[…] E Gyarmatok becsületes Népe Nevében és Felhatalmazása alapján, ünnepélyesen kinyilvánítjuk és kihirdetjük, Hogy ezek az Egyesült Gyarmatok immár természetüknek és joguknál fogva, Szabad és Független Államok. […]
Függetlenségi Nyilatkozat, 1776
Július 4-e az amerikai függetlenség napja, amelyet sokan – tévesen – a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának dátumával kötnek össze.
A modern demokrácia, az Egyesült Államok és a szabadság alapkövének tekintett dokumentumot 1776. július 4-én fogadta el a Második Kontinentális Kongresszus, a hivatalos pergamenmásolatot azonban a küldöttek csak később, 1776. augusztus 2-án kezdték aláírni, miután annak végleges szövegét jóváhagyták és kinyomtatták.
Bár az elfogadás dátuma kiemelkedő jelentőségű az amerikai történelemben, a Függetlenségi Nyilatkozat története ennél jóval összetettebb. Nézzük meg közelebbről az Egyesült Államok egyik legismertebb és legfontosabb okiratát.
Főbb tudnivalók
- A Második Kontinentális Kongresszus 1776. július 4-én fogadta el a Függetlenségi Nyilatkozatot.
- Július 4-én még senki sem írhatta alá a dokumentumot, a hivatalos, végleges pergamenmásolat ugyanis csaknem egy hónappal később készült el. Az aláírások többsége csak 1776. augusztus 2-án és azt követően került rá.
- A Kongresszus már 1776. július 2-án megszavazta a függetlenséget (Lee-határozat) – New York küldöttsége kivételével, akik az újonnan megválasztott New York-i Tartományi Kongresszus utasításait várva tartózkodtak.
- A Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazója elsősorban Thomas Jefferson volt, de a szöveget az úgynevezett öttagú bizottság (Committee of Five) is átvizsgálta, majd a Kongresszus is módosította.
- A dokumentum megmagyarázta, miért kívánnak a gyarmatok elszakadni Nagy-Britanniától, és megfogalmazta az egyéni jogokkal, a kormányzással és a szabadsággal kapcsolatos alapelveket.
- A végleges dokumentumot összesen 56 küldött írta alá, akik a 13 gyarmatot képviselték.
A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása
Mielőtt bárki aláírhatta volna a Függetlenségi Nyilatkozatot, értelemszerűen először meg kellett írni és el kellett fogadni annak szövegét.
1776 nyarára a Philadelphiában ülésező küldötteknek el kellett dönteniük, hogyan magyarázzák meg a gyarmatok álláspontját a világnak.
Egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy a brit politika elleni tiltakozás – amelynek egyik legismertebb példája a bostoni teadélután (Boston Tea Party) volt – már nem elegendő. A gyarmatok vezetői elérkezettnek látták az időt a Nagy-Britanniától való hivatalos elszakadás kimondására.
Nézzük meg részletesebben is az 1776 nyarán zajló eseményeket, amelyek az önrendelkezési dokumentum megszületéséhez és jóváhagyásához vezettek:
1776. június 11.
A ötös bizottság kijelölése
A Második Kontinentális Kongresszus kijelölte az úgynevezett ötös bizottság tagjait – John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman –, akiket egy olyan nyilatkozat elkészítésével bíztak meg, amely megindokolja a gyarmatok függetlenségi törekvéseit.
1776. június 28.
A tervezetet benyújtják a Kongresszusnak
A Thomas Jefferson által papírra vetett, illetve a bizottság által módosított nyilatkozat tervezete a Kongresszus elé került felülvizsgálatra. A képviselők ezt követően megvitatták és több ponton is módosították a szöveget, mielőtt véglegesítették volna.
1776. július 2.
A függetlenség megszavazása
A Kongresszus 1776. július 2-án szavazott a függetlenségről. Tizenkét gyarmat a javaslat mellett voksolt, míg New York tartózkodott, mivel küldöttei még nem kaptak hivatalos utasítást a határozat támogatására.
1776. július 4.
A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása
A Kontinentális Kongresszus 1776. július 4-én hivatalosan elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez a dátum szerepel a dokumentumon, és ezt ünneplik az Egyesült Államok függetlenségének napjaként (Independence Day).
1776. július 19.
A pergamenpéldány elkészítésének elrendelése
A Kongresszus elrendelte, hogy a Nyilatkozatot hivatalos, pergamenre írt végleges példányban (engrossed copy) is készítsék el, amelyet később a küldöttek aláírtak.
