Énekoktatás aktív dalszerző-énekesnőtől - Személyre szabott tréning, hangképzés, stilisztika és improvizáció egy szuper közösségben

Diána interjúja

• Mióta alakult ki benned a zene, és különösen a kedvenc hangszered iránti szenvedélyed?

  Amióta az eszemet tudom, a zene jelenti számomra az önkifejezést és a kapcsolódást. Zenész családban nőttem fel: nagymamám énektanár, édesanyám is énekesi pályára készült, így a közös zenélés természetes része volt a mindennapjainknak. Már óvodásként is egy fésűt szorongatva játszottam el, hogy a színpadon állok.
  Talán kilencéves lehettem, amikor végérvényesen eldőlt bennem, hogy az éneklés lesz az utam. Ebben óriási szerepe volt annak, hogy fél éven át nálunk lakott az akkori példaképem, egy hazai énekes – közvetlen közelről láttam, mit jelent hivatásként élni a zenét. Életem egyik legmeghatározóbb inspirációja volt.

• Milyen zenét hallgatsz újra és újra ugyanazzal az élvezettel (és anélkül, hogy megőrülnél)?

  A zenei ízlésem nagyon hangulatfüggő, szinte minden műfajt örömmel hallgatok. Ami azonban sosem veszíti el a varázsát számomra, azok a különféle fúziós irányzatok.
  
  Teljesen magával ragad, amikor egy dal több zenei világból merít és különféle műfaji elemeket emel be az adott műbe. Ezekben a zenékben mindig marad valami felfedeznivaló, és pontosan ezt szeretem: a rétegek sokaságát és a kreatív szabadságot.

• Mesélj nekünk a valaha tanított legnehezebb vagy legcsodálatosabb leckéről!

  Az egyik legmeghatározóbb tanítási élményem egy olyan tanítványomhoz kötődik (nevét természetesen nem említem), akiben a fiatalabb önmagamat láttam. Rendkívül jó adottságokkal érkezett hozzám, mégis annyira gátolta magát, hogy az első hetekben azt is nehezére esett megengedni, hogy hangot adjon ki.
  
  Hiába próbáltam oldani a helyzetet humorral, játékos gyakorlatokkal vagy “rosszul éneklős” feladatokkal, nem a technikán múlt: emberileg és érzelmileg kellett biztonságban éreznie magát.
  
  Ekkor döntöttem úgy, hogy minden óránk elejére beiktatunk egy 30 perces beszélgetést egy tea mellett. A szorongásairól, a gátlásairól, vagy éppen bármiről beszélhettünk, ami nyomta a lelkét. Külön gyakorlatokat is végeztünk (például reparenting alapok), hogy oldjuk ezeket a blokkokat. Ezt a fél órát soha nem számoltam fel – emberileg és zeneileg is szüksége volt rá, én pedig igyekszem mindenben támogatni a diákjaimat az órákon kívül is.
  
  A fordulópont máig élénken él bennem: egyszer csak minden előzetes gondolkodás nélkül énekelte ki azt a belt technikát igénylő részletet, amitől hónapok óta rettegett, a gátlás feloldása miatt a hangszíne is megváltozott - önazonossá vált.
  
  Ez az alkalom különösen azért volt katartikus számomra, mert én annak idején rendszeresen találkoztam frusztrációval, nyomással és türelmetlenséggel a tanáraimtól hasonló szituációkban. Akkor kezdődött bennem a teljesítménykényszer és a mai napig hordozom magammal az akkori stresszhelyzeteket. Borzasztóan jó érzés volt tudni: én nem ezt adtam tovább, hanem pont azt, amire annak idején nekem lett volna szükségem.

• Szerinted melyik hangszert a legbonyolultabb elsajátítani és miért?

  Úgy gondolom, ez nagyban személyfüggő.
  
  Ha azonban általánosságban kellene választanom, az emberi hang az egyik legösszetettebb "hangszer". Nem látjuk, hogyan működik, mégis a test teljes integrációját igényli; egyedi, személyes és sokszor érzelmileg is sebezhetővé tesz minket. A hangképzés végtelenül variálható – a klasszikus technikától a metal screamig –, ezért különösen nagy önismeretet és testtudatosságot igényel.
  
  Ettől függetlenül mindenkinek van saját hangszeri beállítottsága: valakinek a vonós hangszerek okoznak nehézséget, másnak az ütősök, számomra pedig a fúvós hangszerek technikai világa szinte felfoghatatlan.

• Számodra mi a siker kulcsa?

  Az utóbbi egy évben fogalmazódott meg bennem igazán, mit jelent számomra a siker.
  Korábban a követőszámokban, a fellépések nagyságában, a rádiós játszásokban mértem – észre sem vettem, milyen könnyen kötöm ezekhez a saját értékemet. Ez óriási nyomást teremtett és hosszú távon kiégéshez vezet.
  Ma a siker számomra azt jelenti, ha valaki őszintén kapcsolódni tud ahhoz, amit átadok – akár egy tanórán, akár egy színpadon, akár egy beszélgetés során.
  Mélyen hiszek abban, hogy a zenész nem csak magának zenél: sokszor csatornaként működünk. Ha akár egyetlen ember úgy érzi a jelenlétemben, hogy valaki kimondta helyette azt, amit ő nem tudott megfogalmazni, akkor már megtörtént az, amiért érdemes csinálni.

