Földrajz érettségi? Válassz egyéni vagy páros óráim közül. Segítek elérni a kitűzött célodat jó hangulatú órák keretein belül. :)

Dorottya interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágad és a magánórák iránt?

  A földrajz iránti kíváncsiságom már gyerekkoromban elkezdődött: szerettem atlaszokat böngészni, és országok zászlóival memóriakártyázni. Középiskolában aztán igazán magával ragadott a tantárgy, különösen a gazdaság- és regionális földrajz, mert ezekben értettem meg, mennyire izgalmas összefüggések vannak a világ működése mögött.
  
  Magánórákat már közvetlenül az érettségi után elkezdtem tartani. Elsősorban segíteni szerettem volna, mert diákként nekem is jól jött volna egy fiatal, lendületes tanár, aki nemcsak leadja az anyagot, hanem utat mutat, motivál, és megmutatja, hogyan lehet átlátni az egészet. Ma én szeretnék ilyen tanár lenni a diákjaim számára.
  
  Ez azóta is az egyik legfontosabb motivációm: nem egyszerűen felkészíteni valakit egy dolgozatra vagy érettségire, hanem eljuttatni oda, hogy magabiztosabban gondolkodjon, merjen kérdezni, és akár még meg is szeresse azt a földrajzot, amit korábban nehéznek érzett.

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról és azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!

  A földrajzban azt szeretem a legjobban, hogy szinte minden mindennel összefügg. Nem elszigetelt fogalmakat tanulunk, hanem azt próbáljuk megérteni, hogyan működik körülöttünk a világ. Miért éppen oda települ egy vállalat? Hogyan alakítja a globalizáció a mindennapjainkat? Miért növekszik vagy csökken egy térség népessége? Hogyan függ össze a gazdaság, a társadalom és a környezet?
  
  Különösen szeretem a gazdasági összefüggéseket, a fenntarthatóság és a tudatos gondolkodás kérdéseit, a globalizáció előnyeit és hátrányait, valamint a népesség- és településföldrajzot, a telepítő tényezőket és a monetáris világ működését. A természetföldrajzból pedig az éghajlatok állnak hozzám különösen közel.
  
  Az évek során érdekes módon azok közül a témák közül is szinte mindet megszerettem, amelyek diákként kevésbé érdekeltek. Egyetlen makacs kivétel maradt: a földtörténeti korokkal még mindig nem vagyunk a legjobb barátok. :) Tanárként viszont éppen ezért kihívásnak tekintem, hogy ezt is élvezhetővé tegyem – történetekkel, érdekességekkel, szemléletes példákkal, sőt még kapcsolódó sorozatot is szoktam ajánlani a diákjaimnak.
  
  Azt szeretném, hogy a diákjaim ne csak megtanulják a földrajzot, hanem elkezdjék észrevenni maguk körül. Amikor egy gazdasági hír, egy utazás, egy időjárási jelenség vagy akár egy hétköznapi vásárlási döntés mögött felismernek egy órán megbeszélt összefüggést, számomra akkor válik igazán élővé a tantárgy.

• Mesélj a példaképeidről!

  Szerencsésnek érzem magam, mert szinte minden iskolámban volt legalább egy olyan tanár, aki valódi elhivatottsággal tanított. Az ő óráikon éreztem meg, mennyit számít, ha valaki nemcsak ismeri, hanem szereti is azt, amit átad – egy lelkes tanár mellett még a nehezebb témák is sokkal élvezetesebbé válhatnak.
  
  Ugyanakkor a példaképeim között sok „hétköznapi hős” is van: olyan emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk, segítőkészek, alázatosak és egyszerűen jó érzés a közelükben lenni. Tanárként én sem csak földrajzi tudást szeretnék átadni. Fontos számomra, hogy a hozzáállásommal, emberségemmel és kíváncsiságommal is pozitív példát mutassak a fiataloknak – és különösen sokat jelent, hogy erre már számos alkalommal kaptam pozitív visszajelzést.
  
