Mérnöktanárként gépész- és mechatronikai mérnök, műszaki menedzser szakos valamint középiskolás tanulóknak mechanikát oktatók!

István interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágod és a magánórák iránt?

  Már középiskolás koromban szívesen segítettem másoknak és általában eredményes volt a segítség. Az egyik kedvenc történetem ezzel a kapcsolatban egy fizika óra volt, ahol a lábszárunkon dörzsöltük a műanyag vonalzót padtársammal, az elektrosztatikus töltés szemléltetés céljából, és a tankönyv lapjai lapozgattuk vele. a tanárnő, akinek nem voltam a kedvence észrevett (természetesen csak engem.) Már kint is voltam a táblánál a Coluomb törvényből és egy laza 38-40 perces felelést produkáltam (csak azért ennyi, mert kicsöngettek). Nagyjából tudtam a válaszokat, így rossz jegyet nem tudott adni, hiába látszott rajta. Majd utolsó reményében megkérdezte az osztályt, hogy ki hogy értékel. Egyik osztálytársam pedig a következő értékelést adta: Így, ahogy István elmondta, végre megértettem! Több se kellett, teljesen vörös fejjel annyit mondott, hogy volt egy hibám, ezért csak közepes. Valahol itt dőlt el számomra, hogy van tehetségem abban, hogy másoknak magyarázzak, oktassak.

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról, azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!

  A gépészeti tudományokon belül nekem nagy kedvencem a mechanika. A mechanika alapjai, a modellezés az egyszerűsítés mindig hálás téma, illetve a mérnöki gondolkodásmód átadása. Mérnökként ugyanis nem az új törvényeket kell felfedeznünk,a hanem a meglévőket használva kell a lehető legjobb terméket előállítani.

• Mesélj a példaképeiről, legyen szó tanárról, aki nagy benyomást tett rád, vagy olyan munkáról, amely inspirált!

  Szerencsére sok olyan pedagógushoz volt szerencsém, akár tanárként akár kollégaként, akikre mondhatom, hogy példaképek.

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője legyen?

  Pontosság, monotonitástűrés, kreativitás, precízség, befogadókészség, nyitottság

• Mondj el nekünk egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban?

  A mérnöki gondokodásmódról szoktam egy kis történetet mesélni a kis piros labda térfogatáról. Egy mérnök, egy fizikus és egy matematikus feladata, hogy megmérjék egy kis piros labda térfogatát.
  A matematikus megméri az átmérőt, és kiszámolja a térfogatot.
  A fizikus vízbe nyomja a labdát, és megméri, mennyi folyt ki.
  A mérnök előveszi a kis piros labdák katalógusát, és megnézi a szabványos térfogatot.

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Középsikolában ének-zene tantárgyból fajult odáig a nemtörődömségem, hogy élet-halál kellett kűzdenem félévkor. Ezért a nagyszünet szolmizációját kellett megtanulnom kívülről (Amit négy hónapig nem voltam hajlandó, mert felesleges szerintem). Természetesen "a rendszer nyert" :D megtaultam és mai napig várom, hogy mikor lesz szükségem arra, hogy d-m-m-m-r-d-s || s-f-m-m-m-r-d-s || s-f-m-f-s-f-s-l-t-d ... :D

• Segíts nekünk egy kicsit jobban megismerni azzal, hogy beszélsz a szenvedélyeidről (amit egy nap megoszthatsz a Superprof-on keresztül).

  A tudás nem egyéni kincs, hanem mindekié. Bárkinek, aki hozzá akar jutni, biztosítani kell ezt a lehetőséget. Én ebben szeretnék közre játszani és közreműködni.

• Mitől vagy Superprof (azon kívül, hogy válaszoltál erre az interjúra :-P)?

  Talán a diákokhoz való hozzáállásom miatt. Ha kell 25-ször is nekifutok egy magyarázatnak, ha kell tortákat rajzolok a törtes feladatoknál, a lényeg hogy a diák megértse azt amiért odaült. Ha vissza tudja mondani, akkor még csak félig vagyunk meg, mert úgyis addig macerálom, amíg meg nem érti teljesen. Onnantól már semmi nem tud eléállni!