Fiatalos, mérnöki diplomával rendelkező, nyugdíjas, a matematika szépségeinek kedvelője,a tárgy megszerettetésére vállalkozó és türelemmel megáldott szakember vállalja ált. és középiskolások tanítását

Imre interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágad és a magánórák iránt?

  A matematika mindig a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Mindig szerettem az érdekes logikai kérdéseket és feladványokat. Az iskolában szerencsés is voltam, mert szinte mindig rendkívül jó tanáraim voltak, akik szerettek és sok figyelmet kaptam tőlük. Szinte egyenes út vezetett számomra a matek versenyekhez. Mivel elég sikeres voltam a matekban, az osztálytársaim sokszor megtiszteltek bizalmukkal és a segítségemet kérték. Általában tetszett nekik a segítség, amit kaptak tőlem, s nekem is sikerélmény volt látni a fejlődésüket. Így mivel szerény anyagi körülmények közé születtem, már a középiskolában és később az egyetemen is magán
  óraadást vállaltam, ami sokat segített a tanulmányaim finanszírozásában. Az egyetemi éveimet követően eltávolodtam az oktatástól, amihez a gyermekeim iskoláskorúvá válása terelt vissza. Nekik segítettem nagy örömmel és türelemmel. Sok büszkeségre adott okot az előre menetelük, s az egyetemen már teljesen önállóan tanultak, sőt igazából a korábbi énemhez hasonlóan ők is segítettek másoknak a tanulásban. Az oktatáshoz csak mostanában, a nyugdíjas koromban kanyarodtam vissza, egyrészt, hogy felelevenítsem a régi sikerélményeket azzal, hogy segítek a fiataloknak, másrészt fontos szempont volt az is, hogy hasznossá tegyem
  magamat.

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról és azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!

  Már kora gyermekkoromban megfogott a matematika logikája, szépsége és azt kell mondjam: egyszerűsége. Sokszor kisebbségben maradtam ezen véleményemmel, de ettől nekem még ez volt és ez is maradt a véleményem. Akkoriban nem voltak még sem okos, sem egyszerű telefonok, sem tabletek és számítógépek, sőt televízió is csak néhány jobb módú családban, szóval iskola után, testvér híján vagy sportoltam vagy matek példákat és verseny feladatokat oldottam meg. A tanítás során sajnos sokszor találkozok azzal, hogy a tanulók nem szeretik, sőt félnek tőle, vagy utálják is a matekot, aminek hangot is adnak, szóval azt gondolják és ki is
  mondják, hogy ők „hülyék a matekhoz”. Ezen még ma is elcsodálkozok és egyik fő feladatomnak ezen tévhit megváltoztatását, a rácáfolást, a kigyomlálását tartom. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy mi vezet ahhoz, hogy az iskolába lelkesen, izgalommal és
  kíváncsian ballagó elsősből sok esetben ilyen kiábrándult, önbizalom hiányos iskolás lesz. Arra a következtetésre jutottam, hogy ezen sorsok mögött a legtöbb esetben hasonlóan fásult, csalódott és kiábrándult tanári sorsok húzódnak meg. Egy ilyen eltévedt sorsért szerintem 70%-ban az oktatási rendszerünk, a tanáraik a felelősek, s persze mintegy 30 %-ban a diák is hunyó a nem kívánt eredményben. Nem kívánom a tanulókat felmenteni, de legyünk őszinték: ki az, aki örömmel és figyelemmel fordul azon dolgok felé, amiben állandó kudarcok érik? S ugyancsak elgondolkoztató, hogy lehet az, hogy egy diák több évismétléssel a háta mögött a
  11. osztályban ismét megbukik matekból, majd a nyarat ellébecolva kettő héttel a pótvizsga előtt eljön hozzám, hogy segítsek. Az általam íratott felmérő dolgozat nulla pontos lett, azaz lövése sem volt semmihez. Ehhez képest a két hét alatt hatszor kettő órát tanultunk együtt, s a pótvizsgán úgy kap hármast a teljes évi anyagból, hogy pótvizsgán mégsem illik négyest adni…
  Nem kell válaszolni, elég elgondolkozni…

• Mesélj a példaképeiről, legyen szó tanárról vagy egy másik személyről, aki nagy benyomást gyakorolt rád, vagy egy olyan munkáról, amely inspirált!