  És talán furcsán hangzik, de a példaképeim és inspirációim között maguk a diákjaim is ott vannak. Mindenki más személyiség, másképp gondolkodik, máshogy motiválható, és más kommunikáció működik nála. Én pedig imádom ezt megfejteni. :) Számomra éppen ettől izgalmas a magántanítás: nincs két teljesen egyforma óra, ahogy nincs két teljesen egyforma diák sem.

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője légy?

  Szerintem egy jó földrajztanár egyik legfontosabb tulajdonsága a kíváncsiság. A földrajz folyamatosan változó, élő tudomány: gazdasági folyamatok, társadalmi változások, környezeti problémák és globális események alakítják azt a világot, amelyről tanítunk. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy tanárként én se hagyjam abba a tanulást.
  
  Legalább ilyen lényeges az összefüggésekben való gondolkodás. Nem azt szeretném, hogy a diákjaim egymástól független definíciókat magoljanak, hanem hogy megértsék a „miérteket”, és képesek legyenek kapcsolatot teremteni a tanultak és a való világ között.
  
  Magántanárként pedig szerintem szakmai tudás önmagában nem elég. Kell hozzá türelem, empátia, rugalmasság és jó kommunikációs készség is. Minden diáknál más módszer működik: van, akinek egy ábra segít, másnak egy hétköznapi példa, megint másnak az, ha együtt vezetjük végig a gondolatmenetet.
  
  Számomra egy igazán jó tanár ezért nem az, aki a legtöbbet beszél az órán, hanem aki megtalálja azt a módszert, amellyel a diák egyszer csak azt mondja: „Á, most már értem!” Talán ez az egyik kedvenc pillanatom a tanításban. 😊

• Mondj el nekünk egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban!

  Az egyik legkedvesebb tanári történetem egy olyan középiskolás diákomhoz kapcsolódik, aki szorongás miatt magántanulóként végezte az iskolát, ezért az édesanyja már az elején jelezte, hogy különösen sok figyelmet igényel.
  
  Az első óráktól kezdve fontos volt számomra, hogy olyan légkört teremtsek, ahol nem kell tartania a hibázástól vagy a számonkéréstől. Ahogy haladtunk előre, egyre felszabadultabb lett: idővel már viccelődtünk az órákon, bátran kérdezett, és még akkor sem éreztem rajta feszültséget, amikor komolyabban visszakérdeztem a tananyagot. Közben pedig nagyon szépen haladt és sikeresen teljesítette az évfolyamot.
  
  A közös munkánk végén az édesanyja elmesélte, hogy a fia azt mondta neki: a földrajz volt az egyetlen óra, amelyre valóban szeretett járni. Ez az egyik legértékesebb visszajelzés, amit tanárként valaha kaptam.
  
  Hasonlóan sokat jelent, amikor évekkel később egy korábbi diákom testvére keres meg, vagy amikor osztálytársak ajánlanak egymásnak, és végül ketten-hárman együtt ülnek le hozzám tanulni. Számomra ezek jelentik az egyik legnagyobb szakmai elismerést: amikor a diákjaim bizalma hozza el hozzám a következő diákot.

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Hogyne! :) Diákként nekem sem ment mindig könnyen a tanulás. Sokáig komoly szorongást okozott az iskola: gyakran éreztem úgy, hogy mások gyorsabban értenek meg dolgokat, én pedig egyszerűen „nem vagyok elég jó”. Nem voltam kitűnő tanuló, és sokszor megkérdőjeleztem a saját képességeimet.
  
