Kémiát mindenkinek! Ne csak tanuld, értsd is meg - az alapoktól a egyetemig.

Olivér interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágad és a magánórák iránt?"

  A tudomány felé már nagyon nagyon kis koromban kacsintgattam, ha hihetünk a családi legendáknak, akkor 4 éves koromban döntöttem el, hogy kutató leszek egyszer. Van egy természetes kíváncsiságom minden felé, ami körülvesz, ez nagyon sokat segített ebben. Anyukám konyháját rendszeresen felrobbantottam vagy gyújtottam, ezért Ő az akkori általános iskolám kémiatanárára bízott, aki nagyon sokat foglalkozott velem és azzal, hogy ne otthon kelljen kiélnem a kísérletezős vágyaimat. A középiskolát már nagyon célzottan a kémia irányában választottam meg. Az egyetem előtti évben kezdtem el magánórákat adni 1-1 tanulónak, és rettentően szerelmes lettem a tanításba, így egyértelmű volt, hogy folytatni fogom a későbbiekben is. Ennek maholnap 5 éve lesz, és kicsit sem ocsúdott a lelkesedésem!:)

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról és azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!"

  Vagyok olyan szerencsés helyzetben, mivel elég korán kiderült hogy milyen irány érdekel engem, hogy gyakorlatilag nincsen olyan területe a szakmának, amivel nem foglalkoztam még. Eleinte a szintetikus-szerves kémiával foglalkoztam többet, viszont manapság inkább az analitikai kémiai irányban mozgok, ezen belül is az nukleáris kémia/magkémia területén. Imádok fun factezni, és az évek alatt felszedtem jó néhányat, és nagyon szeretem ezeket beleépíteni az óráimba. Nincsen olyan része a szakmának, amiről ne beszélnék szívesen, viszont talán a kedvencem az alapösszefüggések alkalmazása, és az ezekhez tartozó magyarázat volt. Nagyon szeretem látni, ahogy a tanulók szépen lassan meglátják mindenben az összefüggést, vagy megértik azt, hogy egy adott képlet mögött mi a logika, hogyan épülnek fel a rendszerek, és elkezdik elsajátítani a kémiai gondolkodásmódot.

• Mesélj a példaképeiről, legyen szó tanárról vagy egy másik személyről, aki nagy benyomást gyakorolt rád, vagy egy olyan munkáról, amely inspirált!"

  Kiskoromban Nicola Tesla munkáinak voltam a megszállottja, minden róla szóló könyvet, cikket vagy filmet folyamatosan bújtam. Kicsit közelebbi példaképem nagybátyám volt, aki bár kevésbé mozog a tudományos illetve akadémiai körökben, egy nagyon megbecsült mérnök szakember, aki a világot járja különböző versenyek és kiküldetések végett. Rajtuk kívül borzasztó sok szakmai példaképem volt, főleg oktatók, akik inspiráltak a munkájukkal vagy életükkel. Mégis, aki a legnagyobb hatással volt rám szakmai szempontból, az egy nagyműszeres laboratórium tanárom volt, még a technikusi évemből. Egy iszonyatosan nagy tudású szakemberről van szó, aki az egész életét a vegyiparban töltötte. Imádtam az óráit, és valahol azt is, hogy akármennyit is tanultam, mindig tudott olyan kérdezni amiről fogalmam sem volt hogy hogyan kellene megválaszolni. Ő inspirált, hogy mindenképpen kezdjem el az egyetemet.

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője légy?

  Kíváncsiságra, kíváncsiságra és még több kíváncsiságra. Kérdezni kell, és válaszokat keresni, illetve egy suhintásnyi alázat sem árt a szakmával szemben. :)

• Mondj el nekünk egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban!

  Kedvenc történetem a középiskolából maradt meg, amikor is egy roppant tehetséges osztálytársammal az órák után egy kisebb projekt keretein belül kén-hidrogént állítottunk elő. A kén-hidrogénről azt kell tudnunk a történethez, hogy egy elképesztő büdös gázról beszélünk, egészen konkrétan záptojás szaga van, ami a ruhában is benne marad. Mindezeknek tudatában - egyébként helyesen - ezt a labor vadi új elszívófülkéje alatt kezdtük el megcsinálni. A reakció szépen ment, gázt tudunk termelni és felfogni, úgyhogy hatalmas siker volt. Ám ekkor csattant az ajtó ki, és a fél tanári kar orrukat fogva kérdezték, hogy mi mi mégis megint mit csináltunk, mert a tanári gyakorlatilag használhatatlan a felső szinttel együtt a szag miatt (itt azt érdemes megjegyeznem hogy a tanári nagyjából 30 méterre volt a laborajtótól). Mi értetlenkedve néztünk, hiszen direkt elszívófülke alatt csináltuk, és rövid nyomozás után kiderült, hogy nem jól vezették el az elszívófülke kimenő részét, és a labor előterébe szellőztettük ki a készült záptojásszagot.
  Ugyanitt történt amikor dinitrogén-oxidot szintetizáltunk úgy, hogy nem vettünk észre egy mikrorepedést az eszközön, és nagyon meglepődve tapasztaltuk a nevetőgáz hatásait laborgyakorlat közben. :)

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Abszolút! A szakmán belül is, nagyon sokáig kerestem az utamat, és akadt benne bőven nehézség és megakadás, egzisztenciális krízis, és a tanulmányaim során többször megkérdőjeleztem azt, hogy tényleg ezt szeretném-e csinálni, és ez nekem való-e. De valahogy mindig megtaláltam magamat a szakmában a nap végén, még ha voltak nehezebb időszakok is.

• Segíts nekünk egy kicsit jobban megismerni azáltal, hogy mesélsz kicsit a szenvedélyeidről (amit egy nap a Superprofon keresztül is megoszthatsz).

  Természetesen az egyik nagy szenvedélyem a kémia, fizika, és úgy a természettudományok általánosságban. Egészen kiskorom óta érdekel a régészet, paleontológia, csillagászat és a geológia. Ha a szakmán kívül szeretnék példát keresni, akkor nagyon szeretek zenélni, imádok minden hangszert és minden zene zsánert, játszani és hallgatni egyaránt. De az igazán nagy szenvedélyem a hegyek. Nagyon régóta foglalkoztat a hegymászás, sziklamászás, de az egyszerű boulder falmászás is. Nagyon szeretem az extrém sportokat.

• Mitől vagy Superprof (azon kívül, hogy válaszoltál erre az interjúra :-P)?

  Szakítok a hagyományos, iskolai tanítási módszertannal. Nem szeretem bemagoltatni a tanulókkal az adott témát, azt próbálom átadni nekik ami a képletek mögött van, a nagy egyetemes összefüggéseket. Úgy gondolom, hogy a kémia szeretete vagy utálata döntő többségben azon múlik, hogy mennyire vezetjük bele a tanulókat a tudományfilozófiába. Ki akarna megválaszolni egy olyan kérdést, amire senki sem kíváncsi? Vagy olyat aminek nem értjük a fontosságát, vagy hasznosságát?
  Jobban szeretem ezt úgy mondani, hogy én a tudományos, vagy kémiai gondolkodásmódot tanítom meg a hallgatóknak, és nem azt, hogy hogyan magoljanak be olyan definíciókat, amiket nem értenek. Szerintem sokkal sokkal többet ér el a tudományban az, aki érti és átlátja az összefüggéseket, és tudja hogy adott kérdésére hol kell keresni a választ, mint az, aki megpróbálja az összes kérdésre betanulni a választ. Tőlem ezt tanulhatják meg a tanulóim.