Sokan hajlamosak összetéveszteni ezt a francia művészt egy nagyon hasonló nevű szintén francia művésszel: Edouard Manet-val. A helyzet még zavarosabbá válik, ha rájössz, hogy mindkét férfi szakállas volt, imádott a szabadban festeni, sőt, egymást is ecset végre kapták! Mindketten festettek önarcképeket is; érdemes megnézni őket, hogy lássuk, mennyire hasonlítottak egymásra külsőre.
Mégis, ha megismered Monet történetét, és a lázadó dacosságát , könnyen meg tudod majd különböztetni a kettőt! Monet meglehetősen… magabiztos volt saját magával és képességeivel kapcsolatban, és úgy tűnt, ezt senki sem tudta megingatni, sem gazdag apja, sem katonai parancsnoka. Ugyanakkor sok jó barátja volt, köztük Manet is, akik jóban-rosszban kitartottak mellette.
Monet úttörő volt, aki a művészeti világ egyik legmaradandóbb művészeti irányzatát hozta létre, de a 19. század közepének más festőivel ellentétben manapság kicsit kevesebb figyelemnek örvend. Változtassunk ezen, hiszen megérdemli! Talán ha bemutatjuk életét és munkásságát, rávilágít arra, milyen fontos szerepet játszott a festészet fejlődésében, és hogyan befolyásolta kora leghíresebb festőit.
A Superprof örömmel vállalja ezt a nemes feladatot!
Claude Monet korai élete 🧒🏻
1840. november 14-én született Oscar-Claude Monet, a család második gyermekeként. Szülei mindketten párizsiak voltak, így első öt évét a kis Claude a Fény városában töltötte. Ezután Normandiába költöztek, ahol apja átvette a családi vállalkozást. Édesanyja vidám asszony volt, akinek a jókedve beragyogta a napjaikat. Párizsban énekesnőként dolgozott, így amikor fia bejelentette, hogy művész akar lenni, édesanyja megingathatatlan támogatását élvezte.
Apja viszont másképp gondolkodott. Ő azt tervezte, hogy fia egy nap átveszi a vállalkozást, és nagyon csalódott volt, hogy a fiatal Claude a festészetéből akart megélni. Különbségeik később viták tárgyává váltak, sőt, Monet Jr. életét is veszélybe sodorták. Claude Monet nem szeretett zárt térben tartózkodni. Inkább a szabadban, a természetben töltötte az idejét, és mindent lerajzolt, amit látott.
A Le Havre-i Művészeti Iskolában tanulóként azzal kereste a kenyerét, hogy karikatúrákat rajzolt osztálytársairól.
A megkeresett pénzből órákat vett a helyi művészeti tanártól, Jacques-Francois Ochardtól. Az órák akkortájt nagyon hagyományosak voltak: gipszszoborból kellett emberi alakot rajzolni, nem pedig élő modellről. Claude édesanyja meghalt, amikor ő még csak 16 éves volt. A gyászoló művész beköltözött nagynénjéhez, aki szintén művész volt.
Ha érdekelnek a korábbi korok festői, fedezd fel Leonardo da Vinci híres műve, az Utolsó vacsora mögött rejlő csodálatos történetet...
Párizsi tartózkodás, első felvonás 🇫🇷
Valószínűleg nagynénje bíztatására, a fiatal Claude Párizsba indult, hogy felfedezze a Louvre-ot, és megcsodálja a leghíresebb műalkotásokat. Ott tartózkodása alatt számos művészpalántával találkozott, akik vázlatfüzetükkel a leghíresebb festményeket másolták: Botticelli, Michelangelo, da Vinci és Gauguin műveit. Monet sem riadt vissza a kihívástól, elővette vázlatfüzetét, és ő is elkezdte lerajzolni a jeleneteket.
