományos tekintélyét.
A Space Adventures közvetítésével Tito 2000-ben a moszkvai Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban részesült űrhajóskiképzésben, majd a következő évben a Szojuz TM-32 fedélzetén a világ első űrturistájaként látogatott el az ISS-re.
A Space Adventures egy 1998-ban alapított amerikai űrturisztikai vállalat, ami kezdetben a NASA űrsiklóin próbált helyet biztosítani magánszemélyeknek. Mivel az amerikai űrügynökség nem támogatta az ötletet, a Space Adventures hamarosan Oroszország felé fordult. Dennis Tito űrutazását 2009-ig hét másik vagyonos utazó tette meg. A cég az Orosz Szövetségi Űrügynökséggel (Roszkoszmosz) együttműködve azóta is aktív.
Űrturisztikai vállalatok
Bár a Space Adventures tette ténylegesen üzletszerűvé az űrturizmust, a jó időtöltés biztosításáról szóló ígérete valójában teljes egészében a már meglévő űrrendszerekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségén alapul. A cégnek ugyanis nincsenek saját eszközei, sem saját technológiája. Ezzel szemben a Blue Origin, a SpaceX és a Virgin Galactic óriási összegeket fektettek saját űrturisztikai programjaikba.
A kaliforniai központú, ám a műveleteit Új-Mexikóban végző Virgin Galacticot Sir Richard Branson alapította meg 2004-ben. Célja teljes mértékben az űrturizmus: kereskedelmi űrhajókat fejleszt, és szuborbitális repüléseket kínál űrturistáknak. Az első repülést 2010-re tervezték, de a programot sorozatos problémák hátráltatták, köztük a 2014-es tragédia, amikor a VSS Enterprise a tesztrepülés során megsemmisült.
A Blue Origint 2000 szeptemberében indította útnak Jeff Bezos, részben azért, hogy folytassa a NASA által megkezdett munkát. Ez a korlátolt felelősségű társaság (LLC) űrhajókat, rakétákat és nehéz hordozórakétákat gyárt. Ügyfeleik elsősorban más magánűripari cégek. A Blue Origin az Egyesült Államok nemzetvédelmi beszállítója is.
A cég üzemelteti továbbá a New Shepard újrahasznosítható rakétát is, amit kifejezetten űrturizmusra terveztek. A legénységi kapszula legfeljebb hat utast tud befogadni, és nagy mennyiségű rakomány szállítására is alkalmas. Újrafelhasználhatóságának köszönhetően jelentősen csökkenti a költségeket, amivel az űrrepülés lassan, de egyre megfizethetőbbé válik.
Elon Musk 2002-ben alapította a SpaceX-et, egy olyan időszakban, amikor minden összejött neki. Az volt a terve, hogy először egy hatalmas üvegházat épít a Marson, majd lakhatóvá teszi a bolygót. A politikai feszültségekkel teli orosz–amerikai kapcsolatok megnehezítették az Oroszországgal való együttműködését, ezért úgy döntött, hogy saját rakétakilövő céget alapít.
A SpaceX űrhajókat épít, műholdakat állít pályára, és műholdas kommunikációs szolgáltatásokat is nyújt. Az űrturizmusra csak másodlagos célként tekint: az erre tervezett hajója, a Starship még mindig csak a tesztelési szakaszban jár. Egy pilóta nélküli prototípus 2023 áprilisában négy perccel a kilövés után felrobbant, ami bizonyítja, hogy a SpaceX előtt még hosszú út áll, mielőtt repülőjegyeket tudna értékesíteni.
Musk és Bezos nyílt, látványos rivalizálása rávilágít a mai űrverseny problémaira. Egymás ugratásán túl mindketten igyekeznek megszerezni a ritka erőforrások feletti monopóliumot, amivel biztosítani tudnák vállalataik jövőjét. Ez pedig a nagy szerződések megszerzése érdekében több millió dolláros lobbitevékenységet is jelent az amerikai politikusok körében.
Miért fontos az űrutazás?
Kevesebb mint 100 évvel ezelőtt még az ember által végzett űrrepülés is elképzelhetetlennek tűnt, nemhogy az, hogy valaki szórakozásból utazzon a világűrbe. Ma azonban olyan korban élünk, amikor a technológia valóra válthatja az űrutazás gondolatát.
