Programozás oktatás 3 év nagyvállalati tapasztalattal, Informatika érettségizőknek, Egyetemistáknak, Munkakeresőknek, Alternatív képzésben tanulóknak.

Mark Mano interjúja

• Mióta kezdtél el érdeklődni a tudományágad és a magánórák iránt?

  Programozással 14 éves korom óta foglalkozom. Kezdetben különböző "kattintgatós" webes játékokat és neveldéket fejlesztettem. Ebben az időszakban teljesen beleszerettem a programozásba.
  A magánórák iránt több mint 10 évvel később, 25 éves korom körül kezdtem el érdeklődni. A hagyományos állami képzések elvégzése után lehetőségem nyílt 1 évet egy 1 éves magán programozó iskolában tanulni.
  Lenyűgözött a módszertan, a folyamatos csapatmunka, a projekt központúság, a folyamatos feedbackeltetése a diákoknak a tananyag nehézségéről, valamint hogy mire van szükségük a hatékony tanuláshoz.
  1 éven keresztül napi 12 órát programoztam anélkül hogy megerőltetett tanulásnak éltem volna meg. Ezt a módszertan és érzést szeretném átadni a diákjaimnak is.

• Mesélj többet az oktatott tantárgyról és azokról a témákról, amelyekről szívesen beszélgetsz a tanulókkal (esetleg azokról is, amelyeket kevésbé szeretsz)!

  Diákokkal legtöbbet programozásról és az ehhez kapcsolódó témákról beszélgetünk, mint például a munkakeresés, programozási karrier, mesterséges intelligencia stb.
  Programozáson kívül általában akkor szoktunk leginkább beszélgetni ha a diáknak igénye van rá, és szükségesnek érzi a rövid szüneteket a hosszú koncentrációs időszakban.
  Ilyenkor próbáljuk megtalálni a közös pontot és leggyakrabban utazásokról, sportokról, fűszernövényekről, ételekről beszélgetünk, de képes vagyok mindenkivel megtalálni a közös érdeklődést.

• Mesélj a példaképeiről, legyen szó tanárról vagy egy másik személyről, aki nagy benyomást gyakorolt rád, vagy egy olyan munkáról, amely inspirált!

  Nem biztos hogy egy konkrét személyt meg tudnék nevezni, inkább egyfajta "minőség" az ami eszembe jut. Pár éve egy teljes családi program keretében a Tari "Buddha Park"-ba látogattunk ahol nagyon megérintett egy előadás a "Bódhiszattva-tudatban" történő tanításról, melynek lényege, a türelem, a jelenben lévő spontán nyitottság tanítványaink felé. Nyitottság arra hogy megértsük a diákunk igényeit, és azt adjuk neki amire szüksége van, ahelyett hogy a saját igazságunk ráerőltetnénk. Felismerése annak hogy tanárként nem "felülről" beszélünk, nincs tanár-diák hierarchikus rendszer, hanem két tudat amely az egymásra való nyitottság és tisztelet révén együtt fejlődik.
  
  Ha nem is nevezném magam buddhistának ez a gondolat tanárként akkor nagyon megérintett, és azóta is velem van.

• Szerinted milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a szakterületed jó szakértője légy?

  Programozásban a legfontosabb az önállóság, és a szeretet a programozás és a kísérletezés felé. Utóbbi főleg most, az "AI" korában. Ha van egy feladat amit leprogramozhatsz magadtól 8 óra alatt vagy megcsináltatod egy nagy nyelvi modellel 5 perc alatt, melyiket választod? Ahhoz hogy kialakuljanak benned a probléma felismerési és megoldási mintázatok elengedhetetlen hogy az elsőt válaszd. Ez viszont nem megy ha nincs benned érdeklődés, és a "nyomjuk neki" vagy "majd én megmutatom" hozzáállás is csak ideig-óráig működő üzemanyag. Az egyetlen dolog ami örökké kitart a szeretet :)

• Mondj el nekünk egy anekdotát a munkáddal vagy végzettségeddel kapcsolatban!

  Egy nagy multinacionális cégnél dolgozva olyan eszközökön dolgoztam amik amerikai kamionok rakodóterét monitorozta. Szakmailag életem legnagyobb kihívása volt megoldani a több száz kamintól másodpercenként érkező adatok feldolgozását és mentését lényegében hibamentesen. De valamiért minden állásinterjún és baráti beszélgetésen arra jön a "wow" amikor elmondom hogy ha amerikában egy kamion kátyuba ment, én azt budapesten láttam a kijelzőmön.

• Most megnyugtathatsz minket és bevallhatod, hogy te is tapasztaltál már nehézségeket az iskolában...

  Néhány diákomat meglepi de matematikából szinte minden évben megbuktam középiskolában. Viszont programozáshoz legtöbb esetben nem szükséges matematika tudás, sokkal inkább egy logikus, absztrakt gondolkodás és hogy egy problémát le tudjunk bontani kisebb egységekre. Ha éhesek vagyunk, lehet viccesen hangzik de a megoldás nem az hogy eszünk, hanem először kimegyünk a konyhába, kinyitjuk a hűtőt, megnézzük mi van benne, kiválasztjuk szimpatikus összetevőket, főzünk belőle valamit és utána tudunk enni.

• Segíts nekünk egy kicsit jobban megismerni azáltal, hogy mesélsz kicsit a szenvedélyeidről (amit egy nap a Superprofon keresztül is megoszthatsz).

  Természetesen a programozás. De ezt leszámítva szinte minden nap járok futni, imádok főzni és kísérletezni a Mexikói, Thai, Ecuadori és Magyar konyha ételeivel és egy egyre bővülő gyógynövény kertem is van. Ezen kívül imádok utazni is. Évekig a tanítást digitális nomádként csináltam folyamatosan úton. így lehetőségem nyílt bejárni délkelet-ázsiát, nyugat-európát, közép- és dél-amerikát, és 2 idegen nyelven is folyékonyan beszélni (valamit Thai-ul fekete teát kérni cukor nélkül) :)

• Mitől vagy Superprof (azon kívül, hogy válaszoltál erre az interjúra :-P)?

  Azt hiszem az interjú korábbi kérdéseivel már megválaszoltam ezt a kérdést, de összegezve:
  - A több évtizedes tapasztalat
  - 3 éves nagyvállalati tapasztalat
  - Alternatív képzésekben elsajátított tanítási technikák
  - Személyes hozzáállásom a diákokhoz.
  - Ezen felül tanítással főállásban foglalkozom így minden diákra egyedi programot tudok szabni és olyan feladatokkal készülni amelyekre a leginkább szükségük van.