1776. augusztus 2.
Az aláírások megkezdése
A küldöttek 1776. augusztus 2-án kezdték meg a pergamenmásolat aláírását. A legtöbb aláírás valószínűleg ezen a napon került a dokumentumra, bár néhány küldött csak később csatlakozott az aláírókhoz.
1776. július 2. – A Kongresszus egyhangúan szavaz
A Függetlenségi Nyilatkozat megszületésének közvetlen előzménye a Richard Henry Lee virginiai küldött által 1776 júniusában előterjesztett indítvány volt, az úgynevezett Lee-határozat, amely kimondta, hogy a 13 amerikai gyarmatnak
szabad és független államokká
kell válnia. A Kongresszus 1776. július 2-án fogadta el a javaslatot, ezzel hivatalosan is megszavazva a brit uralom alóli elszakadást.
A telepesekre kivetett képviselet nélküli adók, a helyi önkormányzati jogok és a kereskedelem korlátozása és a megnövelt katonai jelenlét egyre inkább elmérgesítette az észak-amerikai gyarmatok és a brit korona közti feszültségeket. A kezdeti békés tiltakozások fokozatosan fegyveres konfliktussá alakultak, amellyel a gyarmatok vezetői a Nagy-Britanniától való elszakadás mellett döntöttek.
Bár a Nyilatkozatnak voltak egyéni szerzői, valójában a gyarmatok közös álláspontját fejezte ki. Minden gyarmatnak megvolt a saját kormánya, érdekei és küldöttei, a szöveg mégis egységes politikai fellépésként fogalmazta meg a döntést.
A megfogalmazás tudatosan úgy épült fel, hogy ne egy helyi lázadás benyomását keltse, hanem egy összehangolt, kollektív politikai akaratot tükrözzön.
olyan gyarmat nevében született, amelyekből később létrejött az Egyesült Államok.
1776. július 4. Függetlenségi Nyilatkozat aláírása
A Függetlenségi Nyilatkozat aláírása nem egyetlen drámai pillanatban történt, ahogy azt gyakran elképzelik.
A Kongresszus először elfogadta a szöveget, majd azt nyomtatott formában közzétették, ezt követően – körülbelül egy hónap után – készült el a hivatalos, pergamenre írt példány, amelyet a küldöttek később aláírtak.
A Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása egy hosszú politikai konfliktus fordulópontja volt, amely a brit uralommal szembeni ellenállást hivatalos állásfoglalássá és új nemzeti irányváltássá alakította. Míg a gyarmatok kezdetben a brit uralom keretein belül követeltek nagyobb önállóságot és a jogaik tiszteletben tartását, a konfliktusok eszkalálódásával a hangsúly egyértelműen a függetlenség kivívására helyeződött
A Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának célja az volt, hogy a küldöttek támogatása egyértelműen látható és maradandó legyen.
A gyarmatok különböző részeit képviselő delegáltak egyéni felelősséget vállaltak döntésükért, így az aláírók listája bizonyos értelemben magával a dokumentummal egyenrangú jelentőséggel bírt.
Az aláírók közül Robert Morris (Pennsylvania) később kulcsszerepet játszott a forradalom finanszírozásában, és anyagi támogatása nélkül egyes fontos hadjáratok kimenetele is másképp alakulhatott volna.
A küldöttek 1776. augusztus 2-án kezdték el aláírni a Nyilatkozat hivatalos példányát, elsőként John Hancock, a Kongresszus elnöke. A további aláírások gyarmatonként, szervezetten kerültek a pergamenre. A Nyilatkozat híre augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe.
Rajta kívül más aláírók is jelentős szerepet vállaltak a függetlenségi háború különböző területein, legyen szó katonai, politikai vagy diplomáciai tevékenységről – Benjamin Franklin például a diplomáciában vált kiemelkedővé, különösen franciaországi tevékenysége során.
küldött írta alá, akik a 13 gyarmatot képviselték.
Az ötös bizottság
A Függetlenségi Nyilatkozat alapjainak kidolgozásával a Kongresszus az öttagú bizottságot bízta meg. A tagok egyéni politikai tapasztalatai erősen befolyásolták a szöveg alakulását, a végső formát azonban már a Kongresszus határozta meg.
Így bár a dokumentum alapvetően egy szűk kör munkája, összességében a forradalmi vezetés közös döntésének eredménye, amely végül egységes politikai állásfoglalássá formálta a szöveget.