• Nevezz meg hármat álmaid zenészei közül, akivel együtt zenélnél egy bárban hajnali 2-kor, és mondd el, miért!

  Az első név, ami rögtön eszembe jut, a Hiatus Kaiyote. 2022-ben volt alkalmam élőben látni őket, és mély benyomást tett rám nemcsak a technikai precizitásuk, hanem az a sugárzó, pozitív energia is, amit a színpadon átadtak.
  
  Hasonlóan meghatározó számomra Floor Jansen is. A rock és metal világába ekkoriban kerültem igazán bele, és a hangképzésének sokszínűsége, stabilitása és ereje mai napig inspirál; az egyik legnagyobb etalonnak tartom a női hangok között.
  
  Harmadiknak Yebba-t említeném, aki elképesztő vokális sokszínűségével és szerénységével régóta nagy hatással van rám – énekesként és dalszerzőként is rendkívül sokra tartom.

• Ossz meg velünk egy anekdotát, ami a munkádhoz vagy az iskolai tanulmányaidhoz kapcsolódik.

  Nagyon sokszor tapasztalom – magamon és a tanítványaimon is, hogy előbb hisszük el, hogy valamire nem vagyunk képesek, mint hogy tényleg esélyt adnánk magunknak. Ez az önkorlátozás az egyik legnagyobb akadály, amivel zenészként találkozom.
  
  Emlékszem, amikor egy különösen nehéz riff–szólót szerettem volna megtanulni. Két és fél óra metodikus gyakorlás után annyira frusztrált lettem, hogy teljesen kiborultam: elkezdtem kritizálni magam, odáig jutva, hogy „minek erőlködöm”, „én vagyok a világ legrosszabb énekese” – vagyis pontosan az történt, amit tanítványoknál is gyakran látok. A sikertelenség pillanata egyfajta önigazolásként kezdett működni: „tudtam, hogy úgysem fog menni” - ez a jelenség pedig nagyon alattomos, mivel minden új kísérletnél még mélyebbre ássa bennünk a tévhitet, hogy nem vagyunk elég jók.
  
  Miután sikerült megnyugodnom és kilépnem ebből az érzelmi spirálból, adtam magamnak még tíz percet elvárások nélkül. Ezzel az empatikus hozzáállással sokkal nyugodtabban tudtam dolgozni, még aznap sikerült felénekelnem stúdióban a részt.
  
  Nem ez volt az első alkalom, hogy rájöttem: gyakran nem a technikai nehézség, hanem a saját fejünkben zajló narratíva hátráltat a legjobban. A vocal fry vagy a rasp elsajátítása is évek munkája volt számomra, mégis visszatekintve világos: sokkal gyorsabban, könnyedebben és stresszmentesebben haladtam volna, ha nem az önkritika vezérelt volna.
  
  Ezekből a helyzetekből tanultam meg igazán, mennyire nem mindegy, hogyan beszélünk magunkkal.

• Mi az a különleges tulajdonságod, ami miatt Superprofnak számítasz, akit minden tanuló imád?

  A legtöbb tanítványom azt emeli ki, hogy rendkívül sokat segít nekik az a módszer, ahogyan a hangképzéseket hétköznapi hangutánzó szavakkal és egyszerű, könnyen átélhető érzetekkel magyarázom el. Hiszek abban, hogy az énektechnika nem misztikum, és minden hang mögött van egy konkrét, megtanulható érzés vagy testérzet. Éppen ezért szinte minden technikára találunk olyan indulatszót vagy hétköznapi hangot, amely tökéletesen megmutatja, milyen pozíciót keresünk. Ez nagyon gyorsan lebontja a „ez biztos valami varázslat / különleges adottság kell hozzá” típusú félelmeket, és valódi sikerélményt ad a tanulóknak.
  
  Emellett a tanórák hangulatát is sokan dicsérik: közvetlen, energikus és nagyon interaktív vagyok. Rengeteget demonstrálok, magyarázok, és addig keresem a megfelelő szemléltetést, amíg teljesen világossá nem válik, mit miért csinálunk. Fontos számomra, hogy a tanítvány ne csak meg tudja csinálni a gyakorlatot, hanem értse is, mi történik - így otthon is felismeri majd, ha jó úton jár, vagy ha valami épp eltér attól, amit keresünk.
  
  Emellett a diákjaim gyakran kérnek egyedi témákat, így folyamatosan bővítem a speciális modulokat: külön részünk van például harmonizálásról, tudatos improvizációról, riffs & runs felépítéséről, kiemelésfajtákról is.