A mai híres művészeket gyakran azért ismerik, mert megszegik a szabályokat és a konvenciókat, de ritkán hallunk a múltbeli normákról és azokról a mesterekről, akik felülmúlták azokat. Valószínűleg meg fogsz lepődni, mennyi mindent kihagytál, ha még nem merültél el a művészettörténetben.
Bizonyára hallottál már a nagy nevekről, de mi a helyzet például Artemisia Gentileschivel, aki azért kiemelkedő, mert nő volt a reneszánsz művészetéről híres, férfiak által dominált olasz festővilágban? Mi a helyzet Paul Cézanne-nal, aki olyan termékeny volt, hogy több mint 40 éves művészi pályafutása alatt több mint 1300 festményt alkotott, de egyet sem adott el?
Az embereknek minden korban szükségük volt a művészetre és az alkotásra; erre rengeteg bizonyítékot találunk mindenhol, a lascaux-i barlangfestményektől kezdve a perui hegyvidéken kőbe vésett ábrázolásokig.
Ennek megfelelően vannak/voltak olyanok, akik mindent feláldoztak volna – a fizikai jólétüktől kezdve az ép elméjükig – néhány további ecsetvonásért, még egy metszetért, egy utolsó ábrázolásért...
Ma a Superprof blog művészeti irányba fordul: bemutatunk pár legendás festőt, akik a művészet spektrumának két ellentétes végpontján állnak, valamint egy olyan művészt, aki kudarcnak tartotta magát, annak ellenére, hogy életében, és ma is az egyik leghíresebb művésznek számít.
A ma bemutatott ikonikus művészek mind európai, híres férfi festők. Figyeljétek a következő cikket, mert ez még csak a kezdet! Hamarosan olyan cikkek is érkeznek, amelyek híres női művészekről vagy amerikai alkotókról szólnak.
Lépjünk be együtt a festők világába… tartsatok velem!
Pablo Picasso, a művészet farkasa 🐺
A farkasokat általában ösztönösnek, intuitívnak és intelligensnek írják le. Ezek a jellemzők tökéletesen illenek Picassóra ia.
Híres spanyol művészek bőven vannak, és egy egész cikket szentelhetnénk Salvador Dalí ikonikus festményeinek, de ha a hírnévről van szó, a koronát a világ egyik legismertebb művészének kell adnunk: Picassónak.
A spanyolországi Malagában, egy középosztálybeli családba született kis Pablónak éppoly erős volt az intuiciója, mint a rajzolás iránti vágya. Egy anekdotikus történet szerint az első szava nem „mama” vagy „papa” volt, hanem az, hogy„ceruza! ceruza!”.
Jó oka lehetett annak, hogy a fiatal Pablo annyira vágyott a grafit eszközre: apja múzeumkurátor, valamint vadállat- és tájképfestő volt. Az apja biztosan meglátta a Pablóban rejlő tehetséget, és elhatározta, hogy segít kibontakoztatni. Amikor a fiú hét éves lett, az apja elkezdett rajzleckéket adni neki. A festészeti technikákat is megtanította fiának.
Picasso annyira elszánt (vagy annyira tehetséges) volt, hogy művei hamarosan felülmúlták apja festményeit. Idősebb Picasso, aki ekkorra már Barcelonába költöztette családját, kihasználta a Képzőművészeti Akadémián betöltött pozícióját – ahol tanított –, hogy meghallgatást szervezzen tinédzserkorú fiának. Pablo nem okozott csalódást. Sőt, sokkolta, meglepte és lenyűgözte a felvételi bizottságot széleskörű tapasztalatával, ami ritka volt egy ilyen fiatal és szertelen fiú esetében.
A fegyelem valóban problémát jelentett Pablo számára. Kétségtelen volt, hogy csodálatos műalkotásokat tud festeni, de hiányzott belőle az a képesség, hogy utasításokat fogadjon el, és szabályokat kövessen. Barcelonában töltött ideje nagy részét határozottan nem tanulmányi tevékenységekkel töltötte.
Pablo Picasso életét az arroganciája határozta meg. Nem törődött a kritikusokkal és azok néha csípős kritikáival; azt festette, amit akart, ahogy akart, és nem érdekelte, hogy másoknak tetszik-e.
Miután csatlakozott a párizsi művészeti élethez, Pablo Picasso könnyedén mozgott a különböző körökben, az impresszionisták és az expresszionisták között egyaránt. Ahogy egyre nyitottabbá vált az új ötletek, köztük az erotika iránt, munkássága új dimenziókat nyert.
A Demoiselles D’Avignon (Avignoni kisasszonyok), egy bordélyt – vagyis inkább a bordély meztelen lakóit – ábrázoló nagy olajfestménye botrányt kavart a művészeti világban. A legtöbben vulgárisnak és csúnyának tartották; még Georges Braques (festő, szobrász) is undorodott tőle, ugyanakkor lenyűgözte.