- Thomas Jefferson (1743–1826): A Nyilatkozat fő tervezetének elkészítésére kapott megbízást. Az ő megfogalmazása lett az alap, amelyet a Kongresszus később megvitatott és módosított.
- John Adams (1735–1826): A függetlenség egyik leghatározottabb támogatója volt a Kongresszusban. Átnézte Jefferson szövegét, és erőteljesen kiállt egy hivatalos, függetlenséget kimondó nyilatkozat mellett.
- Benjamin Franklin (1706–1790): A bizottság tapasztaltabb tagjaként diplomáciai rutinjával és szerkesztői érzékével járult hozzá a szöveg finomításához, mielőtt az a Kongresszus elé került.
- Roger Sherman (1721–1793): Connecticut képviseletében vett részt a munkában, politikai tapasztalata pedig segített abban, hogy a dokumentum szélesebb gyarmati képviseletet tükrözzön.
- Robert R. Livingston (1746–1813): New York képviselőjeként volt jelen a bizottságban, amely azért is különösen érdekes szerep, mivel államának küldöttei a függetlenségi szavazás idején még tartózkodtak.
Bár a Nyilatkozat végső formája kollektív munka eredménye, Jefferson neve maradt a középpontban, mivel az ő tervezete adta meg azt az alapot, amelyből a végleges szöveg megszületett.
A Nyilatkozat célja és jelentősége
[…] S ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. […]
Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, 1776
A Nyilatkozat célja az volt, hogy a Kongresszus egy világos és nyilvános állásfoglalást tegyen közzé abban az időszakban, amikor egyszerre kellett kimondaniuk és megindokolniuk a függetlenség iránti akaratukat.
A bevezető részek alapvető elveket fogalmaznak meg a jogokról és a kormányzásról. Ezt követően a szöveg a brit uralommal szembeni vádak felsorolására tér át, ami a dokumentumnak egyszerre ad filozófiai és politikai jelentést.
Bár a Függetlenségi Nyilatkozat a szabadság és az egyenlőség eszméit hirdette, ezek a jogok kezdetben nem terjedtek ki minden társadalmi csoportra. A rabszolgák, a nők és az őslakos amerikaiak nagy része nem részesült ugyanazokban a jogokban, mint a fehér férfi telepesek. A megfogalmazott eszmék és a korabeli valóság között ezért jelentős ellentmondás húzódott.
A Függetlenségi Nyilatkozat jelentősége messze túlmutat 1776-on. A dokumentum az Egyesült Államok egyik alapító szövegévé vált, és a későbbi amerikai vezetők, illetve az alapító atyák számára is konkrét alapot adott a nemzetközi diplomáciai kapcsolatokban.
Alapelvei máig meghatározzák, hogyan gondolkodnak a szabadságról, az emberi jogokról, a kormányzásról és a nemzeti identitásról a későbbi generációk.
Felhasznált irodalom
- National Archives (n.d.) Declaration of Independence (1776). Elérhető: https://www.archives.gov/milestone-documents/declaration-of-independence (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- National Archives (n.d.) Declaration of Independence: A Transcription. Elérhető: https://www.archives.gov/founding-docs/declaration-transcript (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- National Archives (n.d.) How Was It Made? Elérhető: https://www.archives.gov/founding-docs/declaration/how-was-it-made (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- National Archives (n.d.) The Declaration of Independence: How Did It Happen? Elérhető: https://www.archives.gov/founding-docs/declaration/how-did-it-happen (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- National Constitution Center (n.d.) Declaration of Independence Resources. Elérhető: https://constitutioncenter.org/declaration-of-independence-resources (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- National Constitution Center (n.d.) Robert Morris, Jr. Elérhető: https://constitutioncenter.org/signers/robert-morris-jr (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- National Park Service (n.d.) Declaration of Independence Timeline. Elérhető: https://www.nps.gov/inde/learn/historyculture/resources-declarationofindependence.htm (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- U.S. Department of State, Office of the Historian (n.d.) The Declaration of Independence, 1776. Elérhető: https://history.state.gov/milestones/1776-1783/declaration (Hozzáférés: 2026.05.03.)
- Library of Congress (n.d.) Thomas Jefferson: Declaration of Independence: Right to Institute New Government. Elérhető: https://www.loc.gov/exhibits/jefferson/jeffdec.html (Hozzáférés: 2026.05.03.)
Összefoglalás AI segítségével
Tetszett a cikk? Értékeld!
Loading...