Nem csoda, hogy William Shatner színész nem tudta visszatartani könnyeit, amikor 2021 októberében a Blue Origin fedélzetén az űrbe repült. Nem is a közel 11 perces út hatotta meg ennyire, hanem a látvány: az állandó támadásainknak kitett Földünk törékeny szépsége. Megható reakciója egyfajta válasz arra a kérdésre, hogy miért is olyan fontos az űrutazás.
Nemcsak a Föld, hanem a tudományba vetett bizalom is állandó támadásoknak van kitéve. Bár az ő hangjuk is fontos, tekintsünk most el a járványtagadóktól és az 5G-őrület híveitől, és fókuszáljunk a laposföld-hívőkre. Csak képzeljük el, milyen hatással lenne rájuk, ha egyszer saját szemükkel láthatnák a kék bolygót a világűrből. Az űrhajósok által megtapasztalt úgynevezett áttekintő hatás (overview effect) mélyen átalakítja a világról alkotott képüket. Az űrutazás élménye tehát egyrészt sokkal erősebben hathat, mint bármilyen tudományos magyarázat, másrészt az emberek tudományba vetett hitét is megerősítheti.
A fentiekben már említésre került, hogy a Blue Origin ott folytatta, ahol a NASA abbahagyta. Bár a NASA továbbra is egy kutatásra összpontosító amerikai kormányügynökség, a privatizációs hullám őt sem kerülte el. Az ügynökségnek egyre több űrmissziót kell magánszektorokra bíznia, mert azok gyorsabb, olcsóbb és innovatívabb megoldásokat nyújtanak a valódi áttörésekhez. Ha ezek a vállalatok nem lennének, az Egyesült Államoknak más országok űrprogramjaira kellene támaszkodnia.
Sok ország rendelkezik űrprogrammal, de jelenleg csak a kínai kormány űrprogramja képes lépést tartani vagy meghaladni az amerikai magánszektor képességeit. Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa azonban 2011-ben törvényben tiltotta meg a kínai űrprogramokkal való bármilyen együttműködést, így az USA számára két lehetőség maradt: a magáncégek támogatása vagy az oroszokkal való együttműködés.
Az űrrel foglalkozó befektetőket és cégeket tömörítő brit Space Gateway is az amerikai mintát követi. Bár kormányzati támogatást is kap, a brit űrprogram inkább egy iparág, mintsem egy államilag finanszírozott tudományos program vagy kutatási intézmény. Az amerikai és brit űripar mellett az Európai Űrügynökség (ESA) munkássága is jelentős: több nemzet összefogásával indít kutatási és kereskedelmi projekteket, és az űrturizmus lehetőségeitől sem zárkózik el. Ázsiában Kína mellett a japán és indiai űrkutatási központok is dinamikusan fejlődnek.
Tallulah Bankhead (1902–1968) amerikai színésznő egyszer így fogalmazott:
Voltam már férfivel és nővel is, de kell lennie ettől valami jobbnak is.
Ez az idézet jól összefoglalja a fejlett társadalmakban eluralkodó kiábrándultságot és unalmat, ami az új élmények, kihívások és az izgalom hiányából fakad. Ma olyan kényelem és annyi lehetőség vesz körül minket, amit 60 évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtak az emberek.
Az űrverseny hajnalán a felfedezések lázban tartották az emberiséget. Milliók követték a holdra szállást a már önmagában is technológiai bravúrnak számító fekete-fehér televíziókon. Ma viszont, amikor okoseszközök lapulnak minden szobában és zsebben, sokan úgy érzik, nincs többé semmi, ami akkora izgalmat és közös élményt nyújthatna, mint egykor az űr meghódításának lehetősége.
A felfedezésért és az innovációért folytatott verseny önmagában jó dolog, amíg a magáncégek nem a világ kárára profitálnak. Az űrturizmus kétségtelenül jövedelmező üzlet, de csak addig éri meg igazán, ha a bevétel egy részét a köz érdekében zajló tudományos kutatás finanszírozására fordítják. A határokat most kell meghúzni: mennyi profitot termelhetnek a cégek, és mekkora árat kell ezért a bolygónknak fizetnie? A jövő űrversenyének célja talán nem is az űr meghódítása, hanem az, hogy miként használjuk fel a lehetőségeket az emberiség jövője érdekében.
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...