Picasso azt állította, hogy ez a mű, ami elvetette mind a perspektívát, mind a klasszikus formát, alapvető módon felszabadította őt, lehetővé téve számára egy eredeti művészeti stílus megalkotását. Braque egyetértett vele.
Picasso Guernica című műve bár nem a világ legnagyobb festménye, hatalmas méretű, ami bizonyítja, hogy az absztrakt vizuális elemek nem a művészi lustaságból fakadnak.
Picasso és Braque megteremtették a kubizmust, egy látszólag disszonáns művészeti mozgalmat, ami az 1920-as évek végén véget ért.
Vincent van Gogh: Nem éppen egy bárány 🐑
A „hivalkodó és öntelt” személyiségtípus másik végletén egy olyan férfi megrendítő története áll, akit a sors kényszerített a művészi pályára.
Egy mélyen vallásos családba született holland festő, aki halála utánig nem tudott pozitív benyomást kelteni a művészeti világban. Kezdetben nem is látott magának jövőt a művészetben, véletlenül került ebbe a szakmába.
Vincent csendes gyermek volt, aki szeretett rajzolni; édesanyja gyengéden bátorította, de semmiképpen sem úgy kezelte, mint azt a csodagyereket, akit Picasso szülei neveltek.
Ha áttekintjük Vincent korai életének eseményeit, könnyen felismerhetünk több destabilizáló tényezőt:
- érzelmileg távolságtartó szülő
- az a tény, hogy egy sír közelében lakott, amin a neve állt, és hogy a szülei rendszeresen elvitték ahhoz a sírhoz. (Van Gogh-nak volt egy, szintén Vincent nevű, idősebb testvére, aki csecsemőkorában meghalt.)
- hogy ő a legidősebb gyermek volt,
- otthonától távol lévő bentlakásos iskolába küldték,
- mentális betegségben szenvedett.
Mindez egy társaságban ügyetlen személyiséget eredményezett, aki minden jel szerint minden téren elutasításban részesült – legyen az szerelem, szakma, vallás vagy társadalom.
Vincent van Gogh sajnos ellenpéldája a „Csinálj úgy, mintha értenél hozzá, aztán majd tényleg fogsz” elvre. Először műkereskedőként próbálkozott, és bukott el, majd misszionáriusként; tanárként, udvarlóként és festőként. A beszámolók mindig ugyanazok: Vincent kezdetben lelkes és energikus volt, de a dolgok hamarosan rosszra fordultak. Hibát talált a tervben, a folyamatban vagy a másik személyben, ami végül újra és újra elutasításhoz vezetett.
Vincentnek három megmentő tényezője volt: bátyja, Theo; az alacsonyabb társadalmi rétegekből származó emberekben (főleg nőkben) talált vigasz; valamint a festészet. Végül a művészet nyújtott neki lehetőséget az önkifejezésre.
Bár gyakorlatilag semmilyen képzésben nem részesült, az ecsetkezeléstől a színek keveréséig, Vincent van Gogh életének utolsó 10 éve rendkívül termékeny volt:
impresszionista festményt alkotott, amik közül mindegyiket saját, jellegzetes technikájával alakította ki.
Mivel nem engedhette meg magának, hogy modelleket fogadjon, a körülötte élő embereket és jeleneteket festette meg. Ahogy a mentális egészsége egyre romlott, és intézetbe zárták, azt festette meg, amit az ablakából látott. Minél inkább elkerülték az emberek, annál inkább a festészet felé fordult.
Ellentétben a kissé arrogáns Picassóval, aki biztos volt benne, hogy a festészet a sorsa (hogy ezt a sorsot szülei kívánsága alakította-e, vitatható kérdés), Vincent egész életében az elfogadásért küzdött.
Ez arra enged következtetni, hogy ha útjaik valóban keresztezték volna egymást, egy olyan farkas, mint Picasso, felfalt és kiköpött volna egy gyámoltalan teremtményt, mint ami Van Gogh volt. Az igazság azonban az, hogy a távolból a spanyol művész mély tisztelettel nézett a holland posztimpresszionista festőre.
Vincent van Gogh azonban koránt sem volt annyira szelíd, mint amilyennek az elfogadás iránti vágya alapján tűnhetett. Elég sokan elfordultak tőle kellemetlen természete és időnként tomboló indulatai miatt. Paul Cézanne, kortársa, jól ismerte ezeket a dührohamokat. Ugyanígy Paul Gauguin is, aki éppen távozott tőle, amikor levágta a fülcimpáját. Ennek ellenére ő marad minden idők egyik leghíresebb olajfestője.
A híres művészi stílusok közül Van Gogh stílusa egészen egyedülálló. Számos híres kék festménye közül A csillagos éjszaka talán a legismertebb. Igazi gyönyörűség a szemnek.