  A matematikához való viszonyulásomat középiskolai tanárom, Lévárdi László tanár úr helyezte igazi alapokra, bár akkorra már nagyon szerettem a matekot, de mégis Ő volt az, aki a legnagyobb lenyomatot bevéste az elmémbe. Ő zseniálisan és óriási türelemmel magyarázott, fáradhatatlanul, amíg mindenki szemében az értelmet nem látta csillogni. Példákon keresztül
  tanította az elméletet, s mindenre mindig több megoldást mutatott. Minden órán röpdolgozatot írtunk, s minden hónapban egy kétórás nagy dolgozatot is. Rengeteg osztályzatunk volt, de a 36 fős osztály átlaga (igaz matek-fizika tagozatosok voltunk, de) négy egész felett volt! Érettségi után a 36 főből 27-et vettek fel a különböző egyetemekre!

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője légy?

  Türelem, megértés, tolerancia. Jó szaktudás, Önbizalom, de szerénységgel párosulva, és az embertársaim tisztelete.

• Mondj el nekünk egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban!

  Egy 18 éves fiú befejezte a 12. osztályt, matematikából 4-es érdemjegyet kapott. Egy hónappal később a matematika írásbeli sajnos nem sikerült neki, megbukott. Az eredménye elkeserítő volt: 5/100 pont, azaz 5 %, amíg a kettes a 25 %-os határ felett volt.
  Valóban elkeseredett. Ha egyáltalán vigasztalhatta volna valami az az lett volna, hogy volt, akinek még nála is gyengébben sikerült, szóval nem ő lett a legutolsó az osztályából. A nyarat valóban elkeseredetten, de mégis kikapcsolódással töltötte. Szeptember elején kezdte érezni, hogy ez így nem lesz jó, mert kb. 5 hét múlva lesz a pót érettségi a 8-12- osztályos anyagból. Öt héttel a vizsga előtt eljött hozzám, hogy segítsek. Hogy képbe kerüljek, megírtuk a 45 perces próba érettségit, aminek az eredménye: 0/30 pontra sikeredett. Hmmm van mit behoznia, állapítottuk meg közösen. Négy kétórás együtt tanulás után tettünk egy újabb próbát, melynek
  eredménye 10/30 pont lett és további három példát is megoldott, csak figyelmetlenségből elszámolta, így elvesztett további 6 pontot. Ezen pár alkalom alatt a némi matek tudás mellett szert tett egy mondatra, amely minden órán többször elhagyja az ajkait: „Hát ez ilyen egyszerű?” A történetet még nem tudom befejezni, mert folytatjuk a tanulást. Most szeptember 20.-a van, s a vizsgára október közepén kerül majd sor. Én a következő előjelzést tettem neki: „Sajnos hármasnál nem fogsz jobb jegyet kapni, mert a pótvizsgán nem adnak jobbat, akármit is produkálsz.” Remélem, hogy a tapasztalatairól majd ő beszámol Nektek a vizsga után, egy rövid véleményben…

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Egyetemen egy rendkívüli tudással rendelkező tanárnak majdnem sikerült elérnie, hogy megutáljam a matematikát. Kétségtelenül nagy tudású volt, mellette mindig sikerült hülyének érezni magamat. A sors úgy alakult, hogy a következő évben egy hasonlóan nagy szakmai tudással rendelkező professzor lett a tanárunk, aki viszont szívügyének érezte, hogy átadja nekünk a tudását, azaz minél többen megértsük a matekot és valóban jók legyünk belőle. Hogy hogy nem azonnal visszaállt a rend: a matek lett ismét a kedvenc tantárgyam és a szigorlatom pedig jeles.

• Segíts nekünk egy kicsit jobban megismerni azáltal, hogy mesélsz kicsit a szenvedélyeidről (amit egy nap a Superprofon keresztül is megoszthatsz).

  Játékos kedvű legény vagyok: szeretem a sportokat, a sakkot, a kártyajátékokat, a biliárdot, a bowlingot, a darts-ot, a mini golfot és a kvízeket, valamint a társasjátékokat. Cserébe nem iszom, nem dohányzok, nem fogyasztok tudat- módosító szereket és lóversenyekre sem járok fogadni.

• Mitől vagy Superprof (azon kívül, hogy válaszoltál erre az interjúra :-P)?

  Az itteni szabályoknak megfelelően teljesítettem ennek követelményeit, ezért megkaptam a címet. Amúgy egyébként egy vidám és fiatalos, nyugdíjas mérnök vagyok, aki még sok tanítványnak szeretne segíteni.