Sziasztok! 20 éves rutinnal Labdarúgóként (és sok-sok más mozgásformában), szakmai tapasztalattal Edzőként egyéni/csoportos edzéseket vállalok Bp.-n és környékén.

Ákos interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágod és a magánórák iránt?

  Hogyha őszinte akarok lenni, akkor konkrétan életem első vivid emlékétől kezdődően futballista akartam lenni. Az egész egy ócsai büntetőrúgó bajnokságon indult, ahol természetesen nagyon élveztem a nálam sokkal tapasztaltabbak, rutinosabbak, ügyesebbek elismerését.
  
  Viszont már akkor megszületett bennem az érzés, hogy én nem feltétlen akarok a csapatom legjobbja lenni, sokkal inkább, jobbá akarom tenni, azokat akik körülöttem vannak. Hát így kezdődött az egész, és igazából azóta is minden napomnak ezzel a szemlélettel megyek neki!

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról, azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!

  Aki ismer engem, vagy látott már engem egyáltalán labdarúgó tevékenységet nézni, netalán játszani, az pontosan tudja, hogy olyankor a szemem csillog, a szívem pedig legalább ezerrel ver, ha nincs nálam a labda.
  
  Ha pedig végre hozzám kerül, akkor csak a 2000-es évek amerikai sportdráma sorozatából, a Friday Night Lightsból, Coach Taylor karakterének szavai visszhangoznak a fülemben: ’Clear Eyes, Full Hearts, CAN’T LOSE!!!!” – Ami magyarul nagyjából annyit tesz: „Ha a szemek tiszták, a szívek teli vannak, akkor NEM VESZÍTHETÜNK!”

• Mesélj a példaképeiről, legyen szó tanárról, aki nagy benyomást tett rád, vagy olyan munkáról, amely inspirált!

  Edzőként a példaképem a nagybátyám, akit a Pest megyei futballéletben szereplők valószínűleg csak „Gusztibá”- ként ismernek. 4 éves koromtól egészen 13 éves koromig mindig támogatott alsónémedin, hogy fejlődjön a csapatunk.
  
  Majd később, ócsán mikor még az ififutballba először belekóstoltam egy fél szezon erejéig, 15 évesen, nála kezdtem el belső védőt játszani. Ahol igazán kialakult a futballszemléletem, azon a poszton láthattam át az egész pályát, a kulcsmozdulatokat, a sikerek és a bukások közti nüansznyi különbségeket.
  
  Nagyjából 2005-től 2019-ig, amíg volt időm minden hétvégén Labdarúgást nézni, akkor pedig Lionel Andrés „A Bolha” Messi mozdulatait, gondolkodását kísértem figyelemmel. Mert úgy játszik a mai napig, mintha a labda tényleg a része lenne, és minden mozdulatában benne van a szenvedély és a zsenialitás. Az ő hozzáállása és elkötelezettsége a futball iránti példakép számomra, mert megmutatja, hogy tehetséggel és kemény munkával bármit elérhetünk, ha eléggé akarjuk, legyünk bármekkorák is most az életben!
  Illetve egyetemista éveimben pedig óriási hatással volt rám Dr. Kiss Rita Mária (DSc), a BME MOGI Tanszékvezetője. A szakmai elhivatottság és kiválóság megtestesítője, akinek munkája és vezetése inspirálóan hat rám minden egyes nap. Az ő irányítása alatt szerzett tudás és tapasztalat nélkülözhetetlen volt a szakmai fejlődésemben.

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője legyen?

  Ahhoz, hogy valaki a szakterületem jó szakértője legyen, elsődleges a szaktudás, mert ugye, ha nem tudod, mit csinálsz, az hamar kiderül. Hitelesség nélkül sem megy, mert bármit is mondasz, annak súlya van, és ha nem vagy hiteles, akkor minden szavad elveszíti az értékét. Illetve önbizalom is kell, mert ha te sem hiszel magadban, akkor mások miért tennék?

• Mondj el nekünk egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban?

  Történt egyszer még 2022 tavaszán, hogy a baráti szerveződésű kispályás csapatunkkal az első 7 fordulóban magabiztosan vezettük a tabellát, majdnem biztos volt a feljutás, de fiatalokként sajnos a legvégén kicsúszott a kezünkből a feljutási lehetőség. A legutolsó meccsünkön, mikor már csak a bronzért mentünk, történt, hogy a legjobb barátom, a csapat Társcsapatkapitánya egy teljesen jelentéktelen szituációban a földre rogyott. Simán kicselezte az ellenfelet a gyengébbik lába felé, már vitte volna a kapura, de összerogyott. Volt kis kontakt, de azt hittem, csak szabadrúgást akart kiharcolni. Először ezért felnevettem, de mikor tényleg nem tudott ráállni a lábára, és feldagadt, abban a pillanatban én elengedtem, hogy amatőr futballista legyek.
  
  Nyilván imádom a mai napig a sportot, én is végzek nagypályás és kispályás labdarúgó tevékenységeket, tudom, hogy a futball kontaktsport. Viszont aki volt már ott a barátja keresztszalagának elpattanásakor, az tudja, hogy azután mentálisan sosem lehet már ugyanúgy focizni együtt sajnos. Ezután megfogadtam, hogy csak akkor csinálok bármit is a pályán, ha 100%-ig biztos vagyok benne, hogy helyes, és minden jelenlévőt épít.

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Aki régről ismer, az úgy ismerhet, mint aki nem egy technikás játékos. Mindig „féltem a labdától”, kicsi voltam, nem akartam ütközni, mert nem akartam az ellenfelet bántani. A mai napig nem szeretek belemenni a nagy kontaktokba, de sajnos néha muszáj.
  Tudatni kell az ellenféllel, hogy melletted nem húzhat meg nem, hogy bármit, hanem semmit!
  
  Ja, és mellékesen: 18 évesen 5-t tudtam dekázni, és bemelegítésnél 5 méterről nem találtam el a társamat gyengébbik lábbal.

• Segíts nekünk egy kicsit jobban megismerni azzal, hogy beszélsz a szenvedélyeidről (amit egy nap megoszthatsz a Superprofon keresztül).

  Örömöm az ürömömben, hogy sajnos (vagy nem sajnos) mindent maximális szenvedéllyel és átéléssel csinálok. Egyelőre eddig egyedül a párkapcsolataimban tudtam magamat valaha is elengedni igazán.

• Mitől vagy Superprof (azon kívül, hogy válaszoltál erre az interjúra :-P)?

  Akkor a végét egy kissé humorosra fogva: Nem tartom magamat sem szupernek, sem profinak, de ha már valamit úgyis kezdeni kellett magammal az Életben, illetve mindig mindenki azt mondta a Performanszaimra, hogy „Szuper volt!”, és mindig mindenhez úgy álltam eddig, hogy „Na Most ebben az időben, amíg itt vagyunk, hozzuk ki a legtöbbet az Adott helyzetből!” – na most megkérdem én, hogy valahol nem ezt jelentené a professzionalizmus?
  
  Végtére is pedig meg szeretném köszönni mindenkinek, aki bízott bennem az életem során, illetve a Tisztelt Olvasó publikumnak, hogy rám szentelték idejüket!
  
  Az összes szellemi jog az írót, azaz engem illet. ®
  Cenzor: ChatGPT 3.5 LLM verzió & Me
  Külön köszönet a SUPERPROF® nemzetközi csapatának, hogy megteremtették a lehetőséget, és a kiváló munkakörülményeket számomra!