Akkoriban meglehetősen szokványos volt, hogy csak beltérben festettek. A tájképfestés általában emlékezetből készült; ritkán vitte ki valaki a festőállványát és festékeit a szabadba. Monet megpróbálta a legjobb tudása szerint betartani ezt az elvet, de egyszerűen nem sikerült neki. Még Normandiában tartózkodása alatt barátjától, Eugene Boudintól tanulta meg a szabadban való festést. Ez nagyon jól passzolt a természetéhez; utálta, ha korlátozták – akár falak, akár a konvenciók.
A világ leghíresebb művészeti múzeumának ablakai mellett ülve az ifjú Monet kielégíthette a természet iránti vágyát. Itt megismerkedett és végül barátságot kötött több másik kezdő művésszel, köztük Manettel is. De először egy másik hivatással kellett szembenéznie.
Katonai szolgálat és Párizs második felvonás 🪖
Ebben az időszakban Franciaországban sorsolással döntöttek a közkatonai szolgálatról. Ha valaki alacsony számot kapott, nagy esélye volt arra, hogy be kell vonulnia. Claude Monet sajnos a rövidebbet húzta, ami azt jelentette, hogy kénytelen volt hét évet a hadseregben tölteni.
Gazdag apja megvásárolhatta volna a katonai szolgálat alól való felmentést, de apa és fia patthelyzetbe kerültek, amikor megvitatták a jövő és a karrier kérdését: Claude nem akarta feladni művészi életét, ezért az apa nem volt hajlandó kifizetni a katonai szolgálat alól való felmentését.
Claude elindult Algériába, ahol Észak-Afrika színei és élénksége nagy hatással volt rá. Kevésbé szerencsés eseményként tífusz fertőzést kapott el, ami miatt engedély nélkül távol maradt a katonai szolgálati helyétől. Az a rövid folt a katonai szolgálati lapján végül egyáltalán nem számított, mert a nagynénje – aki befogadta – kifizette a leszerelését, feltéve, hogy elvégzi a választott művészeti iskolát.
Csak néhány hónapig volt távol Párizstól, és művész barátai mind örültek, hogy visszatért... de senki sem tudja biztosan, hogyan fogadták a művészeti óráival kapcsolatos frusztrációját. Ugyanis Claude hamarosan megszegte a nagynénjének tett ígéretét. Abbahagyta a hivatalos művészeti órákat, hogy Charles Gleyre, egy svájci művész tanítványává váljon, aki már számtalan másik festőt is tanított. Gleyre örömmel fogadta Monet-t, és bemutatta őt más képzőművész-tanulóknak, köztük Pierre-Auguste Renoir-nak.
Az órák közötti szünetekben és az órák után ezek a lelkes fiatal festők híres művészek alkotásairól beszélgettek, és arról, hogy ők mit csinálnának másképp, ha ezeket a csodálatos műalkotásokat kellene megfesteniük.
Mennyire ismered a művészettörténetet? Fedezd fel a leghíresebb művészeket és a világ legdrágább festményeit.
Claude Monet, az impresszionizmus atyja 👨🏻🎨
Elegük lett a kritikából, az elutasításból és a szigorú választási feltételekből, amiket a feltörekvő művészi tehetségek hivatalos párizsi bemutatójára, a Salonba való bejutáshoz kellett teljesíteniük, ezért Monet és festőtársai megalapították a saját művészetértékelő társaságukat.
A Festők, Szobrászok és Rézmetszők Anonim Társulata 1873-ban jött létre azzal a szándékkal, hogy szembeszálljon a művészeti sznobizmussal. A saját tagjaik műveit állították ki. Gyakran olyan művészekről volt szó, akiket a hivatalosan elismert Szalon elutasított.
Monet mellett a következő művészek is szerepeltek a kiállításon:
- Auguste Renoir
- Eugène Boudin
- Camille Pissarro
- Edgar Degas
- James Whistler
- Paul Cézanne
A későbbi művészek között volt Paul Gauguin, Cals, Lepine és Rouart, de függetlenül attól, hogy ki mutatta be műveit, vagy mennyi ideig tartott a kiállítás, a sajtó és a közönség nem volt túl kedves hozzájuk. Ők azonban nem riadtak vissza a kritikától, ezek az úttörő művészek továbbra is új ötleteket dolgoztak ki műveik létrehozására.