Leonardo da Vinci, a művész, aki megpróbált nem az lenni 🎨
A sorsát büszkén megélő festőtől kezdve, a másikig aki küzdött, hogy megtalálja az útját, most körülbelül 450 évet utazunk vissza az időben, egy olyan korszakba, amikor festőnek lenni volt a lehető legjobb munka.
Leonardo da Vinci korai körülményei egyáltalán nem voltak kedvezőek. Házasságon kívüli születettt gyerek volt, ami a korban megbélyegzéssel járt, különösen Olaszországban, a katolikus egyház központjában.
Leonardo szerencsére mindezt nem tapasztalta. Megóvták a társadalom ítélkezésétől, mivel úgy bántak vele, mint bármely más törvényes gyermekkel.
Apja házában élt – aki jó társadalmi helyzetben volt –, megkapta a szükséges oktatást, és amikor eljött az ideje, egy helyi művész műhelyébe került tanoncként.
A fiatal Leonardo nemcsak jóképű, de tehetséges is volt; általánosan elfogadott tény, hogy több műhöz is modellt állt, és hogy néhány esetben segédkezett mentorának a festményeinek elkészítésében. Rajzolni és festeni Botticelli, Perugino és a kora reneszánsz más nagy alakjai mellett tanult.
Nem kellett sok idő, és híre ment da Vinci rendkívüli festői tehetségének; hamarosan sorra utasította el a megrendeléseket – vagyis elfogadta a megbízást, elkezdett dolgozni rajta, de aztán elterelődött a figyelme, és a művet befejezetlenül hagyta. Egyesek szerint ez a klasszikus festők szokásos módszere…
Mégis volt néhány festmény, amitől nem hátrált meg, köztük:
- Angyali üdvözlet (Uffizi Képtár), olaj és tempera nyárfán
- Szegfűs Madonna (München), olaj és tempera nyárfán
- A három király imádása (Uffizi Képtár), olaj fa táblán
- Hölgy hermelinnel (Nemzeti Művészeti Múzeum, Krakkó), olaj diófa
Da Vinci két leghíresebb festménye külön említést érdemel.
Az Utolsó vacsora című festményt mecénása, Sforza herceg rendelte meg, hogy az díszítse a birtokán újonnan épült refektóriumot. Mivel Leonardo a herceg udvarában élt, muszáj volt teljesíteni ezt a megbízást, nehogy a herceg elűzze őt. Ez a nyomás segítette abban, hogy a történelem egyik leghíresebb portréfestővé váljon.
Talán a világ leghíresebb festménye a Mona Lisa.
Ez a festmény is megrendelésre készült, amelyet egy viszonylag gazdag ügyfél rendelt meg abban az időben, amikor Leonardo szabadúszó volt, azaz nem tartozott egyetlen udvarhoz sem. Mivel szerette volna pénzt keresni, elfogadta a munkát, de aztán elhanyagolta más projektek – térképészet, fegyvertervezés és mérnöki munka – kedvéért.
Furcsa módon, miközben egész Olaszország megrendelésekkel halmozta el Leonardót, ő szinte csak mellékesen említette festői tehetségét. Inkább mérnökként és térképészként hirdette magát. Természetesen ezt a két szerepet is ragyogóan töltötte be. Ezért is olyan mulatságos, hogy sok mai híres festő meg sem közelíti a tehetségét és a részletek iránti figyelmét.
Mindezek ellenére, Leonardo élete végéhez közeledve kudarcnak tartotta magát. Nem tudhatta, hogy munkássága évszázadok át hatni fog a festészet világára. Utolsó hónapjaiban véglegesítette főművét, a Mona Lisát, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy elpazarolta nagy művészi tehetségét.
A Mona Lisa ma a Louvre Múzeumban lóg, rejtélyes mosollyal az arcán, tudva, hogy a haldokló gondolatai tévesek voltak.
Picasso a Guernicát és számtalan más provokatív műalkotását hagyta ránk; van Gogh a Csillagos éjszakát, önarcképeit és napraforgóit hagyta hátra; a világ legdrágább festményei közül néhányat – ami ironikus, hiszen élete során csupán egyetlen művet adott el.
Leonardo da Vinci, aki magát mindennek nevezte, csak festőnek nem, nemcsak figyelemre méltó betekintést engedett gondolataiba, hanem a jövőről alkotott elképzeléseit is megörökítette… illetve létrehotra a világ legismertebb műalkotását. Ironikus módon ő viseli a leghíresebb olasz festő címét.
Miért ne ismerkednél meg most Claude Monet-val, az impresszionizmus atyjával, vagy a modernizmus híres művészeivel is? Vagy inkább a híres amerikai művészeket szeretnéd felfedezni?
Bármit is keresel, megtalálod a Superprof blogon.
Tetszett ez a cikk? Értékeld, és olvass tovább!
Összefoglalás AI segítségével
Tetszett a cikk? Értékeld!
Loading...
