Gyógypedagógus vagyok immár több mint 6 éves tapasztalattal. Tanulási problémák feltérképezését, majd új technikák tanítását vállalom. Plusz tantárgyi korrepetálással is foglalkozom.

A tanárnéni a feleségem. Nagyon jól ismerem mint ember és mint tanár is.
Emberként csupaszív és szeretetre méltó, szeretni tudó. A gyerekeket különösen szereti. Maradandó személyes élményem, hogy mikor Sümegen voltunk nyaralni egy közös ismerősünknél, az unokáival játszott. A gyerekek (akkor 2 éves körül) odavoltak a játékért és a meséjéért, az elvileg zárkózott gyerekek odabújtak egyből a feleségemhez. Másnap felhívta a feleségemet az ismerősünk, hogy “Ugye tudod, hogy jó kis esti programot csináltál nekünk tegnapra?” Ugyanis mikor elmentünk, este még egyszer el kellett játszania a játékot az ismerősünknek a gyerekekkel, annyira tetszett nekik.
A feleségem mellesleg gyógypedagógus a Gyöngyösön, 5 és fél éve dolgozik ott, egy éve, mint osztályfőnök. Ott sikerült az „iskola rosszát” „megszelidítenie”. Ráfogták ugyanis, hogy ő milyen rossz, de a feleségem szeretettel fordult hozzá, és onnantól csak neki fogadott szót. Mikor elballagtak, ez a „rossz fiú” kérdezte, hogy „Ugye megölelhetlek, tanárnéni?” Az iskolában egyszer bögrét és mikulás csokit is kapott tőle, ezzel jelezte a gyerek, hogy mennyire szereti a tanárnénit.
Saját gyermeke egyelőre nincsen, de férjeként biztos vagyok benne, hogy egyszer jó anyukája lesz a gyermekeinknek. Bármelyik iskolába vagy magántanítvány mellé bátran ajánlom tanárnak, pedagógusnak.