Nem gondolod, hogy Vincent van Gogh is illene a csoportjukba?
A csoportban felmerült ötletek között szerepelt a szabadban való festés is. Ha belegondolunk, kissé nehéz volt tájképet festeni anélkül, hogy az ember kint lett volna a szabadban, és saját szemével láthatta volna a tájat. Ráadásul a fényviszonyok is jobbak voltak...
Claude Monet, aki mindig is a szabadtéri festést részesítette előnyben, élen járt ebben a mozgalomban, amikor bemutatta az Impression, Soleil Levant (Impresszió, napkelte) című olajfestményét. A művet a kritikusok eléggé kemény szavakkal illették.
Az egyik kritikát író újságíró alkotta meg az „impresszionista” kifejezést, amelyet gúnyos értelemben használt azokra, akik ezt a művészeti irányzatot követték. Az impresszionisták elfogadták az elnevezést, és „francia impresszionistáknak” nevezték magukat, mintha ez egy kitűntetés lenne.
Claude Monet képei a későbbiekben 👴🏻
Miután kijelentette, hogy impresszionista festő – ráadásul olyan, aki a szabadban dolgozik –, Monet nekilátott annak bizonyításához, hogy a természetes fény állandóan változik, és elengedhetetlen a műalkotások létrehozásához.
Elkészítette barátja, Manet Reggeli a szabadban (Le Dejeuner sur L’Herbe) című művének reprodukcióját, igaz, nagyobb méretben és más szereplőkkel. Ebben az időben sokat utazott, hogy elkerülje a háború pusztítását. Egy ideig Londonban tartózkodott, majd Hollandiába ment, ahol forradalmi kémnek tartották. Csak a háború vége után tért vissza Franciaországba. Ebben az időszakban, 1871 végétől 1878-ig volt a legtermékenyebb.
Bár Monet leginkább az impresszionista tájképeiről ismert, a műtermében is festett modelleket. Az egyik ilyen modellt, Camille-t, 1870 júniusában feleségül vette. Addigra már született egy közös gyermekük, és mélyszegénységben éltek, városi és vidéki szálláshelyeikről egyaránt kidobták őket.
Monet gyakran festette feleségét, néha gyermekét is, de egyik festménye sem olyan megrendítő, mint az, amit Camille halála után festett. A halál okáról viták folynak, de az egyértelmű hogy Monet-t mély gyász gyötörte. Felesége halála után egy ideig festményei komor hangulatot öltöttek.
Élete későbbi szakaszában Monet mind a szerelmet, mind a művészi sikert megkapta, olyannyira, hogy ingatlant vásárolhatott, és a kertet pontosan az ő elképzelései szerint alakította ki. Ott festette meg híres „Vízililiomok” című sorozatát.
Monet szokásává vált, hogy ugyanazt a jelenetet többször is megfestette, hogy bemutassa a fény hatását. Ennek érdekében festette meg a „Vízililiomok” című művét, ami Van Gogh „Csillagos éjszaka” című festményével együtt a leghíresebb impresszionista festmények közé tartozik.
A festőt sújtható sorscsapások közül talán a látás elvesztése a legsúlyosabb; pontosan ez történt Monet-val. Szürkehályog alakult ki nála, ami miatt az abban az időszakban festett képei vöröses árnyalatot kaptak – ezt a színt ugyanis jobban látta, mint a többit.
A szürkehályog sikeres eltávolítása után 1926-ban bekövetkezett haláláig folytatta a festést. Gyönyörű otthonát, a buja kertekkel és a liliomos tóval együtt fia adományozta a Francia Képzőművészeti Akadémiának. A Givernyben található kertet minden évszakban szívesen látogatják a művészetek kedvelői.
Az impresszionizmus csak az első volt a sokak által kritizált vagy meg nem értett művészeti irányzatok közül. Hallottál már a kubizmusról?
Összefoglalás AI segítségével
Tetszett a cikk? Értékeld!
Loading...
