A Pannon egyetem villamosmérnöki hallgatójaként, mechatronikai és gépészeti számításokat, elektronikát, matematikát tanítok Veszprémben.

Ákos interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágad és a magánórák iránt?

  A mechatronika iránti érdeklődésem nem volt előre eltervezett, kezdetben teljesen más céljaim voltak. Fiatalabb koromban az e-sport kötött le, és rengeteg energiát fektettem bele, de nem láttam benne hosszú távú lehetőséget. Egy 2021-es őszi napon, egy gépészeti számítások órán tudatosult bennem, hogy idővel egy stabil megélhetésre lesz szükségem. Tanáraim támogatásának köszönhetően több versenyen is részt vettem, kimagasló eredményeket értem el, és fokozatosan beleszerettem a szakmámba, különösen a villamos részébe.
  A magánórák először inkább kényszerűségből jöttek az életembe – árva hallgatóként nem volt sok mozgásterem a munkaválasztásban. Így kerültem óraadóként a volt középiskolámba, ahol hamar rájöttem, hogy van érzékem és türelmem a tanításhoz. Innen indult a korrepetálás is, amelyben azóta is örömömet lelem.

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról és azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!

  A kedvenc tantárgyi témáim nagyban függenek a diáktól és attól, mennyire tudunk hatékonyan haladni. Azt élvezem a legjobban, ha van előrehaladás, és a tanulók sikerélményt szereznek.
  Ezen kívül szívesen beszélgetek más, nem feltétlenül tantárgyhoz kötődő dolgokról is. A helyzetemből adódóan sok életviteli tanácsot tudok adni, és ha már így alakult, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle. 😄
  Ami jelenleg még kihívást jelent számomra, az a villamos gépek témaköre, de bízom benne, hogy az egyetemen a professzorom meg fogja tudni szerettetni velem. 😃

• Mesélj a példaképeidről!

  Sok ember hatással volt rám, de ha ki kell emelnem néhány meghatározó személyt, akkor három középiskolai tanáromat említeném: Enikőt, Csabát és Balázst. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is rengeteget segítettek, különösen a technikusi évemben, amikor árva lettem. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg nekik mindazt, amit értem tettek. Talán azzal, hogy a nyomdokaikba lépek, és én is próbálok hasonló támaszt nyújtani a jövő generációinak – jóban, rosszban.

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője légy?

  Kitartás. Ritkán sikerül valami első próbálkozásra, és ha mégis, az inkább szerencse kérdése. De ha valaki kitartó, akkor bármit képes elsajátítani és messzire juthat.
  Ugyanúgy, ahogy a sportolók sem születnek különleges képességekkel – hosszú évek munkája van mögöttük –, ezen a szakterületen is az elszántság és az állhatatosság hozza meg az eredményt.

• Mondj egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban!

  Az egyik diákom egyszer egy egyenáramú hálózatba méreteztünk ellenállást, hogy a LED megfelelően működjen. Ő pedig a következő bölcsességet osztotta meg:
  „Ami nem kell az áramkörbe, az majd kiég.”
  Mérnöki minimalizmus a legmagasabb szinten. 😃

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Természetesen, én sem vagyok kivétel. A mai napig akadnak nehézségeim, de hiszem, hogy kitartással minden leküzdhető.

• Segíts nekünk egy kicsit jobban megismerni azáltal, hogy mesélsz kicsit a szenvedélyeidről!

  Jelenleg a falmászás és a vezetés azok a tevékenységek, amelyek a leginkább kikapcsolnak. Imádok a volán mögött ülni, és amikor csak lehetőségem adódik, szívesen vállalom.

• Mitől vagy Superprof (azon kívül, hogy válaszoltál erre az interjúra :-P)?

  A türelmem, őszinteségem és kitartásom miatt.
  Egy jó tanárnak elhivatottnak kell lennie abban, amit csinál, de emellett türelmesnek is a diákjaival. Nem minden tanulónak megy könnyen az anyag megértése, és ez teljesen rendben van. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk a megfelelő módszert.
  Az őszinteség is elengedhetetlen. Senki sem tévedhetetlen, a tanárok sem. Fontosnak tartom, hogy ha hibázom, azt beismerjem, és vállaljam érte a felelősséget. Sajnos sok diák számol be arról, hogy a tanáraik nem precízek, vagy nem vállalnak felelősséget a tévedéseikért. Szerintem egy jó oktató egyik legfontosabb erénye az, hogy ezt képes elismerni és korrigálni.