  Később azonban rájöttem, hogy a jó teljesítmény nem egyszerűen intelligencia kérdése. Rengeteget számít a megfelelő tanulási módszer, a támogató környezet, a motiváció és talán mindenekelőtt az, hogy az ember merjen hinni a saját képességeiben. Már az érettségimen is nagyon szép eredményt értem el, az egyetemen pedig fokozatosan egyre jobb lett a teljesítményem. A mesterdiplomámat végül kitűnő, 5,0-s átlaggal szereztem meg – amire különösen büszke vagyok, éppen azért, mert tudom, honnan indultam.
  
  Ez a tapasztalat a tanításomat is alapjaiban meghatározza. Ha egy diákom azt mondja, hogy „én ehhez buta vagyok”, pontosan tudom, milyen érzés ezt gondolni magunkról. Ezért számomra a tanítás nemcsak a tananyag megértéséről szól: szeretném, ha a diák az óráim során saját magában is egyre jobban megtanulna bízni.

• Mesélj kicsit a szenvedélyeidről!

  Az órákon kívül is elég pörgős ember vagyok. :) Szeretek sportolni: pingpongozom, futok, valamint funkcionális és CrossFit-edzésekre is járok. Ha pedig kiszabadulnék a városból, irány a természet – a túrázás az egyik kedvenc kikapcsolódásom.
  
  A földrajztanításnak van egy vicces „mellékhatása” is: azóta utazás közben sem igazán tudom kikapcsolni a földrajztanár-üzemmódot. :) Egy tengerparton például már azon kapom magam, hogy a kőzeteket vizsgálom, és azon gondolkodom, hogyan alakulhatott ki az adott táj. Szeretem megfigyelni, hogyan változik a természet, a településszerkezet és az emberek életmódja egyik helyről a másikra.
  
  Talán még ennél is jobban érdekelnek maguk az emberek. A népesség- és településföldrajz, a különböző kultúrák és szubkultúrák, a szociológia és a pszichológia mind olyan területek, amelyekről órákig tudnék beszélgetni. Izgat, hogy mi mozgat bennünket, miért viselkedünk különbözően, és hogyan hat ránk az a társadalmi és gazdasági környezet, amelyben élünk.
  
  Közgazdászként pedig ugyanilyen kíváncsisággal figyelem a gazdaságot, az innovációt és a fejlődést. Két diploma után sem érzem úgy, hogy „készen vagyok” a tanulással – inkább egyre több olyan kérdést találok, aminek szeretnék utánajárni.

• Mitől vagy Superprof? 😊

  Talán attól, hogy számomra nincs „rossz földrajzos” diák – csak olyan, akihez még nem találtuk meg a megfelelő utat.
  
  Nem hiszek abban, hogy mindenkinek ugyanúgy kell tanulnia. Van, akinek egy hétköznapi példa segít, másnak egy ábra, egy történet vagy éppen egy jó kérdés. Szeretem megismerni a diákjaimat, rájönni, hogyan gondolkodnak, mi motiválja őket, és ehhez alakítani az óráinkat.
  
  A célom pedig nem merül ki egy jó dolgozatban vagy sikeres érettségiben. Azt szeretném, hogy a diákjaim megértsék az összefüggéseket, merjenek kérdezni, és egyre magabiztosabbá váljanak. Különösen büszke vagyok arra, amikor valaki úgy érkezik hozzám, hogy „én nem szeretem a földrajzot”, néhány hónappal később pedig már érdeklődve ül le az órára.
  
  Közel 100 diákkal dolgoztam már együtt, és talán a legnagyobb elismerés számomra mégsem egy-egy jó eredmény, hanem az, amikor testvérek, barátok és osztálytársak egymásnak ajánlanak tovább. Ez azt jelenti számomra, hogy nemcsak tananyagot sikerült átadnom, hanem bizalmat is kialakítottunk.
  
  És hogy mitől vagyok Superprof? Talán a kíváncsiságomtól, az energiámtól és attól, hogy még ennyi megtartott óra után is őszintén tudok örülni annak a pillanatnak, amikor egy diák rám néz, és azt mondja: „Ááá, most már értem!” 😊